XII. rész: Máté Evangéliuma

A budapesti 34. Eucharisztikus Világkongresszus emblémáját látjuk. Begördül egy vasúti szerelvény, a Kormányzó úr fogadja Eugenio Pacelli bíboros államtitkárt, pápai legátust, a későbbi XII. Pius pápát.

A résztvevők többsége úgy gondolta: az ünnepségek a lelki élet elmélyítése mellett politikailag a német nácizmus ellen irányulnak. Mindez annyira jól érzékelhető volt, hogy Hitler megtiltotta a német katolikusok részvételét. A „másik” oldalra is volt azonban üzenete, a másik fő ellenség, a „pogány” bolsevizmus felé.
A nemzetközi eseményt összekapcsolták egy nagy hazai ünnepségsorozattal, amely a szentté avatott első magyar király halálának 900. évfordulóját volt hivatott megünnepelni.
Mindez nem kevés tudatossággal együttesen kívánta bizonyítani, hogy Magyarország ismét be tudja tölteni történelmi, „kereszténység védőbástyája” szerepkörét, amely megint csak „két pogány között” maradt rá.
Az ünnepségek egyúttal kifelé és befelé egyaránt demonstrálták – az utolsó békeévben –, hogy Magyarország még mindig a „béke szigete Közép-Európában”.

Egy vasúti kocsiban vagyunk, amiben papok ülnek. Természetesen itt van Dániel atya és Bors atya is, őszülő hajjal. Dániel kezében könyv, kinyitja; látjuk a címet: Jézus Krisztus Evangéliuma Szent Máté szerint. Tehát 1938. május végén vagyunk.

Lássuk, mennyire fogja meggyalázni a klérust Sztankay István, egy görög-katolikus pap gyereke?

„Mire Pestre érünk, már kész teológus leszel.” – mondja Dániel, az Evangéliumot olvasgatva.
„Tudod te, hogy milyen érdekes dolgok vannak ebben?” – kérdi Bors.
„Csak tanulmányozd; jól jöhet ez még!” És visszaadja a könyvet.

Zajlik az akkreditáció, francia nyelven. Persze a spanyol után már könnyű a francia is.
„pater Bertier, Lyon” – mutatkozik be Bors.
„pater Chancellor, de Dodo” – Dániel álneve.

Bárány Frigyes játszza az eligazító pap szerepét; sajnos csak ennyi szerepe van.

„Hülyeség volt idejönni. Ezek most figyelni fogják, hogy hol, milyen programban nem veszünk részt.”
- „Itt legalább tökéletes biztonságban vagyunk Máté!”
- „… és járhatunk, megnyitókra, körmenetekre, misékre.”
- „Miért? Voltál már valaha eucharisztikus kongresszuson?”
- „Hát a… Ja, az most van?”

A megnyitó ünnepség a Hősök-terén volt, május 25-én. Itt vagyunk. Archív felvételekkel összevágott jelenet. Bors és Dániel a koronaőrök és a díszmagyarba öltözött emberek mögött settenkednek, óvatosan.

„Scserk Lajos fehérnemű varrodája” Jönnek a fiúk. Hát persze, hogy észreveszik a másik oldalon álldogáló titkosrendőrt; ezért telefonon hívják fel a varrodát. Bodó Ilona kisasszonyt keresik. (Most már legalább megtudtuk Parázs anyakönyvi nevét.) De már nem dolgozik itt.

- „Nem tudom Ede, hogy állsz az előérzetekkel, de én biztosra vettem, hogy hiába jöttünk. Pedig tudod, hogy hány éve várok erre a napra?”
- „Talán, ha a biztosító kapcsolat funkcionál, megtudunk róla valamit.”

A lépcsőházajtó falán tábla: Jósda II. emelet 17. Lépcsőtől balra.

Piri néni a hintaszékében alszik, ölében nyitott könyv, Karl Marx: A tőke. Csöngetnek, azonnal eldugja a parketta alá. Miért, toilos volt magunknál tartani?
„Ezek a csuhák és ezek a fejek!?”
„Vitaminhiány!” – humorizál Bors.

- „Na, mi újság Spanyolországban? Hogy áll a köztársaság ügye? Hát, beszéljetek már, megőrülök a kíváncsiságtól!”
- „Hát Spanyolországban sajnos a helyzet súlyosbodott. A Führer és a Duce nagyon a szívén viseli, hogy Franco győzzön. Ha most nem sikerül létrehoznunk egy világméretű akcióegységet a fasizmus ellen...”

- „De beszélj Parázsról! Mi van, hogy bukott le?”
- „Hogy? A szokott módon. Annyi a spicli, hogy én nem is tudom, mi lesz a mi munkánkkal, hogy ha ez így megy!”
- „Na, hát azért nem lehet olyan nagyon nagy az a baj, hogy ha ezt a jósdát ennyi éven át sikerült fenntartanotok.”
- „Ja, fiam! Én megtanultam, hogy mi az a konspiráció! De a fiatalok egyszerűen fütyülnek az óvatosságra, még Parázs is. Egyszerűen meg kellett volna nézni, hogy kivel dolgozik. Elég volt lebuknia egy röpcédulás gyereknek, és húzta magával a nyomdát – Parázzsal együtt.”
- „És hol van most?”
- „Márianosztrán, a női fegyházban. De eszetekbe ne jusson elmenni a varrodába! Figyelik!”
- „Tudjuk, már voltunk ott.”
- „Őrültek vagytok!”
- „Na, nyugodj meg, tudunk mi magunkra vigyázni!” (...)

- „Szóval, nyomda nincs!”
- „Na és ha volna! Mióta nem vagytok itthon, azóta itt is más szelek fújnak, a terjesztést egyszerűen lehetetlenné tették. És amíg megvolt a nyomda, a röpcédulák java része a nyakunkon maradt. A gyárakban olyan erős az őrség, és annyi a spicli, hogy a még a legrégebbi elvtársak sem mernek vállalkozni arra...”
- „Pedig – történjék bármi – nekünk kapcsolatot kell teremtenünk az emberekkel, a munkásokkal.”
- „Nem tudnád holnap estére összehívni a fontosabb üzemek pártmegbízottait?”
- „Beszédet fogsz tartani nekik?”
- „Nem. Szentmisét celebrálok.”

Egy Márianosztra felé tartó fapados vonaton vagyunk.
„Mégsem kellett volna elutaznunk!”
„Félsz?”
„Dehogy. Csak amióta itthon vagyunk, semmi nem sikerül. Nyomda nincs! A nagyüzemi megbízottak elzárkóznak, Piri néni tehetetlen. Már csak az hiányzik, hogy Márianosztrán lebukjunk.”
„Feltétlenül tudtára akarom adni, hogy itthon vagyok. Öt éve óta nem találkoztunk. Az se baj, ha személyesen nem láthatom! Ne nézz vám olyan szemrehányóan! Én is tudom, hogy első a mozgalom.”

Szóval értjük elvtársak? A Horthy-rendőrség ügyesen szétverte az illegális kommunistákat. Mégsem voltak olyan ügyetlenek és buták, mint ahogy a film be akarja őket állítani! Lényegében megszűnt a bolsevik nemzetrontási mozgalom. Ezt a két kommunista superman-t azért küldték, hogy a mozgalmat és a nyomdát állítsa helyre. Mi az nekik? Elvégre a spanyol polgárháborút is majdnem megnyerték; ja, és a bécsi felkelést is!

Egy nővér, mater Honoria a Máté Bibliájával. Valami nevelőapa halálos ágyáról és utolsó akaratáról beszél.

Hová is raknának egy kommunista elítéltet? Hát, a nyomdába! Ki gondolta volna! ha eddig nem tudott szakszerűen nyomtatni, tanítsuk meg rá mi, mi antikommunisták. De a poén az, hogy a film forgatókönyírói el is várják a képzetlen tömegektől, hogy ezt el is higyjük.

Bodó nem érti: „Maghalt a nevelőapám?” „Nem is volt nevelőapám.” Kinyitja, látja a címlapot: Szent Máté szerint. Azonnal kapcsol.
Küld azonnal egy szentképet Máténak.

Borsék a börtönlelkésznél (Szendrő József) ülnek, borozgatnak, a pap anekdotázik. Hozzák a szentképet. Nem is feltűnő, hogy körömnyomok vannak rajta.
Dániel megjegyzi: „Egy középkori mestermű! Ezek a lágy vonások...! Utánozhatatlan!”
Bors összeolvassa a betűket: „Szeretlek”, ez jön ki.

Bors azonnal fölismeri, hogy ez egy friss nyomtatás. Tehát nyomda működik a börtönben! Ezt a börtönlelkész (börtönpap?) is megerősíti.

Egy minden gyanú fölött álló nyomda, egy egyházi nyomda, nekik is jó lenne.
Nem is egyházi! Fegyházi nyomda – jegyzi meg Dániel

Bors és Dániel szentképeket osztogat egy gyárkapuban. Két fiatal röhög, ezt két idősebb sértésnek veszi: „Kiröhögni a Szűzanyát! Ezt tudjátok!” Dulakodás kezdődik.
Dániel békíteni akarja a verekedőket, így ő is kap egyet a szemüvegére!
Jönnek a rendőrök.
„Ki kezdte, Tisztelendő atyám?”
„Senkinek sincs joga ítélkezni a mi Mennyei Atyánk helyett!”
„Ugyan! Ezeknek szentképet! Na, gyerünk befelé, 6 óra. Gyerünk, gyerünk!” – mondja a tény-vér-realista portás.

Érdekesség, csak most vettem észre, hogy a rendőr derékszíján azonosító szám van. Micsoda korszerűség! Milyen jól jött volna ez a viselet 2006 szeptemberében!

Kern kirohan a gyárkapun Borsék után. Bemutatkozik: Bors elvtárs! Surányi vagyok. Persze, hogy nem esik le Borsnak, ki lehet ez a fickó. Annyiszor persze nem is látta. De lehet hogy csak konspirációs bemutatót látunk. Elvégre miért kiabálja két pap után a nyilt utcán egy mozgalmár, hogy: Elvtárs? Én sem ismerném föl! Ő most a gyár ifi-bizalmija. Még szükség lesz rá később.

Piri néni Dánielt borogatja.
„Nem mondanátok meg végre, mi értelme volt ennek a hülyeségnek?”
„Nézd meg ezt az arcot Piri néni! Ezeket a lágy vonásokat! Középkori mestermű!” – mutatja a szentképet Bors.
„Te nem hagynád végre abba ezt a halandzsázást.”
„Ki akartuk próbálni, hogyan reagál a munkásosztály a szentképosztásra!”
„Hát ez sikerült!”
„És azt is kipróbáltuk, hogy hogy reagál a hatóság! És ez, hogy úgy mondjam, tökéletesen pozitívnak bizonyult. Te Ede! Nem kellene megfogadni a rendőr tanácsát? Mármint, hogy a magasabb parancsnokságtól előre támogatást kérni!”

Rendelhetnénk tízezret, ami csak 100 pengő lenne – de hatásosabb szöveggel.

Oszit látjuk, Egerszegi miniszternél. (Benkő Gyula) Panaszkodik. Megtudjuk, hogy főtanácsos ugyan, de ez, és éppen hogy ez zavarja. Szeretné magát reaktiváltatni. Ahogy mondja: Én, aki egyenruhában jöttem a világra... – ezt „Prónay Pali” mondta neki Siófokon, amikor a Kormányzó urat kísérték.
Mindent bevet, hízeleg és a korábbi fiaskókat báró Rhédeyre próbálja kenni, akit szenilisnek nevez. De most már jó kezekben van a csendőrség a Kegyelmes úrral.
A miniszter megígéri, hogy tanulmányozza a kérését és majd írásban értesíti.

Borsék is éppen most érkeznek a miniszter irodájába. Leülnek, várnak, jön ki Ormándy. Felismeri őket, bár eltakarják az arcukat. Amikor bemennek, megkérdezi a titkárt, ki voltak ezek. De mégsem szól senkinek, mit és kiket vett észre. Pedig ismerve a kvalitásait, lehet, hogy jobb lenne!

Dániel a franciaországi munkás-misszióról beszél a miniszternek, de ő nem érti, milyen hatása lehet a szentképek munkásoknak osztogatásának.
De Bors ezt is meg tudja magyarázni:
- „Nézze Kegyelmes uram! Ön politikával foglalkozik, nemde? Azt hiszem, nem mondok újat vele, hogy a szociálista eszmék végzetessé válható gyorsasággal terjednek (?) a munkásság körében. Ha az Anyaszentegyház átengedi a munkásságot a szociálistáknak, abból mi következik kérem?”
Dániel: „A forradalom.”
Bors: „Úgy van kérem, a forradalom. De hát ezt mi nem várhatjuk ölbe tett kézzel! Nem kegyelmes uram! Mi Franciaországban egy országos akciót szerveztünk, amelynek jelszava: »Ki a munkásság közé Mária-képeink, az örök egyház eszméivel!« Elsöprő sikere volt!”

Beszámol a tegnapi kísérletükről és Dániel monoklijáról. De nem kívánnak feljelentést tenni, az újabb szentkép-akció ügyében jöttek.

Miniszter: „Bocsánat Tisztelendő atyák! Kávét, teát, snapszot?”
Dániel: „Részemről teát!”
Bors: „Részemről is csak teát, snapsszal.”

Ma ez a párbeszéd kap tőlem egy megosztott, egy fél humor-díjat; sajnos ennél nagyobb vicc ma, ebben a részben nem lesz.
A másik fél humor-díjat a Gobbi Hilda apácaruhában jelenet kapja.

„Volna még egy kérésem Kegyelmes Uram! Méltóztassék megtekinteni ezt az együgyű kis imát!  Na, mi Franciaországban, sokkal hathatósabb szöveggel harcolunk a felforgató eszmék ellen. »Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok! Gyümölcsiről ismeritek meg a fát! Vajon a tövisről szedik-é szőlőt, vagy bojtorjánról fügét?«”

„Ezeket a képecskéket – meglepő módon – a márianosztrai fegyház nyomdájában készítik, jutányos áron. Miután ez a fegyház az önök fennhatósága alá tartozik, úgy gondoltuk Kegyelmes uram, hogy a nemes cél érdekében, akár a saját költségünkön is, megrendelnénk egy tízezres tételt. Nem tűrhetjük, éppen most, amikor a katolikus világkongresszus tanácskozik, hogy Mária országában – ahogy az önök szép meghatározása nevezi – ne juthasson el a munkásság széles rétegeihez az Úr igéje!”
Miniszter: „Na, nem, nem, csak nem képzelik, hogy pénzt fogadunk el ezért önöktől! Igazán nagy örömmel tölt el, hogy a mi világi testületünk ezzel a csekélységgel is hozzájárulhat a kongresszus sikeréhez!”
Bors: „Most legalább meggyőződhettem, hogy a magyar uraknak a hagyományos vitézség mellett, a nemes lelkűség is erénye.” - avagy, amikor a nyelv találkozik a csonttal.

Oszi lesi a kijövőket. Követni akarja őket, de ők kocsiba szállnak. Taxit keresne, de nincs sehol. Hát így járt! Nem volt felkészülve. Idegesen kérdi az épület előtt strázsáló őrt, tudja-e a rendszámot, de hát honnan tudná?

Nagyon zajos ez az autó, de azért csak elmegy Márianosztrára!

A Tisztelendő Igazgatónő irodája. (Komlós Juci) Éppen szivarozik, de amikor meghallja a kopogást, gyorsan bezárja azt a fiókba.
A Kegyelmes úr már telefonált, tudnak az érkezésükről.
Mater Honoria Tisztelendő Főfelügyelő nővér emlékszik, hogy egyikük volt a gyóntatója ama szegény teremtés nevelőapjának. Igen, igen, de nem ismeri személyesen – mondja Bors. Szívesen találkozna vele személyesen is. És mit követett el az a szerencsétlen leány? Valami súlyos bűn nyomja a lelkét? „Politikai!” – mondja elítélő hangsúllyal az Igazgatónő.
Szeretne engedélyt kapni, hogy meggyóntassa ezt a teremtést; talán tudnak még segíteni a lelkén! – Természetes, hogy kap.

De mindez mellékes körülmény, beszéljenek a szentképekről! 10.000 darab kellene. Mikorra tudnák elkészíteni?
„Talán három hét múlva!”
„Az lehetetlen! Három nap alatt kellene Tisztelendő Igazgatónővér!
„Mit gondol mater Honoria?”
„Nem! Nem hinném, hogy ezek a nők képesek lennének ilyen intenzív munkára.”
„Talán, ha beszélnénk velük, hogy milyen magasztos célt szolgálnak!”

Parázs ordít a nyomdában. Sztrájkot szervez - egy fegyházban, Na ne má'! „Nem hagyjuk magukkal kitolni, minket nem kényszermunkára ítéltek. Nem nyomunk le egyetlen képet sem, még magának az Atyaúristennek sem!” – Hát mi van itt? Munkás-zendülés?

Honoria: „A rabok! Abbahagyták a munkát!”
„Szabotázs?” – kérdi az igazgató főnővér?

„Nem a szakszervezetben vagyunk asszonyok! Figyelmeztetek mindenkit...”
Bors közbeszól! Hallgassuk, mit tanul a gyorstalpaló, „csináld magad” teológiai tanfolyamon, a vonaton ülve?
„Asszonyok! Ne aggodalmaskodjatok, és ne mondjátok, hogy mit igyunk vagy mit együnk, vagy mivel ruházkodjunk! Mert jól tudja a ti Mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van!
Máté evangélista szavai ezek. Máté, aki elhozta az egyszerű emberek közé az Úr igéjét.
A ti Mennyei Atyátok nagyon jól tudja, hogy mire van szükségetek!„

Valaki: „Igével nem lakunk jól!”

„Kérni jöttünk hozzátok, Asszonyok! Alázatos szívvel és nem a magunk örömére, hanem magasztos, szent cél érdekében. 10.000 szentképet kell kinyomtatnatok, és kérve kérlek titeket, hogy ne utasítsátok vissza a ti testvéretek alázatos kérését!”

Milyen disszonánsan működik ez a szenteskedő szöveg egy kommunista szájából!

Parázs: „Elvállaljuk Atyám!” (Térdre borul és kezet csókol neki.)
Valakik: „Áruló! Fúj!” (A mellette álló le is köpi.)

Templombelső. Bors és Parázs a gyóntatófülkében. A nővérke hátrapillant. Ellenőriz.
Jól elvannak! Soha nem láttam még ilyen vidám, kacér gyónást.

Visszaút a kávédaráló-hangú autóval.

Piri néni vezeti. - Parázs meg tudja csinálni, bízhatunk benne. – mondja Bors.
Áá, nem is elfogult, vagy csak realista? Majd megtudjuk a film végére.

A fegyház nyomdája. Jönnek ki a gépből ívenként a szentképek. Parázs szedi a klisét. (Ez jó választás volt uraim – akarom mondani Nővérek?)
A kefelenyomatot olvassa az Igazgató Főnővér. Ugyanaz a szöveg, amit a Kegyelmes úrnál már elszavalt Bors. Azt is megtudjuk, hogy az idézet helye: Máté evangéliuma 7. vers, 15. fejezet. [De miért ebben a sorrendben van írva?]
– Mehet! – mondja a Főnővér.

Parázs kulccsal meghúzza a gépen a rögzítő csavarokat.
A nővérkék beszélgetnek: „Olyan szép volt és olyan férfias volt ott a rács mögött, mint egy szent! Óh, ha én egyszer meggyónhatnék nála!”

Kijön az első módosított szentkép. Az eddig ismert szöveg alatt kövér betűkkel: „Őrizkedjetek tehát a fasizmus prófétáitól, akik totális háborút hirdetnek a munkásosztály szabadsága, az emberiség haladása ellen!!!”
Alatta: „Egyházmegyei Főhatóság engedélyével” (semmi latin: Nihil obstat?)

Csak érteném, mi köze a „munkásosztály szabadságának” „az emberiség haladásához” és a kommunista párthoz! Annyi, mint Borsnak a római katolikus egyházhoz. Végül is a mókus is a patkányok családjába tartozik, csak jobb a PR-ja?

„Szóljunk mater Honoriának, én is szívesen meggyónnék Bertier atyánál!” – mondja a másik apáca. Jön Angéla nővér, leteszi a szentképet a nyomdagépre. Mehet! – mondja.

Surányiéknál vagyunk, egy gyereket pelenkáznak. Sok ember üldögél a szobában. Bors magyarázza az elosztást, az arányokat, hogy legalább 1500-nak Surányi gyárában kell elfogynia, mert ez a „proletariátus bázisa”.
Még egyszer ne legyen ilyen verekedés, beszéljenek minden bizalmival. El kell hinteni, hogy ezeket a szentképeket majd érdemes lesz megnézni.

„Máté bácsi, tessék már szólni a Ferinek, hagy legyek én is ott! Mióta a kicsi megszületett, közelébe sem enged a gyárnak.” – mondja Surányi ifjú felesége, Csipetke. Hűha! Ez a Milkó lánya? Hogy megnőtt!
„Tudod Feri, ha majd szociálizmus lesz, a nők egyenjogúak lesznek?!”

Ebből a rövid párbeszédből megtudtunk pár adatot a korról és a kórról.
Először is, megtudjuk Surányi keresztnevét.
Másodszor, megtudjuk azt is, hogy a 30-as években egy fiatal, kezdő munkás egy fizetésből el tudott tartani egy felséget, egy gyereket és fenntartani egy lakást. Micsoda egy népnyúzó volt ez a Horthy-rendszer!
Harmadszor megtudjuk azt is, hogy a 60-as évek végén, a 70-es évek elején, még hittek (vagy legalábbis hirdettek) olyan frázisokban, hogy a nők egyenjogúsága. (Még több nőt a bányákba és a traktorokra!)

Az eucharisztikus kongresszus küldöttei között vagyunk az ebédlőben. Mindenki felajánlja a segítségét, amikor hallanak Borsék munkás-missziós akciójáról. Milyen jól beszélnek franciául egyes papok, vajon Máté milyen nyelven beszélt a Miniszterrel és az Igazgató főnővérrel? A kis géniusz! Minden nyelven tud magyarul beszélni!

Csodálatos ország ez – mondja az egyik pap – de a kongresszus rendezvényein nem annyira tapasztalható ez a mély, vallásos érzés!
„Pedig higgyék el, így van! Vad ország, lovas nemzet, gulyások, csikósok! Nyers emberek, de azért óhajtják az igét, és a mi kötelességünk visszavezetni őket Mária kebelére.” – mondja Bors. Dániel folytatja: „És elsősorban a munkásokat, ott van a legnagyobb szükség az evangélium szavaira. ha csatlakoznak hozzánk...”

Persze, hogy csatlakoznak! Korán lesz, hát korán lesz! nem tartoznak a henyélők közé! Tessék! Egy tagadással állítás; már megint!

Szóval a két háború között Magyarország nem volt vallását gyakorló – akarja sugallni a kommunista forgatókönyv. És azt is láthatjuk, hogy az internacionalista Bors is csak frázisokat tud mondani a saját szülőhazájáról. Mint afféle büdös, moszkvai kommunista, egy Révai József, egy Rákosi, egy Gerő, egy Rajk, vagy egy Zalka Máté.
És a klérus pedig henyélők gyülekezete volt és punktum!

Minden a legnagyobb rendben van! A nyomás jól megy, minden időre kész lesz, mondja szivarozva az Igazgató Főnővér.
Megköszöni Bors a postás kisasszonynak a kapcsolást.
A kisasszony majdnem kerozint pisil a boldogságtól. (Ki lehet? Beteszem a képét, hátha valaki felismeri.)

Oszi világos zakóban, Dezsővel rohan az utcán.
- Miért nem szóltál azonnal Oszi?
A Főkapitányságra mennek taxival.
Nézik a nyilvántartólapot. Minek, anniyszor látták már, hogy akár kívülről meg is tanulhatták volna.

- „Ha a szimatom nem csal, itt valami nagy disznóság készül.” – elmélkedik Dezső.

- „Kérlek alásan, téged is megemlítettelek a Kegyelmes Úrnak, és bármiben lefogadom, hogy ha ezt az akciót felgöngyölítettük, visszakerülünk.”
- „Erre máris mérget vehetsz Oszi!” – mondja Dezső
- „De mit kerestek ezek a Kegyelmes úrnál?”
- „Kérdezzük meg tőle!”
- „Nem! Ez elhamarkodott dolog lenne. Először bizonyítékokat kell szereznünk, és mindenekelőtt kiderítenünk, hol tartózkodik jelenleg ez a két derék atya. Mit is mondtál? Hogy hívják most őket?” (Dezső elfelejtette;látszika homlokán, a redők mélységéből.)
- „Igyunk meg egy kávét, Dezső bátyám! Attól mindig felélénkül a memóriám! Parancsolj!” (Zavartan kinyitja az ajtót Dezső előtt.)

Az eucharisztikus kongresszus küldötteinek szálláshelyén vannak Zentayék. Nincs bent senki a francia küldöttségből, csak egy beteg pap; de a portás meg tudja adni azért a mai programokat.
Archív felvételeket látunk a Szent István bazilika előtti körmenetről. „Ez így nem megy Oszi! Gyerünk Őkegyelmességéhez!” – Unják meg a keresgélést a tömegben.
Összeakadnak egy alacsony férfival – vitéz szombathelyi Szombathelyi Eduárd – aki egyébként 19-es vésztörvényszéki bíró volt.

A miniszter úrtól csak azt akarnák megkérdezni, hogy kik voltak ezek a papok, mi a nevük, de azt nem fogják elárulni neki, mekkora „halakat” is fedeztek fel.
„Ezt a fogást nem vagyok hajlandó másnak átengedni, Oszi.”

Piri néni – apácaruhában – a miniszter várójában.
Még ma intézkedik a miniszter a kerületi rendőrkapitányságoknál a holnap reggeli akció zavartalan lebonyolításáról.

Na, ez az a bizonyos fél humor-díjas jelenet amiről korábban beszéltem. Meg lehet nézni, hogy áll Gobbin az apácaruha. A szerencsétlen! Úgy áll neki, mint kurvának a jámborság!

Kijön a főkapun, szerintem ez a parlament egyik mellékbejárata. Dezsőék most érkeznek, meglátják Borsot beszállni az autóba. Követni kezdik.
Oszi most megjegyezte a rendszámot.
Megint Márianosztra felé mennek; hová máshová?
Bors észreveszi, hogy követik. Nyomja neki, mint bolondgyerek az ólajtót!
Gyorsít, a taxinak is gyorsítania kellene. Oszi pisztolyának a taxis halántékához nyomása nyomatékosítja a kérésüket.
Hirtelen balra lekanyarodnak Borsék; egy az előbb közeledni látott lovas kocsi állítja meg Osziékat. Nagyon dühösek, kiabálnak, káromkodnak.
Valami itt nincs rendben – ezek jobbra-hajtással mennek, pedig ekkor még a balra hajts volt a szabály.
Bors egy földútra kanyarodik be, Osziék továbbhajtanak, nem veszik észre a cselt.

Visszakanyarodnak. Kénytelenek most már komppal menni Nosztrára.
Dániel az előbbi lovas kocsi parasztjainak tart előadást a kompon a Kongresszus jelentőségéről. Egyértelmű, hogy valamiről el akarja vonni a figyelmüket. De azt hogy gondolták a film alkotói, hogy ilyen hasbaakasztós szöveggel meg lehet etetni a magyar parasztot.
Bors leveszi a rendszámot, (694 AK) szinte két újjal, és Piri néni másikat rak fel (472 AB).

Oszi diktálja a rendszámot egy rendőrnek az irodában. Milyen előrelátók is voltak ezek a Borsék!

Két eset van, mondja Dezső:
„Vagy elkapják őket a rendszám alapján, vagy erre kell visszajönniük. Nem valószínű, hogy vidéken töltik az éjszakát.” Ezzel a felkiáltással elmennek vaszorázni a kisvendéglőbe.

Bors Márianosztrán éppen megköszöni a rabok munkáját.
Honoria nővér előterjeszti apácái alázatos kérését.
- Gyónni szeretnének valamennyien, Önnél Bertier atya. Magam is szívesen meggyónnék, ha főtisztelendő atyám hajlandó lenne...
Bors nagy zavarban van. Dániel hátul vigyorog.
De nem lehetne holnap? Majd visszajönnek. Úgyis újabb adagban gondolkodnak. Mennyit lehetne holnapra készíteni?
3000 elég lesz atyám? – kérdi Parázs.

Bors odamegy: Megáldalak leányom, az anyaszentegyház iránt tanúsított hűségedért.
Már halkabban: Holnap megszöktetlek.

Agyrém! – mondja Piri néni a komp előtt.
- Először is veszélyes másodszor oda visszamenni; másodszor, megszöktetni valakit a fegyházból...
- Harmadszor, és ahányszor csak akarod: kockázat nélkül nincs siker – zárja le a vitát Bors. (Ez most miről beszél?) És ha tudni akarod, nem akarok lemondani arról a 3000 röpcsiről sem, amit a vidéknek szántam. És ha valaki megszöktetheti Parázst, azok csak mi lehetünk, azalatt a 2 óra alatt, amíg az apparátus megmoccan.

Hazardőr vagy! – mondja Piri néni. - Tudom, hazardőr, csaló és hamiskártyás.

Osziék megjöttek a kisvendéglőből, mindjárt reggel.
Semmi hír a DKV-ről. Sorolja, hol láttak ilyen kocsit. Dezső kapcsol, amikor a „komp” szót meghallja.
- „Indulás Pestre!” Oszi semmit nem ért – szokásához híven.
- „Dezső bátyám, volnál szíves elmondani, mire gondolsz?”
- „Rettentő nagy marhák vagyunk, hagytuk átverni magunkat.”

A papok szállásán felverik a portást Dezsőék. Már nagyon korán elmentek és nagyon sok vendégünk velük ment. Ma van a szentképosztás! „Miféle szentképosztás?”

Gyár kapu. Piri néni apáca ruhában osztja a szentképeket. Ott van a szemináriumból megismert többi francia pap is. Surányi is oszt és az ifjú Benedek Miklós is.

Az aligazgató kérdezi, mit osztanak itt? A sofőr is kap egyet, „Persze, katolikus kongresszus van!”
Surányi oszt és oszt Csipetke is, fehér galléros, babos mintás kis ruhában.

A két szaki, aki a film elején tiszteletre intette a fiatalokat, ők is olvassák: Huuuú!
Na, ők a reakciós, az ún. jobboldali szocdemek.

Sok gyár előtt osztanak, bútorgyár, vasipar, csak azt mondja meg nekem valaki, 10.000 munkás volt csak összesen Budapesten?
„Nincs több, elfogytak a szentképek!”
„Kérjétek el egymástól a szentképeket testvéreim! Adjátok kézről kézre!
Mindenhol elfogyott.

„Igaza van Bertier atyának! Ez egy vad ország, de áhítják az Isten igéjét!” – mondja a francia pap.

Piri néni felismeri Dezső taxiját.
Kiugranak, a két valódi francia pap kezét hátracsavarják.
„Nincs testvérek! Elfogyott!” - mondják nekik.

Bors a Csavargyár előtt. Neki is elfogyott. Rádudálnak.
„Kérjétek el azoktól, akik kaptak. Nekem menni kell elvtársak!” – és elrohan.
Megint a 694 AK rendszám van a kocsin.

A portás szerzett egy szentképet a vitéz Zentay Dezső Főtanácsos Úrnak.
- „Olvasd!” - dugja Oszi orra alá a szentképet Dezső.
- „Vallási blabla.”
- „Fantasztikus nagy barom vagy! Alul olvasd!”
- „Hű a mindenit!” – azért ő is kapcsol.
- „Sofőr! A Főkapitányságra!”
Piri néni kivetkőzik a kocsi hátsó ülésén. Mennek Márianosztrára.

A Méltóságos úr, Dezső és Oszi erősen gesztikulálva jönnek ki az épületből. Beülnek egy régi, rendőrségi rendszámos Mercedes-be. Utánuk rohamkocsik mennek.

A 3000 szentkép már be is van csomagolva. Ha megemlítenék Őkegyelmességének...!
„Még ma megemlítem.”
Bemegy a WC-be táskával, kijön anélkül.
Szól Parázsnak: „A belső folyosón, a WC-ben.”

- Hát akkor mi...
- Ha nem haragszik Bertier atya, szeretném emlékeztetni egy ígéretére! – mondja Honoria nővér.
- Miféle ígéretemre?
- A gyónás ígéretére. Ha megengedné, én lennék az első! A kápolnában már minden elő van készítve.
Amália nővér a WC előtt vár. Dániel odamegy hozzá és közli, hogy ő gyónhat másodiknak Honória nővér után. Ha az atya itt marad a WC előtt, ideküld egy másik nővért.
Parázs átöltözött apáca ruhába.
Jön az új nővér, beáll a WC elé, de nem nyit be.
Dániel és Parázs átjutnak a főkapun.

- Bors? - Gyóntat. - Most?
A Kegyelmes úr kocsija éppen bekanyarodik a kereszteződésnél Márianosztra felé. Még 6 kilométer előny. Bors is kijön az épületből, azonnal indulnak.

Az ellenkező irányból is befut a rendőrségi konvoj.

A fegyházban elkezdődik a fejvesztett rohangálás. Rohannak a templomba. „Hol az atya?” Még egyszer megkérdezi a Kegyelmes úr is. Dezső és Oszi kezében pisztoly, ők is megkérdezik.

„Arra hajtottak!” – mutatja az őr.
„Megcsípjük őket, Kegyelmes uram, még nem juthattak messzire.”
Üldözés vissza irányba. Borsék kocsija áttöri a korlátot a Duna melletti úton. De Bors már mászik is föl a parton. Pont ott van egy áteresz a vasúti sínek alatt, Bors berohan.
A rendőrök pont tudják, éppen hol kell megállni.
Hogy még éppen láthassák elmerülni az autót.
„Isten irgalmazzon a lelküknek!” – mondja a miniszter úr és leveszi a kalapját. Dánielék föntről, a háttérből nézik a megható végső búcsút.
„Mindenesetre utasítani kell a folyamőrséget, át kell kutatni a medret!” – legalább Dezső most sem veszíti el a szakmaisága minimumát. „Azonosíttatni a tetemeket!”

Bevették! – állapítja meg Dániel.

Főcímzene.

Bors és Parázs gugolnak egy fa alatt a reverendájukban; csókolóznak.
Nem hallják Piri néni felhívását az indulásra. Mosolyogva egymásra néznek Dániellel.

De mi lett a többi szentképet osztogató pappal és az apácákkal és a vidéki akcióval?
Ja, hogy csak erről, a nyomdáról, a reverendákról és a szerelemről akart szólni az epizód?

Vége a XII. résznek. Folyt. köv.

Akik ebben az akcióban ministráltak:

Írta: Markos Miklós és Fülöp János
Operatőr: Kenyeres Gábor
Dramaturg: Békés József
Rendező asszisztensek: Buzás Pál, Sivó György
Katonai szakértők: Kerekes Zoltán alezredes, Nagy József őrnagy, Galván Károly
Zenei összeállító: Palásti Pál
Gyártásvezető: Kiss Lajos
Rendező: Markos Miklós

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.