VI. rész Zsokékirály

Az V. részben utolsó képe, hogy Bors Máté, egy ramaty kis autóban, a bőrkabátos Dániel Edével és Zita baronesse-szel elindulnak a déli demarkációs vonalról Pestre.

Ehhez képest újdonság, hogy a VI. rész címe feliratában már azt találjuk: A Magyar Televízió bemutatja – A BORS című filmsorozatát. Tehát eldöntött tény a folytatás, már nem ötrészes a sorozat.

De hogyan is lehetett folytatni onnan, ahol abbamaradt az V. rész? Esetlen be lehetne mutatni Budapest július végi kifosztását, vagy azt az alkut, amikor a Forradalmi Kormányzótanács egy bécsi ékszerésszel a Szent Korona eladásáról alkudozik? Vagy mutassák be a Dunába lőtteket – esetleg az idősebb és az ifjabb Hollán meggyilkolását a Lánchídon – vagy a Kecskeméten, Kalocsán, esetleg Csornán akasztottakat? Vagy a polgári lakások kifosztását, és ha nem fértek be a beszolgáltatni elrendelt szőnyegek, hát kettévágták; ezt? Vagy a menekülő Szamuely öngyilkosságát és azt a szégyenteljes hagyatéki eljárást, amikor a törvényes örökösök a halálakor nála talált, egyértelműen rablásból származó brillek kiadását kérték?

Hát azt nem lehet, mert az lerombolná a Párt tekintélyét! Akkor mi legyen, hol folytassuk? Amikor már végképp nem ezekről a „dicsőséges 133 napokról” van szó. Legyen titokzatos, rejtélyes, legyen valami kalandos, legyen valami sejtelmes, illegális, azt eszik az emberek.

A Friss Újság 1930. augusztus 28-i száma. Főszerkesztő: Rassay Károly. Címlap: „Nem engedélyezi…
1930. szeptember 2. kedd „Magyarország” – „Uccai harcokká fajult a munkanélküli tüntetés / Romboltak, pusztítottak a Városligetben és környékén s az Andrássy út mellékuccáin – rendőri jelentések szerint eddig egy halott és többszáz sebesült van / Peyer Károlyt felelőtlen elemek megverték / Kiár Zoltánt megsebesítették, autóját felgyújtották / Kommunisták provokálták az összetűzést és a rombolást / »Példás türelemmel járt el a rendőrség« – mondja a főkapitány / Három órára a rendőrség ítélete szerint helyreállt a rend”

Milyen ismerős címek! Na, de ne aktualizáljak.
Eredeti, korabeli és új filmfelvételek vegyesen, a rendőrség készülődéséről és az akcióról. Rendőrlovak tapossák a „Munkát, kenyeret” feliratot. Egy ember fekszik a macskakövön. Snitt

Sötét, külvárosi, falusias jellegű utca, egy sapkás alak megy az utcán (bocs – az uccán). Ház, előtte kerítés, a kerítés belülről lefedve, hogy ne lehessen belátni az uccáról. A kerítés fölött tábla, nyomtatott betűkkel: Kosztov Atanázné Kertészete. Kézírással elé írva: özv. Alatta másik, kézírásos tábla: „Friss virág állandóan kapható” egy ember megáll a kerítésnél.
Ebben a pillanatban egy copfos kislány belülről feláll a kerítés szélére:

- Kit tetszik keresni?
- Ez a bolgárkertészet?
- Ez.
- Van szép rózsájuk?
- Van, kérem szépen.
- Mennyiért adják?
- 10 fillér szálja.
- Szeretnék egy szép csokrot Mária napra!

Kislány le, nyílik a kapu, alak be.
Ki gondolná, hogy ez egy titkos jelszó volt, amivel az avatottat igazoltatták, s mivel helyesen mondta el a konspiratív szöveget, beengedték. Milyen ügyesek is voltak ezek az illegális kommunista elvtársak!
De, ím, mit látunk? Megint jön egy alak. Kezdődik előröl. Kit tetszik keresni? Bla-bla-bla. Kapu tárul, alak be. Hát, mégsem olyan okosak ezek a komenisták! Miért? Mert tegyük fel, hogy én egy detektív vagyok, amint éppen valamiért figyelem a házat. Eltetszettek képzelni? Szóval ott álldigálok az utcán a sötétben, hallótávolságon belül és szívom a cigarettámat (vagy a szivaromat), a világgal mit sem törődve. Látom, hogy bemegy egy ember, rövid szöveg után, de bemegy a második, aki ugyanazt a húsvéti locsolóverset mondja, aztán a harmadik, a negyedik és így tovább.
Bement sok, ki egy sem jött. És mind ugyanazt a versecskét mondta?
Nagyon hülye, sőt degenerált rendőr kell legyek, ha nem értem meg azonnal, (de legalább harmadszorra) hogy ebben a házban ma este nem virágcsokrokat kötnek.
Az efféle konspiráció jobban gyanús, mint ha egyáltalán nem törődnének a gyanússággal.
És úgy adja elő a film, mint valami komoly, tuti-biztos konspirációs technikát.

Miért nem jön ki a pártitkár elvtárs a kapuba – helyette a lányát küldi ki a gyermeknyúzó – és engedi be a saját elvtársait. Csak megismeri őket! Olyan sokan nem lehetnek, hiszen látjuk, beférnek egy üvegházba, sőt még nagy is nekik. És még egy; megkérdezném, kellett ahhoz érettségi, hogy valaki egy üvegfalú építménybe szervezzen egy titkos összejövetelt?

Jön is az alapszervezet esze, Vince Jóska.

V.J: Szevasz Csipetke! (Most már legalább tudjuk a kerítésre felugró kislány nevét)
Cs: Kit tetszik keresni? (Teccik érteni!)
V.J: Azt hiszem egy kicsit elkéstem, siess, nyisd ki a kaput! Együtt vannak már?
Cs: Azt kérdeztem, kit teszik keresni?
(Jó mi? A detektívnek nem is lesz gyanús! Az ismeretlen ismerős)
V.J: Ez a bolgárkertészet / van szép rózsájuk /mennyiért adják / szeretnék egy szép csokrot Mária-napra. Na , siess, nyisd ki, mert kapsz két akkorát, hogy megemlegeted.
Cs: Azt tetszik hinni, hogy mert ismerem a Jóska bácsit, a konspirációt meg lehet szegni?
V.J: Klassz vagy Csipetke! Tudod, csak ki akartam próbálni, hogy elég éber vagy-e.
Cs: A Jóska bácsi mindig csak viccel velem, nem vesz engem komolyan.
V.J: Dehogy nem veszlek komolyan, a napokban is éppen azon gondolkodtam, hogy elvehetnélek feleségül.

(Vince vigyorog; Csipetke hátat fordít, ajkait lebiggyeszti; amikor elmegy Vince, Csipetke utána néz; Jóska észreveszi, vigyorog.) Na, ez ám a szocialista realizmus! És a szocialista humor! Az éberség is megérdemelne pár sztálini vagy berijai pofont!

És itt van Milkó elvtárs. Mindenki ül, ő középen áll. Cserny-féle sapka a fején. Utoljára akkor láttuk, amikor elbúcsúzott hőseinktől az 1. részben, akik tovább mentek Petrovóba és ő meg maradt a bolsevik mozdonyvezetővel. Akkor még tatáros kucsmája és vékony szálú bajusza volt és tényleg úgy nézett ki, mint egy tatár. Halkan beszél, nagy (hatás) szüneteket tart:

„A kishitűek pedig most meggyőződhettek… az erőnkről. Betiltották a nagygyűlést, mégis felvonult… százezer proletár… Szétkergették a tüntetést… Mégis 5 órán át harsogtak jelszavaink a pesti utcákon… Közibünk lövettek… egy embert megöltek… másokat megsebesítettek… de ezzel csak azt bizonyították, hogy félnek tőlünk.
Most pedig térjünk át a soron következő teendőkre!”

Annyira komolyan veszi magát, hogy már-már biztos, hogy össze fogja magát csinálni. És ez röhejes! Pláne mai mértékkel mérve.

A ma tudható tények: A nagy gazdasági világválság idején vagyunk. A Szaktanács tüntetést hirdetett, mert úgy látta, a kormány semmit nem tesz a munkanélküliség csökkentéséért. A gyárkapuk erre zárva maradtak, ugyanis a Gyáriparosok Országos Szövetsége rendkívüli munkaszüneti napot rendelet el, hogy nem derüljön ki, hányan támogatják a tüntetést [rossz taktika volt]. 10 óra körül a tömeg egyre nagyobb lett az Andrássy út déli részén, és elérte a Hősök-terét. Ekkor a lovas rendőrök ék alakban benyomultak a tömegbe. Ebben a pillanatban valakik elkezdtek utcaköveket dobálni, amit a tömeg átvett és kőzáport zúdított a rendőrökre. A Vajdahunyad-vár előtt ismeretlenek lerángatták a rendőröket a lovakról, erre vezényelt tüzet a helyszínen lévő rendőrparancsnok. Darnyik János galgahévízi napszámos meghalt a királyszobrok tövében. Kb. 150 ezer részvevője volt a tüntetésnek.

Amíg történészkedtünk, egy keménykalapos detektív (miért mindig keménykalapban ábrázolja őket a film?) ment a kerítéshez. Én mondtam, hogy figyelik a házat! Ugye?
Virágot akar venni, hivatkozik a Mária-napra is, de nem szó szerint mondja fel a verset. Megunja és befogja Csipetke száját, nyomozók ugrálnak le kocsikról és már ugranak is át a kerítésen. De a hős Csipetke kiszabadítja magát és felordít. Milkó azonnal menekülőre fogja a dolgot, de a hátsó kijáratnál is fegyverek merednek rájuk.

Ormándy Oszkár időközben ezredes lett. Határozottan odamegy Milkóhoz, a megszólítása: kisfiam. Egy pofon kíséretében.
Kérdés: Mikor jöttél haza Oroszországból? Válasz 21-ben a hadifogságból.

Pofon! Asszony kiront, és olyan gyorsan hadar, hogy az már fáj: „Kérem, mi törvényesen összeházasodtunk, az uram vezeti a bolgárkertészetet, mi nem veszünk részt semmiben, vasárnap is egész nap idehaza voltunk, mert a kislányom…”

Ezzel persze több gond van. Miért van kiírva, hogy özvegy, ha hazajött a férje. Ha ez a férfi a férje, akkor miért az előző férj neve van kiírva? Sőt a lány kinek a lánya, mert a nyomozónak azt mondta, hogy 18-ban elesett az édesapja. Ezen kívül, ki kérdezte, hogy hol voltak vasárnap? Pláne akkor ki kérdezte, ha tudjuk, hogy a szeptember 1-i tüntetés hétfőn volt, nem vasárnap.

Erre tényleg nem lehet más válasz, mint amit Ormándy mond: „Kuss!”

A pofonoktól, amit azért kap Milkó, mert azt hazudja, hogy a piaci árakat beszélték meg a többi bolgárkertésszel, Csipetke nekiugrik az ezredesnek.
Felborul a rend, a rendőrök és a vizsgálók azonnal odaugranak segíteni. Vince ezt használja ki, és elslisszol; beugrik a kutyaólba; nem veszik észre.

Ormándy azért a végén még odaszól Csipetkének: Szerencséd, hogy még kiskorú vagy, cafat!
Szóval úgy látszik, ismeri a családot!

Új jelenet. Egy jósnőnél vagyunk. Valamit össze-vissza hablatyol, valami 17 esős napról, meg a szerelme visszatértéről. Füst, kristálygömb, világító szemű bagoly. „1 pengőt fizethetsz!” (jó drága) Puhhh.
Küldje be a következőt! Bejön Vince Jóska. Kiderül, a jósnőt Piri néninek hívják. Panaszkodik, milyen buták az emberek:
„Akármilyen halandzsát adok be nekik, szó nélkül beveszik. Hát te mondd, érted te ezt? A XX. században a materializmus korszakában?”

Szép! Nem elég, hogy tudjuk, hazudik, de a háta mögött még ki is röhögi azokat, akiket becsap. Olyan ez, mint amikor a rabló kiröhögi azt az embert, akit leütött és kirabolt. Milyen ismerős! Piri néni egy erkölcsi hulla.

Vince beszámol a lebukásról és mondja is, hogy a jósdát pláne most, nem lehet bezárni. [Persze, mert pont be akarja zárni Piri néne! Pont úgy néz ki!]
P.n: „Valaki köpött!”
V.J: „Igen, azok közül valaki, akiket 1-én lefogtak.”

Én mondjuk, gyanakodnék a Vince Jóskára is! Miért pont ő tudott megszökni? Ő érkezett utoljára, és csak ő úszta meg. Másnak nem gyanús? Remélem az 50-es években ezért életfogytigot kapott!

Vállkendő borogató, arctakargató, felálló, sétáló értelmiségi aggodalom:
„Azonnal fel kell venni a kapcsolatot a bécsi Központi Bizottsággal.”

Kikötő. Vince postás egyenruhában, a vállán postás táskával, biciklizik a kikötőben. „Baross” nevű hajó. Vince fütyül, bent 3 civil ruhás, keménykalapos. – Válaszoljon! – Ha nem megyek ki, nem jön fel. Leveszik a bilincsét. Kimegy. – Menekülj! Ugrás a Dunába! Vince villámgyorsan felpattan a biciklire és menekül. Lövések. Nyomozók ugranak kalapostól a vízbe. Annyira pontosan céloznak, hogy az egyik nyomozót el is találják. Mindenhol rendőrök, elbújva a farakások mögött, a főkapunál, mindenhol. Vince elhajítja a postás táskát és fut. Fut, fut, utána a fogdmegek. Én még ilyen mereven embert nem láttam szaladni! Mint aki karót nyert.

A kerítés mellett véletlenül téglarakás, Vince felrohan rá és el is tűnik a kerítés mögött! De előtte még egy kézzel úgy pofon vágja a cigarettára rágyújtani akaró titkos rendőrt, hogy az elájul.

Ormándy nem túlzottan örül. Üvölt. Mindenki marha, meg barom! Kopog, bemegy Rhédey báróhoz. Kép állj! A falon egy színes litográfia, lovast ábrázol. Hol láttam már, hol láttam már? Megvan! A 4. számú fogolytábor ezredesi irodájában, Darnapusztán. Hogy ezek hogy spórolnak a díszlettel!

Ormándy engedélyt kér a határ „légmentes lezárására”. Mert hiába fogtak el sok kommunistát 1-én, „ezeknek a rohadt kommunistáknak 100 feje van, mindig kidugják valahol.”

A Báró úr megy a versenyistállójába, megtiltja, hogy ott zavarják. Akkor érkezünk, amikor „Sátán” éppen a csillagokat is lerúgja az égről. Kiderül, hogy a ló indul az 1930-as bécsi derbyn, mint esélyes. Annyira rúgkapál, hogy nem lehet lefényképezni. Ekkor megjelenik a színen Sípos úr. Jelenti a báró úrnak, milyen állapotban van Sátán. Majd bemegy a karámba és nyugodtan kivezeti a lovat az udvarra. A tomboló, fekete szörnyeteg kezes báránnyá változik mellette.
Kérdezi is a riporter az egyik gondozót, hogy mit súgott a ló fülébe?
De ő nem tudja, - mondja – minden lovasnak van valamilyen szakmai titka.

Pipi néni és Vince összedugják a fejüket.
Piri néni tiltakozik, mert Sípos nem „elvtárs” Vince mégis azt találta ki, hogy ő fogja a levelet kivinni Bécsbe.
Piri néni dühöng, meg vagy őrülve Vince elvtárs, „az új hálózat sémáját a konspirációs kulccsal, nevekkel, kiszolgáltatni egy vadidegen zsokénak?”

De Vince kezeskedik Sípos úrért, elmondja a történetet a hadifogságról és a folytatásról.

„És a bécsiek honnan fogják tudni?” – kérdezi Piri néni (ő hogyhogy nem tudja?)
„Innen!” – válaszolja Vince és felmutatja az újságot, aminek a címlapján ott van a zsoké fényképe.

Sípos úr lovagol, amikor észreveszi Vincééket. Nagy az öröm!
A Baross hajó matrózát „Csöpinek” hívja, akinek ideiglenesen lakhatás kellene, akár az istálló is jó, csak pár napra.
„S.I: Köröznek mi? Nem, nem, nem! Erről szó sem lehet! Az én pozíciómban…
V.J: Félreértetted, Sípos úr! Senki sem körözi Janit.

És előad egy hasba akasztós dumát a szolgálati lakásról, és a kirúgás utáni megszüntetéséről. Így lehet bízni a régi barátokban, ha azok kommunisták lettek! A szeme sem rebben, nyugodt szívvel átvágja. Ismét egy gyönyörű példa a szocialista etikára.

„S.I: Én nem akarok belekeveredni semmibe. Nem érted, hogy itt nem lehet? Ez Rhédey báró úr istállója, és én a bizalmi embere vagyok. Nekem éppen elég volt 19 után a vegzatúra, az állástalanság. Én nem politizálok, nekem családom van. Én békességben akarok élni!

Ez tiszta beszéd! Egy megállapodott, nyugodt, sikeres kispolgár így gondolkodik. Hát éppen ideje volt a 19-es elvtársoskodás után észhez térni.

Vince úgy csinál, mint ha megértené, mennek, mennének, még búcsúzóul bedobja az adu ászt: nem baj, nem számít, majd valahogy eljuttatjuk a levelet Bécsbe Borsnak.
Hát Bors él? – miért gondolja itt mindenki, hogy meghalt. Ez nem derül ki a filmből, nyugi – és majdnem elolvad Sípos úr. Naná hogy vállalja, megfogták.

Bevarrja a levelet a nyereg bélése alá. Megmondják neki, hogy a levél a legbizalmasabb anyag.

Nagy a boldogság! Csöpi úrnak mondja, hogy meghívja egy korsó sörre.

Kocsmabelső. Csapolják és adják a sört, tiszta hab (hi-hi, régen is így habosították?).
Már-már innák, amikor betoppannak a nyomozók: Senki ne mozduljon! Nini, a mi kedves kis matrózunk! – mondják, és már viszik is.
Nyomozó odalép Síposhoz is. Sípos mentegetőzik, hiszen Csöpi mellette állt: „Kérem, én csak sörözöm. Megyek a…” (de ekkor egy akkora pofont kap, hogy elesik és a korsó is eltörik.)

Bécsi képek, a befejező egy plakát Derby, 1930, Wien, Freudenau, Sonntag den 14 September. A feliratba besétál Bors Máté, amint menet közben nézi a plakátot, szemüveget visel (én már korábban is javasoltam neki). Valóban intelligens arcot kölcsönöz neki.

A jogi végzettséggel nem rendelkező vörös hadbíróval van Bors. „Valami baj van Horváth Janival, megérkezett a Baross, tele van hekusokkal és Jani sehol.” – mondja neki. (Legalább tudjuk, hogy a Csöpi az a Jani, aki Horváth Jani.)
Nézik a magyarországi újságokat, észreveszik Sípos úr fotóját a címlapon.
Megértjük: „Ismered a megállapodásunkat az otthoniakkal; ha egy lap két példányban érkezik, abban számunkra fontos hírnek kell lenni.” – na, most már értjük! Csak azt nem értem, hogy honnan fogják tudni, hogy mi az a fontos. Mi van, ha egy apróhirdetés a fontos, ők pedig a Sípos úr fotóját nézegetik nagyítóval.

Bors a lóversenypálya előtt van. Kapu, rajta felirat: Wiener Galopp – Rennverein – Rennbach – Freudenau. A kapu zárva. Bors megkerüli, és a vasút felől érkezik. Ló rugdosás hangjai, nyihogás, emberek repülnek össze vissza, Rhédey báró most tudja meg, hogy Sípost letartóztatták tegnap. Azonnal rohan telefonálni.
Közben Bors szeme előtt nosztalgikus képek bukkannak fel. Hát persze, hogy a Globusz Cirkusz. Már megint a Globusz! Lelki szemei előtt látja, ahogy Sípos úr énekel a lónak – a nyuszi ül a fűben kezdetű dalt.
Bors mindenkit elküld és bemegy ahhoz a lóhoz, amelyik egymás után rugdosta ki az embereket. És ezek be is engedik! Most látják elsőször, és mégis beengedik! Noooooormális
Bemegy, csönd, és már vezeti is a loval, a ló ott áll lehajtott fejjel.
Rhédey báró telefonál, intézkedik, elvégre az ő emberei fogták le Sípost – szavatosságot vállal Síposért, biztos csak tévedés lehet – ekkor látja, hogy egy idegen fölpattan Sátánra és ellovagol rajta.
Utána! Beérnek az istállóba. Idehozta a lovat és elment – mondják neki.

A következő jelenetben végre megtudjuk, hogy a karaktert, akit Szirtes Ádám játszik Székely elvtársnak hívják. A Székely a családnév, az Elvtárs a keresztnév. Ő volt az előző részben az jogi végzettséggel nem rendelkező vörös hadbíró. Most valami öreg bölcs bagoly kommunista, mint egy bolsevik Boross Péter.
A lebukások miatt Bors haza akar menni, mert otthon van rá szükség.
Székely elvtárs válasza: Fegyelmezd magad Bors elvtárs! Várunk.

Kihalt bécsi utcácska, Bors megy, megáll. Csöngetés, Székely pizsamában. Látjuk az ébresztőóráját, fél 5 vagy fél 6-ot mutat. Házinéni: Herr Sékel...
Bors mutatja az újságot, báró Rhédey jutalmat ajánlott fel az ismeretlennek, aki Sátánt kihozta a vasúti kocsiból.
Székely: „Minek nézed te a mozgalmat? Vacak 1.000 Schillingért kockáztassunk?”

Bors meggyőzi, hogy Horváth is mindig levelet szokott hozni, tehát most is levél jöhetett Sípossal, ami vagy az istálló poggyászában, vagy Sípos felszerelésében van.
Rendben, de Rhédeyt kerülni kell! – mondja Székely. Mily bölcs!

Istálló, tolongás, fényképészek, valaki kirohan és kiabálja: Sátán lerúgta az állatorvost. Hordágy ki, nagy jajgatás.
Második menet: 1919 derbi-győztese, holt részegen be – hordágyon ki.

Megjelenik Lukács Dönci, bemutatkozik: Lukacsevics Ödön, akinek menedzser irodája van.
Előadja, ő menedzseli Don Alvarez Lopez de Granadat- a spanyol zsokékirályt.
Bár drága, de megéri – átszámítva, mennyi is? – 5.000 Schilling.

Nyitott kabrió, fényes spanyol kalap, vékony, előre kunkorodó pajesz, vékony bajusz, szivar, kockás zakó, csokornyakkendő, vastag, derékon áttekert szalag – Bors színre lép. Tisztára röhejes mű-spanyol.

Összesen két szót tud. Az egyik: ¡Buenos Dias! A másik: ¡caramba! Nyelvérzéke minden részben 150% volt. Azért illet volna készülni a szerepre!
Bemegy az istállóba, mindenkit kizavar, hangok, rúgások, durranások, csönd és megjelenik az ajtóban a lóval.

„R.G: Köszönöm uram! Egy életre lekötelezett.
L.Ö: 6.000 Schilling
R.G: De az előbb 5.000 Schillinget mondott, uram!
L.Ö: Bizonyára félre értett báró úr! 7.000 és előre!

Na. ez már humor!

Ülnek az asztalnál, látszik, hogy megkötötték az alkut. A titkár megjegyzi: a zsoké úr mindig csak káromkodik. Bors nem iszik, csak szivarozik.

Már menni akarnak, elbúcsúznak. Bors megtiszteli Rhédeyt: Don Radai! Titkár kijavítja, no Radai, Rhédey. (Ez is humor, avagy belekeverni valaki nevét a radai-rosszseb megnevezésbe. Zanzásított értékítélet, humorba rejtve.)

Képek a pályáról, archívok és újak, vegyesen. Bors és Lukács az öltözőben mindent átnéznek, Borsnak a kezében van a nyereg is, még sem veszi észre a friss varrást.
A kísérő folyamatosan Don úrnak nevezi Borsot, mint ha a Don a családneve volna.
Nem találják a levelet, Lukács javasolja: Na, söprés, amíg vissza nem ér, egyáltalán csoda, hogy eddig engedték magukat átdobni.

De Bors nekiáll átöltözni:
Versenyen még sohasem indultam, hátha ez lesz a legutolsó alkalom.
L.Ö: Ember, a derby nem sétalovaglás, ahhoz igazi zsoké kell. Te meg olyan messze vagy az igazi zsokétól, mint Ruzsics (?) cigány az Úristentől.
B.M: A versenyt nem a zsokék nyerik, hanem a lovak. És különben is, idenézz! (Mutatja a 13-as számot.)
L.Ö: Hát te nem vagy normális, a 13-as szám a legszerencsétlenebb.
B.M: Nem emlékszel, hogy mit mesélt Sípos úr az 1913-as Epsomi Derbyről? Milyen számmal nyerte meg? A 13-assal. Persze, mi marxisták nem hiszünk a csodákban, de ki tudja. Hátha mégis csoda történik és a derék Sátán megnyeri nekem a versenyt és akkor a báró úr nem fog megtagadni egy kis szívességet.

Bors kilovagol, a korlátnál a báró úr üdvözli Zita baronesse-t és egy hölgyet, akit hercegnőnek szólít. Később megtudjuk, hogy ő Esterházy Elzy hercegnő.

R.Z: Érdekes mennyire hasonlít valakire, de az illető már rég meghalt. (már megint; ezt honnan szedik?)
E.E: Ha akarod, meghívom a holnapi estélyemre ezt a kis spanyolt (sejtelmes hangon).
R.Z: Ugyan Elzy, mit képzelsz? Én és egy zsoké...? Meg különben is, ma éjjel megérkezik az uram!

Mindenesetre megteszik Sátánt 10.000 Schillinggel. [Az is elég izgalom.]

Bors visszamegy a barátaihoz, ott van Lukács és Székely. El akar állni a versenytől, mert mint mondja: Megismert. Lukács nyugtatgatja: lehet, hogy nem is téged ismert meg!
Végül mégis rajthoz áll.

„Még hogy nem indul, amikor 50 Schillinget tettem rá.” – mondja Lukács. „Te mennyit tettél rá Székely elvtárs?”
Lukács elvtárs! A lóverseny burzsoá szerencsejáték. Jól néznénk ki, ha ilyesmire költenénk a pénzünket. Különben is mit képzelsz, megnyerheti a versenyt egy ilyen kis műkedvelő zsoké?” – hangzik a válasz.
Lukács: „A lóversenyt általában a lovak nyerik, nem a zsokék.

Székelynek van még egy okos megfigyelése Borsról és Zitáról: „És ha annak idején viszonya volt evvel a nővel, akkor nem fogja annyiban hagyni ez a nő.” Hangzik a szocialista Casanova jellemzése. Micsoda menybéli magasságokra jogosító jellemzés! És elfogulatlan. És mély. És lényeglátó. És bölcs. És ez az elem végig fog vonulni a sorozat összes további részén. Ezt biztos Sztankay íratta bele a forgatókönyvbe!
Tehát Lukácsnak azonnal intézkednie kell, a verseny után Borsot rögvest ki kell ragadni a baronesse és a báró környezetéből, nehogy lebukjon.

A verseny. A rajtnál Sátán nem hajlandó azonnal elindulni, beragad. Toporog még egy kicsit és utolsónak rajtol. Rhédey dühöng. Bors a „nyuszi ül a fűben”-t énekli. „Ne hagyj cserben öregem, mert szétverem azt a ronda fekete pofádat.” – mondja később.
Majd: „Nincs nyuszi, vágtass, te dög!”
Sátán fokozatosan feljön, már a 4.
Esterházy Elzy: Mégiscsak meghívom az estélyemre a kis spanyolt!

Utolsó pillanatban Sátán győz; Borsos és korabeli felvételek összekeverve az ünneplő tömegről.
Vezetik vissza Sátánt, de mindenki közel akar férkőzni hozzá. A felvezető kiabálja: „Az Istenit az értetlen fejeteknek! Nem angóramacska ez, hanem lú:”

De beindul a relikvia vadászat, az egyik nő elveszi Bors zsoké sapkáját, a többiek a nyeregnek esnek neki. (Ilyen lehetséges? Volt ilyen 1930-ban? Vagy csak fantázia melléktermék?) Bors odaugrik és már meg is van a levél, amit idáig kerestek.
Lukács mögé lép és mondja: Most ess össze! Miért? Csak ess össze! És összeesik.
Ebben a pillanatban érkezik oda Zita és Elzy. A mentősök már ugranak is és fektetik a hordágyra Borsot. A báró úr titkára is rohan, de csak Lukácsnak tudja odaadni a szerződés tervezetet, amit a báró úr készített, mert a mentőautó már szirénázva elment.

Lukács és Székely együtt mennek ki a tömeggel a pályáról.
L.Ö: „Minden rendben! Borsot elvitték. Az a baj, hogy ez a Bors állandóan nőügyekbe keveredik.” Szocialista Casanova effektus.

A báró úrnál: Kiderül, hogy megóvhatják a versenyt, mert Bors a rosszullét miatt nem mázsált vissza. Bár szerintem ő ezt nem is tudta, hogy kell.
Titkár be: Sehol semmi, egyetlen kórházban sem találta, de a versenyt nem óvták meg.

Ülésezik a Központi Bizottság.
Valaki: Hogy tudtátok mégis megszerezni az anyagot?
Lukács: Hát, az a zseniális... (Bors ránéz, abbahagyja.)
Bors: Tegnap a lóversenyen véletlenül a kezembe került.
Valaki: Lóverseny! Útálom ezeket az arisztokrata mulatságokat.
Lukács: (felröhög) Semmi, csak eszembe jutott egy vicc.

Székely mindenesetekre javasolja Bors hazaküldését, hogy megerősítsék a szervezetet.
Hogy miért pont őt, amikor neki a legveszélyesebb?
De elfogadják; a többinek biztos jó állása van Bécsben.

Lukács a báró lakosztályában:
„L.Ö: Kegyelmes Uram, Ön engem megsértett. Ön az én irodámon keresztül hozzájutott a világ legjobb zsokéjához, megnyerte vele a derby aranyserlegét, s utána, a hátam mögött szerződést ajánlott fel neki. Hát, illik ez Kegyelmes Úr?
R.G: Hát kedves Lukacsevics úr...
L.Ö: Báró Lukacsevics.
R.G: Jaj bocsáss meg kérlek!
L.Ö: Óh, semmi, semmi! Te fizetsz 10.000-t az irodámnak, így nem gördítünk akadályt Don Alvarez szerződtetése elé és Don Alvarez belelegyezik. Természetesen nem havi 800-ért, hanem 1.000-ért és a versenydíjakból nem 10, hanem 15%-ot igényel.”

Az alku sikeres volt. A vonat begördül Hegyeshalom állomásra. Csendőrök, katonák, vámosok lepik el a szerelvényt. Kinyitják Sátán ajtaját, rúg, vág, harap. Bors beáll az ablakba, kérik tőle az útlevelét, Bors nem válaszol, fölvágja az ablakot. De már jön is a teljes vasúti vezérkar és „természetesen” Rhédey bárót minden szempontból békén hagyják.

A vámtiszt engedélyt kér, hogy gratulálhasson a zsokénak.
Elkezdi a gratulációt – spanyolul – Bors néz, mint a vett malac, egy kukkot sem ért; és ez sajnos látszik rajta. Felvágja az ablakot. „¡Caramba!” A vonatot elindítják. A vámtiszt mondja a vasutasnak, hogy a spanyol egy kukkot sem értett spanyolul. A vasutas azonnal jelenti, ahová jelentenie kell.

Na és ki hiányzott eddig? Bizony-bizony! Zentay Dezső, szintén alezredes lett, bár ő eddig őrnagy volt, szóval ez neki nem olyan nagy előre lépés, pláne úgy, hogy Oszi is alezredes lett.
Dezső egy rövidke szakállt visel: ez azért érdekes, mert úgy tudom, a Horthy-korszak hadseregében tilos volt a szakáll viselet, kivéve az egészségügyi indokot.

Z.D: „Nem gondolod Oszi, hogy ha egy spanyol zsoké nem tud spanyolul, az fölöttébb furcsa jelenség?
O.O: „Nagyon is furcsa Dezső! Van egy olyan érzésem, hogy Őkegyelmességének nincs szerencséje a zsokéival.

Dezső már intézkedett, és behoznak egy vékonyka aktát, benne egy újsággal, Borsról. Nézik, nézegetik, külön a szemeket és megvilágosodnak.

Z.D: „12 éve várom ezt a napot! Azonnal előkeríteni Schrott századost! Fél órán belül jelentkezzék nálam a 19-es Szig. Biz. »B« betűjeles anyagaival.
O.O: „»B«, mint Bors, nemde Dezső?”
Z.D: „»B«, mint Bors, 12 éve várom ezt a napot Oszi!”

Vonat közeledik, sötét van, de már hajnalodik. Az utolsó kocsi lépcsőjén áll valaki. Bors az, kockás zakóban, leugrik és eltűnik a fenyőfák között.

Vége az VI. résznek. Folyt. köv.

Ezt a kommunista kiképzést pártfeladatnak kapták:

Rendező: Markos Miklós
Írta: Markos Miklós
Dramaturg: Békés József
Zene: Vujicsics Tihamér
Fényképezte: Kenyeres Gábor
Rendező asszisztensek: Oross Imre, Buzás Pál, Szemes Kati

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr71698148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

garizim 2010.04.10. 17:16:57

A borsos írások tetszenek, de a történelmi közbevetésekhez nem ártott volna a hivatkozásokat is ideírni, mert ezek engem pl. érdekelnek, és írtál néhány olyan dologról is, amit nem könnyen lehet megtalálni.
süti beállítások módosítása