III. rész Vesztegzár a határon

A II. részben Bors és csapata, tetőtől talpig beöltözve „fehér”, azaz orosz cári katonai egyenruhába, eléggé el nem ítélhető módon – eldobva vérrel megszentelt K.u.K. csukaszürke uniformisukat – cári sas nélküli vonatukon (jobban mondva, egy szál mozdonyukon) elindult hazafelé.

Itt hagytuk el rafinált hőseinket. Éppen lőttek mindenre, ami mozog, legyen az tábornok, vagy francia nyelven is beszélő kapitány – aki nem végeztette ki őket – vagy a szellemi roggyant kinézetű, nyurga atamán – fehér kucsmában – Gászpágyin Polkovnyik.
Hát hiába! Hálátlanság, katona a neved – mondhatnánk, de nem mondjuk! Mert ugye, ki akar az elkopott frázisok mocsarába süppedni?
Nem mondjuk, mert tudjuk, hazafelé robog a mozdony. Tűzön-vízen át. Zakatolása zene, füstje édesen száll. Mindenkit hazahúzz a szíve. (Mi tudjuk, van, akit a küldetése. De, pszt! Ez titok!) Hiába rábeszélés, hiába ostoba vörös vagy fehér, esetleg anarchista megfélemlítés, propaganda, a magyar katonának immáron otthon a helye.

Begördül a szerelvény. De nézd csak! Mi ez? Hőseink ismét K.u.K. egyenruhában, Borson ugyan nincs rajta az ismerős szőrme mellény, de Vince Jóskán ott van. Mármint az, amit Petrovo-ban, a börtönben hagytak, mielőtt átöltözött volna Bors Máté szakálltalan pópának.
Mikor és hol öltöztek át? [Esetleg egy részt kivágtak a korabeli cenzorok? Erről is suttogtak a bemutató idején. „Megcenzúrázták Borsot!”] De, szerintem csak arról van szó, hogy ezt a részt is ismét más írta, és nem egyeztettek a tehetséges író elvtársak kellőképpen az egyes epizódok részletes tartalmi összefüggései és átvezetései között.

Első vágány. Szerelvény érkezik. Az állomás felirata balra: Darnapuszta, jobbra felirat: Éljen a Köztársaság! Ebből tudjuk, hogy 1918 októbere után vagyunk, süt a nap, tehát tavasz van, valamikor 1919-ben lehetünk.

Egy tábori csendőr alakulat az állomáson, halljuk a parancsot: „Ajtókat bezárni, a szelvényt senki el nem hagyja!”

Szerelvény megáll, de az ajtók már menet közben is nyitva voltak, így leugrálnak róla a katonák. K.u.K. egyenruhában – mint azt már észleltük. Egy ember elkezdi énekelni a Himnuszt, a másik megcsókolja a földet, Vince Jóska valakinek a nyakában ül.

A szakács gyerek boldog. Mondja is a magáét: „Megjöttünk magyarok, megjöttünk!”
Amikor elkezdik a csendőrök visszataszigálni őket a vagonokba: „Na! Testvérek vagyunk! Gyerekek, testvérek vagyunk!” Hát igen valószínű, így beszéltek az egyszeri bakák, pláne ha hadifoglyok lettek, a tábori csendőrökkel. Tényleg, ez életszerű!

Egyszerű a forgatókönyv író esze járása. Már elfogytak az ostoba orosz pópák és fehér cári tisztek, ím, megalkotjuk az új buta és kegyetlen figurát, a magyar katona, illetve a magyar katonatiszt személyében. Minden túlzás, sematizálás megengedett - az eszme érdekében!

Vince Jóska valahová el is akarna szaladni (azt sem tudja hol van, miért és hová akarna szaladni?), de a mocsok tábori csendőrök leütik, belerúgnak, ő fájdalmasan felüvölt. Úgy kell berakni a vagonba. (Biztos azért őt, mert ő a legkönnyebb.)

Vagonbelső. Jóska Takács Ágoston ölében fekszik, beteg, izzad. (Mitől, attól az egy rúgástól?) Ekkor a mi Sípos urunk ismét bölcs kedvében van. A mai napra rendelt Szentleckét tőle halljuk:

„Nyugodj meg Jóska! Megint be vagyunk zárva! Nem tudom ki hogy van evvel, én kezdem megszokni. Erre születtünk, nincs mese! Jól mondom hadnagy úr?”

Már az állomáson hallottuk, hogy valakik megszöktek az előző transzportból, de elfogták őket. Míg Borsékat terelik vissza a vagonba, őket is bezárják a fékezőfülkébe, a csendőr pedig leül a lépcsőre.

Bors a falba fúrt lukon át kérdezősködik: És a magyar forradalom? De válasz nincs csak nagy fejkoppanás, mert megérkezett a szerelvény.

Új jelenete, teherautó érkezik a tábor kapujához. Később megtudjuk, hogy ez a 4. számú egészségügyi elkülönítő tábor. Hogy ne legyen pazarlás, az állomásépületen látott feliratot onnan gyorsan leszedték, és ide gyorsan felrakták a kellékesek a főkapu fölé.

Fekete egyenruhában (lsd: fő-gonosz, Lucifer, Hitler, Himmler, náci, nyilas, stb. minden, ami rossz) megjelenik Bujtor István (alias Zentay Dezső őrnagy). Az alakulat többi tagja mind századosi rangban van.

Érdekes a jelenet, Az ezredes adjutánsa rohan:
- „Solti Péter zászlós, hadapród alázatosan jelentkezem. Kit jelenthetek be az ezredes úrnál?”
- „A budapesti Katonai Bizottság különítményét, Zentay Dezső őrnagy. Szaporán zászlós, szaporán! Fáradtak vagyunk.”
- „Ezredes úr Solti Péter zászlós, hadapród alázatosan jelentem, a budapesti katonai különítmény, bizonyos Zel…,  bizonyos Dezső őrnagy vezetésével megérkezett. Eligazításra parancsot várok.
- „Mit mondsz? Hiszen Pesten véget sem ért a spanyol nátha. Nincs más hátra fiam, fertőtleníteni! Igen, fertőtleníteni a szokásos módon! Nincs Pardon! Ez parancs. Végeztem.

Az ezredes úr egy hipochonder. Attól fél, hogy Pesten még dühöng a járvány, ezért mindenkit fertőtleníteni kell. Ha muszáj, hát muszáj. Ez az ember tényleg kiszűri a betegeket a karanténjával és az egészségügyi zárlatával. Annyira fél a betegségtől és a betegektől. Igaz, hogy inkább saját magát védi, de ez momentán mindegy.

Zentay Dezső dühöng, amikor megtudja, hogy őt is fertőtlenítik. Érdekes a párbeszéde barátjával, Ormándy Oszkár századossal, mert ez a beszélgetés vezeti föl a közöttük lévő, később is jól kitapintható rangsort.

Z.D: „Hallod ezt Ormándy? Ez hallatlan!”
O.O: „Ez hallatlan, őrnagy úr, hogy úgy mondjam, ez hallatlan, kérlek Dezső!”

Tehát színre lép a szervilis fél-hülye, a személyiségfüggő kretén figurája, az egyenruhába bújt majom díszpéldánya. Ezen a személyiség pároson és a beszólásaikon nevetett az ország évekig. Még később is idézni fogom, mint kor- és kór-dokumentumot.

És most megtudjuk, miért is jött Zentay. Megám! Nyílt őszinteséggel. Mert miután berontott az ezredeshez, hogy leteremtse, az rendre inti, hiszen polgári személyek is vannak nála (a pap és a grőfnő), majd mint ha mi sem történt volna, barátságosan eliszogatnak. Na, de hallgassuk a Zentayt:
„Ez a hadügyminiszter úr személyes parancsa. A helyzet kritikus, tüntetés tüntetést követ. Miniszter úr őkegyelmességét joggal nyugtalanítja, hogy innen a keleti határról volt vörös katonák ezrei özönlenek be az országba. Már megbocsásson, ha kissé élesebben fogalmazok: kimosdatva, fertőtlenítve érkeznek és terjesztik a ragályt. Ez ellen tennünk kell ezredes úr!”

Végül is ezért jött az egység, szép kakastollas csendőrcsákóban.

Ők már tudják, amit mi is tudunk, bizony-bizony kommunisták rejtőznek a hazaérkezők között. Okos ez a Zentay! Okos, nagyon okos! Csakhogy a valóságban ezt ekkor még nem tudták. Károlyiék az egészségügyi szűrésen kívül ideológiait nem végeztek - sajnos. Pláne nem ez a hadügyminiszter!

Ki ez az okos hadügyminiszter? Csak nem az okos Linder Béla, aki azt mondta, hogy „Nem akarok több katonát látni!” Hát, az ilyen mondatokat nem mondhatott, amit Zentay idéz tőle. Ekkor már az ún. Berinkey-kormány van hatalmon, mivel január 19-én Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották meg. A hadügyminiszter pediglen a szociáldemokrata (egyébként kripto-kommunista) Böhm Vilmos. Szóval ő nem mondhatta.

Ki ez a csóka? Aktívan részt vett az 1918-as forradalomban, majd a 1919 januárjában a Berinkey-kormány hadügyminisztere. Államtitkárként maga mellé vette a háború „hősét”, Stromfeld Aurélt. Nevezetes a Szatmáron, a székely katonák előtt elmondott beszéde, melyben így foglalt állást: „Szét akarják darabolni Magyarországot. (…) Figyelmeztetem azokat, akik Párizsban a békéről tanácskoznak, hogy (…) Magyarország feldarabolása azt jelenti, hogy (…) elveszik a megélhetésünket, és akkor már nincs mit veszítenünk, és már csak az élet és halál kérdése marad meg számunkra.” Az őszirózsás forradalom elmebeteg pacifizmusától 1919 márciusára tehát eljutott a haza fegyveres védelmének gondolatáig.

Szociáldemokrata részről részt vett a kommunistákkal a pártegyesítésről folytatott tárgyalásokon. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg szociális népbiztosa, majd hadügyi népbiztos, a „Tiszántúli Vörös Hadsereg” főparancsnoka, majd a Vörös Hadsereg főparancsnoka. 1919 májusában lemond, de ezt nem fogadják el. A politikai vezetésnek viszont a tagja maradt.1919 júliusában bécsi követ. A kommunista puccs után emigrál. Visszaoldalog a SZDP-hez, de 19-es szereplése után nem tudom ki hisz neki.

1920 után Bécsben maradt. 1934-től Csehszlovákiában, 1938-tól Svédországban élt. 1945. december 30-án tért haza. Politikai vereségként élte meg, hogy 1945 után nem az Károlyi-féle elvekhez tértek vissza – külön sérelmezte, hogy nem Károlyi lett az új köztársasági elnök, hanem a koalíciós korszak egyre inkább látszatdemokráciává vált.

1946. május 1-től ismét Svédországban dolgozott, előbb, mint követ, majd 1948-tól ismét, mint emigráns. 1949. június 3-án ismét megfosztották magyar állampolgárságától, és még ugyanebben az évben, október 28-án meghalt. Magyarországon meg sem emlékeztek a haláláról. Ennyit nyomozásom eredményéről. Egy „nemes” élet „méltó” fináléval. Hogy volt-e katona, és volt-e a fronton, hát azt a kutya tudja.

De vissza hőseinkhez!
Gyorsan munkához látnak Zentayék, azonnal találnak a foglyok között öt gyanús személyt; természetesen az egyik Takács Ágoston (Moszkva ügynöke) – hogy ezt honnan tudták? – meg is jegyzik, hogy a Galilei Kör tagja. Milyen jó, hogy megnéztük az előző részt, mi már ezt is tudtuk. Meg azt is. hogy a Galilei-körben képezték a kommunistákat és hogy Ady is komenista volt. És ezt el is kell hinnünk!

Lényeges az ezredes és az őrnagy beszélgetése abból a szempontból is, hogy itt tudjuk meg, az ezredest a forradalom után, büntetésből helyezték ide, mert lövetni akart októberben, de már 4 hónapja van itt. Tehát 1919 februárját mutatja a naptár. (Ehhez képest, mint ha kicsit túl lazán lennének öltözve a szereplők, de volt már ilyen, lesz még ilyen. Gondoljunk csak szeptember 20-ára és Gy.F. ingujjára a Kossuth-téren. Ezek a komenisták mindig lazán öltöznek, csak meg ne fázzanak!)

[Utána néztem! 1919 februárjában Kelet-Magyarországon a középhőmérséklet +0,9 ºC volt, a legalacsonyabb hőmérséklet -13,6 ºC (11-én) a legmagasabb hőmérséklet +12,3 ºC volt (26-án). Szóval ez a filmbeli borzasztó meleg, inkább piszkos hideg volt!]

Van két érdekfeszítő jelenet – mivel mi már tudjuk, hogy Bors és Zentay jövőbeni életútja összefonódik a filmsorozat végéig, ezért figyelemre méltóak ezek a jelenetek.
Bors felhúzódzkodik a fürdő ablakába, hogy kilessen (a háttérben ott tusol Antal Imre a többi katona között ☺) és imígyen szóla: „Hát, az egészségünkre vigyázni fognak, ha beledöglünk, akkor is.”
A másik jelenet: Zentay őrnagy jön be az udvarról, ahol éppen talán meszet – vagy mit – szórnak szét a fehér ruhás, csuklyás egészségügyiek. Miközben rázza le a csizmájáról: „Aztán úgy vigyáznak az egészségünkre, hogy beledöglök tényleg, úgy ám!”
A két jelenet közvetlen egymás után, tehát jelentése és jelentősége van, mint ahogy a szinte azonos tartalmú, szókészletű, de más szórendű mondatoknak. Azt jelzi, két azonos személyiség, de mindkettő más oldalon. A jó és a rossz harca manifesztálódik, a film transzcendens magasságokba téved. Jól hangzik, mi?

E!kkor Belováry Mónika (Bulla Elma) grófnő Őméltósága meghívja a tábor lakóit egy tányér gulyásra. Jó alkalom a forgatókönyvírónak, hogy bemutassa, milyen vicces Sípos úr és a szocialista humor vitriolos eszközeivel bemutassa az uralkodó osztály visszamaradottságát, amikor a Tízparancsolatból csak a ne ölj, és a ne kívánd mások mezejét, stb. parancsot emeli ki. Ilyen ez az uralkodó osztály! Bizony, csak a pénz számít nekik. Bezzeg az 1989-es rendszerváltáskor a kommunisták nem a pénzzel foglalkoztak először! De nem ám! A bűnbánattal és a mea culpával.

Itt hangzik el a tábor parancsnokának hisztérikusnak hangzó, ám valójában hipochondriáját illusztráló, karikírozó, üdvözlő beszéde is:

- Katonák!
- Nem vagyunk katonák! (56-os áthallás? Nem vagyunk mi elvtársak?)
- Fiúk! Tisztaság, Hazafiság! Ehhez tartsátok magatokat, különben …
Megparancsolom, ebből a táborból egyetlen tetű sem távozhat élve!
Aki tetves, azt kiköttetem, aki a latrinát le trágyapiszkozza, azt kiköttetem!
Köpködni tilos! Aki véreset köp és nem jelenti, azt kiköttetem!
A parancsnokság közelében mászkálni szigorúan tilos!
És aki az én személyemhez 4 lépésnél közelébb merészkedik, azt keresztüllövöm!
Egyébként, Isten hozott benneteket és jó étvágyat kívánok!

A beszéd persze a Horthy-rendszer tiszti rétegének nemzetellenességét és primitívitását volt hivatva bemutatni, nem kevés hátsó szándékkal.

És még egyre volt jó ez a jelenet: A katonák esznek, Sípos úr humorizál, és a Zentay-különítmény közöttük mászkál. Elviszik Sípost, elviszik Vince Jóskát, Bors is ugrana, amikor Dániel és Takács lefogja, mondván, nem kell a szuronyok közé rohanni.
Itt is elhangzik egy bolsevik-álbölcsesség, érdemes meghallgatni. Takács Ágoston mondja:

„Egyelőre csak kapkodnak! Vaktában nyúlkálnak az emberekhez. Ismerem őket, mindig így szokták kezdeni a vadászatot.”

Hát ezt meg vajon honnan tudja? Csak nem a Dzerzsinszkij Forradalmi Katonai Bizottságából? Vagy a Csekából? Biztos onnan, hiszen tiszti különítménnyel csak most találkozott először. Micsoda egetverő csúsztatás! A bolsevik terror-különítmények módszereit a tiszti-különítményekre kivetíteni.

És még egy kis antiklerikális propaganda – mise van a tábor főterén.

A tábor vezetősége az első sorban ül, a foglyok hármas sorban állnak, amikor a szakács gyerek tüsszent a felszívott tubáktól. Ki is tör a hisztéria azonnal. Ekkor jön Dániel Ede, a polgári radikális, aki esetlen és életképtelen hadifogolyból kinőtte magát lukácsgyörgyi magasságokba, csekély két részen belül.

- „Máté! … Fújj egy kis dohányport a főhadnagy [tábori orvos] felé!
- Minek?
- Pszichológiai kísérlet. Majd figyeld meg kérlek, hogy a vallással csak addig foglalkozik az ember, amíg nem kezd sajt magával foglalkozni.”

A vallás, mint a felépítmény része, illetve a nép ópiuma. Sunyi tekintetű pappal illusztrálva, aki Huszti Péter; és szegénynek az egész részben egy köszönése van csak.

Eljön a szentmise azon része, ahol le kell térdepelni – a gyöngébbek és a ma is köztünk élő bolsevik barátaim kedvéért – az átváltoztatás.
Parancsnok térdre; látjuk, hátul a katonák is térdre ereszkednek; Zentay és Ormándy is térdre ereszkedik. Zentay hátranéz:

- „Ormándy, nézd csak! Nem hajlik a térdük!
- Az anyjuk Istenit, ezek bolsik!”

Bors ugyan letérdelt, de látva, hogy a többieket elviszik, ő is feláll. Ebből a jelenetből érhető tetten, hogy Borsban még dolgoznak a mélyen gyökerező társadalmi, közösségi szokások. Ebben a részben sem nevezhető még kommunistának.
Viszont az ezt követő jelenetben megtudjuk Bors életrajzát – és Takácsét is, hiszen szerepet cserélnek. Csak tudnám, ennek mi értelme volt? Hiszen már sejthető, hogy itt a tüsszentéssel fognak betegség-képet kelteni Borsék. [illuminácijá] Akkor meg minek a szerepcsere? Esetleg még nem tudták és azt szeretnék, hogy ha Borsot vissza is tartják a táborban, mint Takácsot, akkor még Takács, mint Bors mehetne Pestre? Megtudjuk, hogy ezek a fiúk a táborban minden tudnak, azt is tudják, hogy még 3 nap van hátra az Y-napig, tehát március 18-án vagyunk.

Szóval, azt ugyan nem tudjuk meg, mikor született Bors, de az apja Bors József, anyja Tóth Eszter, akik 6 éves korában mindketten meghalnak. Nagybátyja, Bors Péter nevelte, ő viszi be a Hajógyárba lakatos inasnak. 1915-ben kerül a frontra, kétszer sebesült meg.
– Nagyszerű! Egy melós életrajzot produkáltak nekünk, kár, hogy a születési időpontját nem mondják.
Na, nézzük Takács Ágostont!
1890-ben született Budapesten. Apja Takács László, anyja Varró Emília. 1910-ben érettségizik a Barcsay Gimnáziumban [egy állami gimnázium volt a Barcsay utcában, a mai Madách Gimnázium], jeles eredménnyel. Az Orvosi Kart nem végzi el, az utolsó vizsgája előtt behívják katonának. A Rottenbiller utca 12. szám alatt lakik; húga Takács Eszter, Fülöp Jánosné, Szentgotthárdon él, egy gyermeke van: Janika.
Szóval középosztály, de nem értem, miért 20 éves korában érettségizik.

Dániel kérdezi tőle, hogy tudja-e Bors két sebesülése nyomait produkálni? Összeszorított szájjal és összehúzott szemöldökkel a válasz: vannak nagyszerű verésnyomai, még 1912-ből. Nagyszerű bolsevik válasz, az előadásból süt az osztályharcos szellem. Csak tudnám ezeket hogyan szerezte, csak nem kocsmai verekedésben? Minek mennek az orvostanhallgatók talponállóba?

És megvan az epizód humor adagja is: Ormándy százados azonosít.

- Név?
- Bors Máté.
(mondja Takács)
- Oroszországban szerveződtél be, mi?
- Tetszik tudni százados úr, mi kálvinisták vagyunk …
- Kuss kálvinista! Ni csak a vicces fiú, (Síposnak) ez az a pimasz! Te is kálvinista vagy?
- Nem, kérem!
- Hanem?
- Zsoké.”

Az előbb még térdepelt a szentmisén Bors, de pár nap fogda mit tesz; avagy mit jelent az ideológiai képzés a börtönben?
Borsok kihallgatásra viszik. Szemben Zentay, egy asztalnál ül, kissé oldal, mellette Ormándy, a fal mellett négy századosi rangú katona, bikacsökkel a kezében, Zentyval szemben a helyiség másik falánál, egy széken ül Bors. Figyeljük meg az ideológiai egyezéseket ismét, mint a fent leírt „vigyáznak az egészségünkre” gondolatnál.

B.M: „… az ilyen kormányt megette a fene, meg lesz döntve.”

Ekkor Zentaytól elviteti Borsot az ezredes, mert hogy orvos és szüksége van rá.

Z.D: „Igaza van ennek a tökfilkónak. Francot ér az olyan kormány, amelyik összezár engem egy ilyen hülye ezredessel. Az ilyen kormányt meg kell dönteni.
O.O: Megdöntjük Dezső! Úgy megdöntjük, hogy annak híja nem lesz! Meg lesz döntve!”

Vagy még egy humor morzsa: Bors az ezredes szobájában, az ezredes betakarva pokrócba.
- Maga kommunista, doktor?
- Á, nem! Orvos vagyok.”
Lehet nevetni.

Aztán kibontakozik az előre megjósolható megoldás. Járványveszélyt keltenek, Bors doktornak adja ki magát, ezredest elaltatják, Bors átveszi a hatalmat, Zentay át akarja venni az irányítást, de ehhez járványügyi egyenruha kellene.
A tábori csendőrök parancsnoka nem tud erről, azért engedelmeskedik.
Borsék mindenkit lefegyvereznek.
Zentay és Ormándy elfoglalja az őrtornyokat, de nem tudják, hogy a vicces fiú kivette a zárszerkezetet a géppuskából. De ezt Bors tudja, és nyertek.
Ekkor érkezik a telefon, hogy minden foglyot szabadon kell engedni. Az ezredes felkelt, le akarja tartóztatni Borsot, de már nem megy: „A kormány megbukott, éljen a Tanácsköztársaság!” Az ezredes még erőlködik egy kicsit, hogy ez egy újabb helyzet, és az új hatalomnak is kell katona, de hogy mi lesz, nem tudjuk.

Befejező kép, a fényképezés. Kiderül, milyen sokan voltak a táborban, mégsem láttunk belőlük senkit, csak Bors Máté szabadcsapatát. A film végére visszaérkezik Solti Péter zászlós hadapród, a fenyőtű teához való kivágott fenyővel.

Vége a III. résznek Folyt. köv.

Ezt a részt kik merték nevükkel jegyezni:

Rendező: Szabó István
Forgatókönyv: Köllő Miklós
Írta: Fülöp János
Gyártásvezető: Elek Ottó
Dramaturg. Erdős András
Művészeti vezető: Herskó János
Zene: Vujicsics Tihamér

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr17693946

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása