IV. rész Halló! … Központ!

A III. részben Borsékat a darnapusztai 4. számú egészségügyi elkülönítő fogolytábor kapujában hagytuk, amikor éppen fényképezkedtek, nagy boldogan, hiszen kiszabadultak. Ja, és közben kitört a tanácsköztársaság.

Ekkor még Bors nem volt kommunista; ugye emlékszünk a térdeplős jelenetre?

És ím, lám most úgy kezdődik a film, hogy a vörös dandárparancsnok letartóztatja Borsot, aki zászlóaljparancsnok, vörös zászlóaljaparancsnok. Mármint, egyenruhája is van; baromira elegáns. (Már amennyire egy vörös uniformis lehet fess.)

Később megtudjuk, hogy szegénykémet parancsmegtagadással vádolják. Történt ugyanis, hogy a dandár nem akarta elfoglalni Losoncot, de Bors viszont akarta. El is foglalta. Emiatt viszont összerúgta a port a dandár vezetésével. S mivel a parancsnokság nem akart ostromolni – de Bors tudta, hogy lényeges a losonci vasút-útvonal – ezért a teljes grémiumot bezárta a rimaszombati kuplerájba.

Tehát valamikor 1919 június legelején lehetünk, mert Losoncot május 30-án este foglalták vissza Szántó Zoltán parancsnoksága alatt.

Szóval Borsot Budapestre kell kísérni. És ki kíséri? A saját barátai, akikkel együtt volt a fogolytáborban. Sípos úr, a zsoké és Lukács úr, a szakács. Akarom mondani, most már elvtársak! Mert valahogy, isteni csoda folytán, itt már mindenki elvtárs; ez a megszólítás, még a civilek is így szólítják egymást. Csodálatos színeváltozásnak vagyunk tanúi. Hip-hop! Elvtárssá varázsló italt ittak biztosan. 2 hónapja még urak voltak.
Amíg az őr elvtársak alszanak a vasúti kocsiban Bors vállára borulva, Bors fogja a puskájukat. Szóval nagy a barátság és a fegyelem.

Leszállnak a Keleti Pályaudvaron (rendkívül rossz operatőri beállítás – alig felismerhető a háttér)

„Bors: Szippantani! Érzitek? Pesti levegő.
Lukács: Asszonyok!
Sípos: Lovak!
Bors: Haditörvényszék.”

Bors közli a fiúkkal, hogy felesleges őt kísérgetni, adják neki oda a parancsot, oda fog ő találni majd maga is a Martinovics-laktanyába.
De a fiúk mégis elkísérik. Közben megállnak fagyizni, és jól be is zabálnak belőle. Közben Sípos elvtárs közli, hogy megérdemli Bors a sorsát, mert mi az hogy megtagadta a nem-támadási parancsot. Sípos elvtárs kemény és amikor Lukács erre figyelmezteti, mondván, hogy most hívta meg őket a kivégzésére váró Bors fagylaltra, hát közli vele is, hogy: úgysem kell már Borsnak utána a pénz. Ebben meg is egyeznek.

Bors utolsó kívánsága egy mozi. Rendkívül jó választás, mert így mi is megnézhetjük a híradót a Vörös Riport-Film kiadásában és gyönyörködhetünk Kun Bélában, a szociálista (sic!) párt nagygyűlésén valamint a május elsejei felvonulás archív képeiben.

Megtudhatjuk a némafilmből, hogy Kun Béla szerint: Szabad és boldog jövőnk felépítésén testvéri egyetértéssel haladjunk előre! Valamint azt is, hogy a Teréz-körúton ilyen feliratot is vittek a felvonulók: Vesszen a Bojár-Imperializmus! Hogy ez mit jelenthet? Mert nem bajor van odaírva, hanem bojár.
Látszik a felvételeken, amiről Horthy Miklós beszélt:
A magyar nemzet szerette Budapestet és el is kényeztette, mégis az utóbbi időben ez a város lett a veszte.
Most, itt a Duna partján, tetemre hívom a magyar fővárost. Ez a város megtagadta ezer éves történelmét, ez a város porba rántotta a Szent Koronát meg a nemzet színeit, és vörös rongyokba öltözött.
A nemzet legjobbjait börtönbe vetette, vagy kiüldözte őket hazájukból. (…) Katonáim – miután learatták és begyűjtötték földjeik termését – fegyvert fogtak, hogy az országban a rendet helyreállítsák. Az ő kezük immár készen áll a testvéri kézfogásra, de – ha elkerülhetetlen lenne – felkészült büntető ökölcsapásra is”

Sok, rendkívül sok a vörös drapéria, biztosan fojtogató volt, így töményen. Képzeljétek el a Hősök terét így vörösbe becsomagolva. Kár, hogy ekkor nem volt még színes fénykép, és kár hogy a Borsban nem színesben rekonstruálták a kommün színeit.

Mozi-terem. Mindenki felfelé bámul, Lukács tátott szájjal, mellette egy pár csókolózik, a zongorista és a hegedűs vörös indulókat játszik a film alatt.

És ekkor lövések hangzanak, majd ismét lövések. Rohannak a Duna-partra. Lelapulnak a lépcsőkorlátnál. Lukács meglepetten konstatálja:
„Tényleg a monitorok, nemzeti zászlók alatt.”

Tetszik érteni? Egy frontot megjárt magyar katona csodálkozik, hogy Magyarországon, egy magyar hajón, magyar zászló lobog. Miért? Hát csak azért, mert a kommünben csak a vörös zászlót használták és ezt Lukács nem is furcsállotta. Én pedig ezt furcsállom!

Bors le a Duna-partra, vöröskatonákat szállítanak a teherautók, Bors odakiabál:
- Mi történt elvtársak?
- Ellenforradalom!

Na, végre! Most már be tudjuk azonosítani a pontos időpontot. Szóval Borsék olyan sokáig utaztak Losoncról Pestre, hogy június 24-én érkeztek meg, és délután 4 óra körül voltak a moziban.

A monitorok lőtték a várost, a ludovikások elfoglalták a József-telefonközpontot, természetesen a Ludovikánál is fegyveres harc tört ki.

Gyorsan rekvirálnak egy autót, ami természetesen a klerikális-reakció jelképének, a püspök úrnak az autója. Benne egy csinos hölgy (Szegedi Erika) lefátyolozott kalapban diszkrét, ám csinos ruhában.

Az autó természetesen az ellenforradalmat szervezik (és a csinos fiatal hölgy éppen „ellenforradalmárnő”) és Borsék már benne is vannak az élet sűrűjében, a József-telefonközpontban. Fogadja őket egy kellemetlen arcú főhadnagy – bizonyos Tistóczy István (Deák B. Ferenc) – aki természetesen az agit-prop miatt ellenszenves.
Ahogy mondja – egy enyhe mária-teréziás áthallással: „Életünket és vérünket az ellenforradalomért!”

Gyorsan megtudjuk, hogy az egész városban nem működnek a telefonok, csak egyetlen egy (Csak egy maradhat!) a 273-as, ami a Kegyelmes urat köti össze a csapatokkal.(És miért a 273-as szám? Miért pont ennyi? Hát azért, mert -273 ºC az abszolút nulla. Tetszenek érteni az abszolút áthallást agit-propéktól!)

Borsról nagyon gyorsan elhiszik, hogy ő a losonci futár, akit már régóta várnak. Több taktikázós elem után mindenki elhisz mindent és kocsival továbbmennek.
Így meg is tudnak szökni menet közben a kocsiból. Egyenest mennek a katonai fogdába.
A rendkívüli helyzetre figyelemmel Bors úgy dönt, hogy javasolta a Martinovics-laktanya parancsnokának, hogy függessze fel a letartóztatását, mindezt a magas rangú tisztek azonnali kihallgatási jogára hivatkozva. A parancsnok éppen el akarná hajtani, de ott van ám Takács elvtárs, aki már az előző részben is elvtárs volt és szavatolja Bors becsületességét.

Feladata: egy órán belül összeköttetést teremteni a Martinovics-laktanya és a Gödöllő között, ahol az ágyúk vannak. Mármint a vörösök ágyúi.

Na ki nem szerepelt eddig még? Na, ki? Hát Dániel Ede, aki az előző részben már majdnem-elvtárs volt, de most már ténylegesen is az. Éppen értekezletet tart valami iskola-igazgatóknak. A téma: az iskolai testi fenyítés és az erőszak megszüntetésével kapcsolatos feladatok. Közben dörögnek a fegyverek, de Dániel elvtárs megnyugtat mindenkit: „Nem minket lőnek.”

Időközben beront egy szakasz vöröskatona, hát ki vezeti őket, hát persze, hogy Vince elvtárs – a Madaras.

Érdekfeszítő, humorosnak szánt, nyögvenyelős beszélgetés zajlik le a két jó ismerős között. A téma a közeli telefonközpont ostroma.

„V.J: Egy géppuskát felvitettem a padlásra, az néha lőni is fog. Nem baj?
D.E: De legalább az udvaron ne zajongjanak!
V.J: Na, jó majd szólok! Meddig ültök?
D.E: Legalább 2-3 óráig.
V.J: Hát, azt hiszem, addig nekünk is eltart. Ha előbb végeznél, várjál meg! Jó?
D.E: Biztos tovább tart.”

Kiderül, hogy Vince Jóska, ahogy ő fogalmazott: „Leszerződtem komiszárnak.” Szóval minden összenő, ami összetartozik.

Közben Bors kiadja magát parlamenternek és bemegy a telefonközpontba. Hogy ezt hogyan tervezte, azt nem értem. ha bent marad baj, ha nem, akkor az is baj.

A barátai kint várják, és találgatják, miért nem jön már, lejár az idő:
- Sokat jár a szája!
- Szerelmes a hangjába!
- Vagy nem engedik ki.

Természetesen Bors megszökik, miután lebukott és bezárják a pincébe. Visszaérkezik a vörösökhöz a telefonalagúton keresztül, erre új parlamentert küldenek be, a Sípost. A feladat, hogy fecsegésével húzza az időt, amíg Bors visszamegy a telefonközpontba.
Sípos bravúrosan teljesíti a feladatot, a főhadnagy majdnem agygörcsöt kap a lovas-zsoké emlékektől.
Elfelejtettem mondani, hogy a telefon-csatorna is az iskolaudvaron ér ki a felszínre. Pont ott, ahol Dániel elvtárs tartja a fejtágítót.

Borsnak segített a szökésben a postamester, majd kiderül, hogy a szép telefonos kislány a postamester leánya – Mariska – aki szintén segít Borsnak, már a visszatérte után. Megtrükközik a főhadnagyot, aki bekajálja, hogy fel kell adnia az épületet és a csatornán keresztül kell elmenekülniük.

Tistóczy előtte még minden civil foglyot kiállít az ablakba, eleven pajzsként használva őket. Itt hallatszik a következő párbeszéd:

„T.I: Véleménye szerint, most is esélytelenek vagyunk?
S: A bukméker egy fillért sem adna magukért.”

Az akna fölött van az iskola, az iskolában a pedagógusok a kollektivitás szellemében segítenek fejbe verni a ludovikás hallgatókat.
Burleszk filmbe illő vágások, jelenetek. Utoljára a főhadnagy jön fel, de ő maga előtt tereli a postamestert. Így őt ütik le és a Főhadnagy lövöldözni kezd és elmenekül.
Befut egy zsákutcába.

Bors persze utána. Itt is van egy érdekes párbeszéd, ami bemutatja Bors eszmei fejlődését:

„T.I: Maga Kommunista! Igaz?
B.M: Igaz”.

Tistóczy főbe lövi magát, mondván hogy egy tölténye még maradt.

Azért tartozunk annyival a történelmi igazságnak, hogy a telefonközpontot elfoglaló cs. és kir főhadnagy eredeti neve Grassy József volt, aki egyáltalán nem lett öngyilkos, sőt a későbbiekben is meghatározó szerepet töltött be a tisztikarban, mint vezérkari ezredes. Az újvidéki kivégzések kapcsán kiadták a jugoszlávoknak, akik halálra ítélték és – természetesen – felakasztották, nem főbe lőtték.
Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a telefonközpontot 40, fehér zsávoly ruhába öltözött ludovikás foglalta el.

 

Szóval győztek, mármint a vörösök, ezért Dániel elvtárs közli: „A szünet lejárt elvtársak, az értekezletet folytatjuk.”

Az üldözés közben Bors messze került az iskolától. Körülnéz és mit lát? Na, mit lát? Hát a püspök úr autóját, benn ül a csinos fiatalasszony. „Csókolom a kezét, de rég láttam.”

Hosszú csók, eközben találnak rá Sípos és Lukács.

Sípos: Párdon!
Lukács: Jaaa!
Bors: Ajtó!
Lukács: Kiszállni!
Bors: Isten Vele!
Sípos: A fogoly, kuss!

Közreveszik Borsot és elindulnak egy kis utcában. Bors hátratett kézzel megy, derekán a pisztolytáska, amiben vagy pisztoly, vagy cigaretta van. A zene lassan feljön.

Na, ki nem szerepelt az epizódban: Na, igen, hát persze! Nem szerepelt Zentay és Ormándy. De nyugalom később még meg is fogjuk őket unni.

Vége a IV. résznek Folyt. köv.

Ezért az epizódért ezek a személyek kaptak pénzt:

Rendező: Palásthy György
Forgatókönyv: Markos Miklós
Írta: Fülöp János
Gyártásvezető: Elek Ottó
Dramaturg. Erdős András
Művészeti vezető: Herskó János
Zene: Vujicsics Tihamér

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr71694765

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

joszip 2019.05.02. 18:59:05

Bojár imperializmus: az országot elfoglaló románokra vonatkozott.

www.youtube.com/watch?v=A7znCYIz1GE
süti beállítások módosítása