V. rész A futár

A IV. részben ott fejeztük be a történelemhamisítást, hogy Bors Máté, egy 18-as Steierben csókolózik a „kegyelmes úr” csinos, női futárjával, majd büszkén és boldogan kisétál a képből két vöröskatona között, derekán egy pisztolytáskával.
Mi már tudjuk, hogy megy a Vörös Bíróságra!
Mert bűnösen elfoglalta Losoncot.

Dániel Ede beazonosítjka az időpontot, azt mondja: 10 napja foglaltuk el Losoncot, és az ellenforradalom leverésében Bors részt vett.
Hát ez bizony nem igaz, mint az előző résznél leírtam! A tények, a számok szigorú dolgok, amiket egy forgatókönyv kedvéért sem érdemes felrúgni.

A tárgyaláson úgy nevezik, hogy „volt századparancsnok”. Ez azért érdekes, mert az előző részben azt mondták rá, hogy „zászlóalj parancsnok”. Valaki döntse már el! Mert nem mindegy! Persze annak, aki nem volt katona, teljesen mindegy...

Zajlik a tárgyalás, rettentő „barátságos” a légkör. Tanú, tanú hátán. Kiderül, milyen rendes fiú is ez a Bors. A parancsnoka – mármint, akit bezárt a kuplerájba – azt mondja róla, hogy „magatartása anarchizmusba hajló”. A legszebb az, hogy a közismert statáriális eljárások mellett a rendszer Bors elvtársra hagy időt; mármint, neki jár a tisztességes tárgyalás. Az összes többi szemétnek nem jár; őket azonnal felhúzták Csernyék és Szamuelyék.
De hát a főszereplőt még sem lehet csak úgy megstatáriásozni! Na, ugye, hogy ugye!

A hadbíró – Szirtes Ádám előadásában – szigorú, ám igazságtalan; és merev, mint egy vasbeton oszlop. Egy igazi vér-bolsi. (Mennyi ilyen szerepe volt! Vajon élvezte?) Pragmatikusnak akar látszani, de miközben ezt játsza, minden lemálik róla, ami emberi. Sajnos az egész részben nem derül ki a szerepbeli neve.
Bors már korábban is mondta, hogy direkt be akar olvasni a fejeseknek, és most azt hiszi, eljött az idő. De tévedett, senkit nem érdekel, amit mondani akar.
Ugyanilyen iszony-figura volt az előző részben a vörös parancsnok a Martinovics-laktanyában. Őt sem érdekelte semmi és senki. Olyan ismerős volt a figura! És ha ehhez még egy kis bolsi felsőbbrendűségi érzést adunk, hát ebből lesz ám fura koktél…
Csak Takács Ágoston elvtárs bízik Borsban, valamennyire. Elő is adja – nem minden fontoskodó kéztördelés, szemlesütés, járkálás és álszerénykedéssel vegyes színi előadás keretében – az „elvtársak, most jöttem a Kormányzó Tanács üléséről”, c. operett slágert, ami drámaian kívánja bemutatni a tanácsdiktatúra harcát a diplomáciai elismeréséért. Feladták ugyanis a Felvidéket– a frissen megalakult, alig 2 hetes szlovák tanácsköztársasággal mit sem törődve – és most ezt még szükségesnek is akarják feltüntetni; annak reményében, hogy akkor majd, talán, majd, az antant elismeri őket. [Hát borzasztó nagyot tévedtek a kiscserkészek!]
Mindehhez találunk egy erkölcsi – szocialista erkölcsi – előadást, külön Borsnak címezve:
„A hőstett csak akkor hőstett, ha szükségszerű feladatot hajt végre. Érti ezt Bors elvtárs?”
Hát, én bizony nem értem, de a hiba biztos az én készülékemben van. Mi itt a szükségszerű feladat? Többet kellett volna foxi-maxira járnom!

Mindenesetre a tárgyalást „elnapolja” és Borsot visszavitetik a börtönbe.

Útközben vöröskatonák állítják meg a rabszállítót és át akarják venni a foglyot. A jelenet egyik izgalma, hogy a sofőr mellett ülő vöröskatonát Harsányi Gábor alakítja, egy jóképű bajusszal, a korszak egyik kedvelt ifjú színészreménysége (Nagy Gáborral együtt).
A megállító katona az R-13-as parancsra hivatkozik, s ekkor, ím-lám, hogyan, hogyan se, ott terem Bors a katonák mellett, elvégre ő le van tartóztatva, és fogoly, be van zárva hátra, abba a bodegába, ott ni; tehát bármikor kiugorhat az autóból. Majdhogynem ő itt a parancsnok is. Akkora tekintélye van biztos.

Rá is kérdez azonnal: „Érsek elvtárs parancsa, nem?” Tetszenek érteni? Érsek kontra az-érsek. Micsoda konspiratív üzenete van! Azon kívül, hogy ismét sikerült végső csapást mérni a döntő győzelemre és bele tudtuk vonni a klérust, a katolikus klérust a reakció erői közé. Mert ugye, mi a reakció ellen harcolunk. (Mármint 1968-69-ben) Mármint, napnál világosabb, hogy aktuálpolitikai céljai vannak a sorozat „íróinak”, „művészeti vezetőinek”. Csak ne lenne olyan megalázóan szájbarágós!

Kis verekedés, piff és puff – megfigyeltem, mindig hasba ütik egymást a szereplők és mégis mindenki elájul. Ezt hogy csinálják? Biztos sokkoló van az öklükbe építve, mint Bigyó felügyelőnek.

Snitt. Borsot ölben viszik be, valami flancos helyre. „Kegyelmes Úr! A futár.” – halljuk. Tehát ez az ősz hajú, illetve parókás muksó a kegyelmes úr. (br. Rhédey Gusztáv – Tyll Attila) Most már tudjuk!

A Vörös Bíróság egyik faburkolatú helyiségében Takács elvtárs és a jogászi-végzettség-nélküli-hadbíró agyalnak a szökésről. Nem értik! De, hogy jobban meg tudjanak világosodni, a háttérben ott van egy Marx szobor – bronzból.
Nem telt el, még csak 3-4 hónap, de már van gyár, ahol Marxokat gyártanak. Ez a szervezési csúcs!
Nem értik az elvtársak. Kihallgatják a tanúkat. Sipost és Lukácsot is, akik elmondják, hogy Bors éppen csókolózott egy jó kis nővel, amikor megtalálták egy 18-as Steierben.
– Csókolózott?
– Hallatlan!
Micsoda szemforgató, álszent prüdéria! És mindezt 1968-69-ben akarják beadni az embereknek, amikor egy ország suttogott az elvtársak tivornyáiról. De hogy a kornál maradjunk, amikor a frissen alakult Szovjet-Oroszországban még évekig nem tudták eldönteni, milyen jogi formát adjanak a szabad szerelem materialista elvárásainak. Aztán nem adtak semmit, csak megalkották a szocialista családmodellt.

Végre megtudjuk, hogy a szép kalapos nő Rhédey báró kishúga, Zita baronesse.
Bors arra eszmél, hogy a szépséges Zita hajol föléje, de azonnal kapcsol, amikor felfogja hol van és megérti, mi történt vele.
Be is mutatkozik: pelsőczi Pelsőczy Egon honvéd százados.
A debil(nek bemutatandó) bárónak ugyan ismerős valahonnan [mi tudjuk, hogy az orosz fogolytáborban a báró fordította le a bolsevik szórólapot a cári őrségnek] de ő nem emlékszik már – olyan régen volt, vagy fél éve.

Zita baronesse elmondja, hogy Bors a futár, és ez teljesen biztos, mert az előző részben öngyilkos lett Tistóczy István főhadnagy is elfogadta Borsot, mint felvidéki futárt. (Ezek a hülye arisztokraták! Milyen könnyű őket átvágni! Hi-hi-hi!)
De nem mindenki kajálja ám be ezt a hasbaakasztó dumát – vannak kételkedők.
De Bors nem lenne a mi Borsunk, ha nem vágná ki magát.
Ugye Takács elvtárs a bírósági tárgyaláson mint nóvumra hivatkozott a felvidéki kivonulásra. S bár Borsnál írásos anyag nincs, de úgy csinál, mint aki kívülről megtanulta a levelet és fel is mondja. A hatás frenetikus – mindkét oldal szempontjából. Aki eddig is hitte, összepisili magát örömében, aki nem hitt a futárságában, az vad-baromságnak tartja. Ám ekkor – deus ex machina – beront valaki, és ugyanezt a sztorit meséli el, hogy hiteles forrásból éppen most hallott a kivonulásról.
És az arisztokraták megnyugodnak – hiteles lett Bors.

Egy dolgot persze nem értek. Miért volt ez jó, hogy kivonultunk? A csehek meg azonnal bevonultak. Kialakult egy status quo. Ennek minek örülni.
Eperjesről kivonulni? Besenyő Pista bácsi szavaival élve: Nooooooooooooooormális?

Időközben Dániel Edét reaktíválja Takács elvtárs, és ő lesz a Bors előkerítésére alakult szabadcsapat vezetője. Azonnal leveti a zakóját és miben látjuk? Na, miben? Hát bizony, gyönyörű, jól szabott, feles bőrkabátban! Nem hitted, mi? Kis pupák!

BŐRKABÁT! Ezeknek miért ez volt a státusszimbólum? BŰRKABÁT! Pofám leszakad.

Na, de vissza a témához! Bűrkabát és szabadcsapata, +Sípos, +Lukács – a két agyas – kiderítették a 18-as Steier hová tartozik és meg is találják a villát. Megközelítik, stb. stb. Szóval trükkök százai, mit százai, ezrei! (már ekkor is) Berontanak, de Bors és Zita baronesse el tudnak menekülni, egészen a szomszédos apáca kolostorig. Borsot beengedik az apácakolostorba, de a Lenin-fiúkat már bizony nem. Mert az apácák „rassiszták”? Nem, nem! Azért, mert a Lenin-fiúk férfiak. Ezek szerint Borsnak baj van a szexuális identitásával? Nem, érte Zita baronesse állt jót. Pedig ő nem is apáca, ki érti ezt?!

Mindenesetre Borsék beöltöznek apáca fityulába és a következő jelenetben már látjuk, hogy dél felé mennek, a demarkációs vonalra, illetve azon is túlra, hogy felvegyék a kapcsolatot a „szegedi-gondolattal” – akarom mondani a szegediekkel.
És ki anekdótázik éppen a folyosón, hát a Vince Jóska. Bizony! Előtte még a telefonközpontot ostromolta, mint komisszár. (Emlékszünk? IV. rész „Leszerződtem komiszárnak.”) És miről mesél, hát a medve-pörköltről Oroszországban. Hogy ez még hányszor fog előjönni a sorozatban?! Atya Úr Isten!

Bors és Zita be egy fülkébe. Csak ketten vannak – naná, én már tudom miért – egyszer csak, hogyan, hogyan se, hát bizony, ezek megint elkezdenek csókolózni. Tiszta erkölcsi fertő; sőt egy hedonista szex-mániás ez a Bors. Tetszenek érteni? Apáca ruhában, főkötőben csókolóznak!
Hát ez olyan helyzetkomikum, hogy – ha-ha-ha – azonnal ki is kell használnia a megforgatókönyv-írónak. Nyugodjatok meg kis-pajtások! Ki is használja.

Az ifjú Kern Andrást alakító vöröskatona éppen akkor nyit be a lefüggönyözött fülkébe. Hogy miért? Mai napig nem derült ki. És kikerekedett szemekkel mit észlel? Hát, meg is állt benne az ütő. Két apáca csókolózik. (Miért? Három jobb volna? Tarka Magyar!)
Elképedve megy a szakasz legokosabbjához, az ilyen oldaláról már többször bemutatkozott Vince Jóska elvtárshoz, és meséli neki nagy és érthetetlen kalandját.

Mire a bölcs bolsevik bölcsesség (na, jó, válasz): „Világos! Ez még a burzsoá erkölcs. Az egészséges test megköveteli a magáét. Nagy még a fejükben a zűrzavar!” Na? Ehhez kellett ám iskola! Mi? Na, milyen? Lehet pelenkát cserélni! És mindezt a legkomolyabb arccal, szinte átszellemülten mondja. Szerintem Madaras hitt is benne. Vagy tudja valaki?

A lényeg, hogy megérkeznek, ám a vörösök nem engedik be a búcsújárókat a faluba, mert – miért is? Mert az Állomásparancsnokság falára az van írva, hogy „Demarkációs vonal, a falu területetét elhagyni tilos!" Szóval be lehetne menni a faluba, de mégsem! Ki érti ezt? De ekkor Borsnak rémlik valami gyermekkorából és mondja Zitának, énekeljen valami templomi éneket! [Pár hónapja még ott térdepelt Bors is a tábori misén.] Zitácska énekelni kezd, és már-már lázadássá alakul a helyzet, amikor Vince, mint komiszár felelősséget vállal az emberek nyugalmáért és beengedik őket a faluba.

Falusi kocsma, egyben vendégfogadó.
Zita két szobát kér. (Két apácának! Noooormális? Hát csoda, hogy majdnem lebuknak?) De csak egy van. Bors levetkőzik, tanácsolja Zitának is, de ő… ő aztán nem, inkább a gyehenna, az örök kárhozat. De ez Borsot nem érdekli, mosdás, vetkőzés, hozzá a kísérő duma az alvás egészségességéről és szükségességéről valamint hasznáról, bla-bla-bla. Tetszenek érteni!

Mai egyik, humor különdíjat párbeszédünk:
„R.Z: Remélem úriemberrel állok szemben!
B.M: Akkor forduljon vissza!
(Zita visszafordul, majd zavartan de nagyon gyorsan elkapja tekintetét a meztelen Borsról.)
R.Z: Miért mondta, hogy forduljak vissza?
B.M: Hogy lássa kivel áll szemben.” (Teccenek érteni: Szemben!)

Persze hogy Dániel kap egy autót a jogi-végzettség-nélküli-hadbírótól, amikor Rhédeyt sarokba szorítva kiderül, hogy Bors a demarkációs vonalon túlra ment. Br. Rhédey viszont szívesen kitárulkozott, amikor megtudta, hogy Bors nem azonos Pelsőczy Egonnal, sőt egy bolsi.
Jól okoskodik Guszti bátyám!
Ha a vörösöknek is kell Bors, kapják csak el, nehogy véletlenül információkat tudjon szerezni a szegediektől. Mert ugye azt mindannyian tudjuk, (mármint 1969-ben) hogy itt csak a szegediek és vitéz nagybányai Horthy Miklós tengernagy úr és közössége képviseltek valódi és nemzetközi támogatottságú erőt.
De Dániel Ede hisz Borsban. Lehet, hogy egyedül csak ő, és hogy ezt be is bizonyítsa, ezért utána megy.
Míg IQ világbajnokaink – Sípos és Lukács elvtársak – verik az ajtót, (amit ki is nyit Bors, majd a bezárt ajtó kulcsát kiadja a kisablakon) és az ajtó előtt várakoznak, addig Dániel elvtárs nyugodtan beül az ablak alá. Ott várja a szökevényeket. És lőn! Potty! Ott terem Bors elvtárs.
Kér két napot; gyors magyarázat – nem tudom jól teszem-e, de megadom a két napot. Ámen! Ilyenek az igazi barátok! Drámaivá silányított sematizmus, sematikussá silányított dráma; remeg a feszültségtől a bensőm, a kés megáll a levegőben! Teccenek érteni!

Bors és Zita, akarom mondani, Zita és Máté megérkeznek a demarkációs vonalon túl lévő kastélyba, Zita valamelyik Etus nevű rokonához. Ahogy Guszti bátyám mondta a kihallgatásán: „a déli demarkációs vonalon van egy kisközség.” Ki gondolta? Szóval semmit sem tudtunk meg. Csak azt látjuk, hogy a fiatal Schütz Ila játssza a bárónő egyetlen, ám ostobácska cselédjét. Éppen kényelembe helyeznék magukat, amikor a véletlenül ott Hawaii-ozó (na jó, sakkozó) De Maule, a megszálló francia hadsereg kapitánya Borsot letartóztatja és bezáratja a pincébe. Zitát csak azért nem, mert tiszteli a gyöngébb nemet. De mint látható a gyöngébb igent is igencsak kedvelné. Kár volt levennie Borsnak az apáca ruhát, akkor nem tartóztatták volna le.

De abban a pincében, ahová becsukták rettenthetetlen szemöldökű hősünket, egy teljes lovagi páncél is található, a hozzá tartozó multifunkcionális, több évszázados buzogánnyal együtt.
Időközben a szomszéd pincerekesznek is lesznek lakói, akikről csak annyit tudunk, hogy szerzetesi csuhát viselnek. Mert a kamera csak hátulról mutatja a lecsukásukat.
Kiderül róluk, hogy a Szegedi Kormány tisztjei.
Bors a nemzeti értéket képviselő, több száz éves - talán a törökellenes harcokban használt - műkincs buzogány igénybevételével, illetve megrongálásával egy akkora rést üt a falon, hogy azon átjuthasson; hiszen ezek az emberek azért jöttek, hogy őt tovább vigyék Szegedre, tehát okvetlenül találkozni kell az összekötőkkel.

Átérve a lukon – a nagy fekete lyukon – ki áll megszeppent, ártatlan, kölykös tekintetű hősünk előtt? Hát Dezső és Oszi. A mi Dezsőnk és Oszink.
„- Megcsíptük Dezső!”

De a franciákat sem ejtették a hallójáratuk lágyára, vagy hová; meghallva a ciriburit a pince-diszkóban, berontanak.

„Z.D: Kapitány úr, én mint a szegedi-kormány tisztje követelem... (belevág!)
D.M: Silance! [a shut! szót kellett vona használni] Mert verekedő tisztnek sose higgy!
(közben odamegy Zentayhoz és a sétapálcája horgos fogójával leveri a szemüvegét. Ezt Oszi nem nézi jó szemmel.)
O.O: Az édesanyádat! (És úgy pofon vágja a századost, hogy az berepül a katonái közé.)
D.M: Önök akarták, Uraim! Remélem tisztában vannak vele, hogy ezért, mindenütt a világon ugyanaz a büntetés jár: (h)alál.
Z.D: Elkapkodtuk Oszi!
O.O: Elkapkodtuk Dezső!”

Ki is vezetik őket, odakötözik őket a hamarjában a földbe beásott girbegurba babkarókhoz, (dióverő pózna?), Garas Dezső franciául felolvassa az ítéletet. [megjegyzem, Garas rendkívül rosszul töri a magyart francia akcentussal. Talán Kukitól kellet volna leckéket vennie!] Megkéri Dezsőt, hogy fordítsa le magyarra, és ő fordít is.  Elvégre az ember a saját kivégzésén legyen közreműködő. Csak tudnám, a kivégzése után ki fogja tanusítani, hogy pontosan fordították le neki az ítéletet?! A lényeg, hogy halálra vannak ítélve, mindannyian. Van három oka is, de most ne fárasszuk egymást azzal, hogy miért is. Elég legyen az az indok, hogy: csak.

Húzd az időt Oszi, mondja Dezső, és Oszi húzza is. Mondván hogy nem értette az ítéletet, megismételteti. De ekkor már csak franciául halljuk a halálos ítéletet. A legfontosabb kérdés, hogy hány óra. Egészkor pediglen bevágtat a derül égből a Hayder-menkű. Szép, degeneráltnak feltüntetett, darutollas barátaink lovasrohama meghiúsítja a spontán, hiúságból elkövetni tervezett kivégzést.

Fordul a kocka. Da Maule kerül a babkaróhoz, és pluszban még odakerül egy, a nádasból kihúzott vöröskatona is. Tiszta sár. Természetesen – nem találjátok ki úgysem – ő a mi Lukács barátunk, a bűvöskocka-főző elmebajnokság közönségdíjasa. Borsot is gyorsan odaállítják a karóhoz, de ekkor kiront, mint Zrínyi Ilona a munkácsi várból (de ő nem is rohant ki onnan - mindegy) a már-már baromira szerelmesnek tűnő Zita baronesse, és kézzel, lábbal, érzelemmel tudtára adja ennek a két szegedinek, hogy ki is valójában Bors. És mivel előkerül Lukács zsebéből Bors körözési lapja, fényképestül, hát tisztára igazoltnak, hitelesnek tűnhet a történet. Dezső és Oszi teljesen úgy is veselkednek, mint akik bekajálták ezt a hasbaakasztós, csak naiv kislányok elcsábítására alkalmas szöveget.
Barátságosan elbúcsúznak a baronesse-től, előtte rábízza Dezső a szegediek titkos felvonulási tervét, azzal, hogy a lehető leggyorsabban juttassa el a „kegyelmes úrhoz”.
Bájos jelenet, Zita letépi Bors fényképét a körözési levélről és beteszi az imakönyvébe.

Kezdődik a kivégzési komédia. Most a francia tiszt a vörös Lukács és egy statiszta vörös katona van soron. Megásatják velük a sírjukat, de olyat, hogy állni lehessen benne és nyakig érjen. Amikor kész, én nem is értem miért, de Bors akcióba kezd – tetszenek érteni, fegyver nélkül, egyedül, egy szakasz katonával szemben, egy lapáttal nekiront Dezsőnek; önök értik? – aminek nem lehet más vége, mint hogy hupsz, Bors kerül a francia helyére a gödörbe. A gödör méretre pont jó, talán kicsit hónaljban szorít, amúgy megfelelő.
Dezső megnyugszik, és rábízza Oszira a folytatást. Na most, a folytatás az, hogy ott van egy pórázon 5 boxer kutya és azokat elengedik. Bors a gödörben, kutyák rohannak, Bors arcát elönti  a kétségbeesés és az iszony, látjuk itt a vég, felfogtuk – elvégre ez az 5 részesre tervezett sorozat ötödik része (Még mindig ki is van írva a film elején, hogy „ötrészes”.) és már az utolsó percekben vagyunk. Béke poraidra Bors Máté! Az örök világosság fényeskedjék neked! Stb.

Valaki elmesélhetné nekem, hogy ez milyen kivégzés akart lenni? Mert ha abban a gödörben legugol valaki, nincs az a kutya, aki eléri. Csak azt láttam, hogy most nekem félni kell, de én inkább csodálkoztam. Félelmemben csodálkoztam. 

És ismét egy deus ex machina! Mint egy páternoszter, úgy működik ez a csodagépezet már ebben a sorozatban!
Beront egy lovasrohammal a szintén ide, a demarkációs területre be nem léphető vörös-őrség, vagy vörös hadsereg – mindegy, valami „vörös” – az élén Vince elvtárssal.
Fordul a kocka, akarom mondani: megfordul még kutyán a kamion!

Az persze jó, hogy végre megtudjuk ebből a részből, hogy Sípos urat Sípos Istvánnak hívják, mert így mutatkozik be a vörös harcállásponton.

Bors lóra, vörös fa-erődítmény, Vince elvtárs az elfogatási parancsnak megfelelően le akarja csukatni Borsot (akkor miért ment utána, veszélyeztetve egy katonai megtorló akció esélyét?) de ekkor ismét deus ex machina [lassan rövidíteni fogom: D.E.M. Rendben?] Dániel elvtárs egy kis roncsautóval megjelenik, magyarázkodás, bla-bla-bla, „nekem beszélnem kell a lánnyal!”Amikor Dániel kiszállt az autóból a jobb ajtón, a hátsó ülésen nem ült senki. (Többször megnéztem.) Megkerüli az autó elejét, odamegy a baloldali ajtóhoz, kinyitja, és abban a pillanatban a hátsó ülésen materializálódik Zita baronesse. Ez egy boszorkány! Tanácsköztársaságos Hermione!
Rohan Zita Bors ölelő karjaiba: „Egon, maga most is csak rám gondol!

A katonák persze irigykednek Bors nőknél elért sikereire.
Lukács meg is jegyzi: „Az Istenit neki! Hogy mit eszik ez a nő Borson?
B.M: Én erre gondoltam. (És elveszi Zitátol az imakönyvecskét.)
R.Z: De Egon!” (Bors felhajtja a saját fényképét a könyvben, és alatta ott van a szegediek teljes felvonulási terve.) A ciki csak az, hogy az előző jelenetben láttuk, ez egy négyszer négyes fénykép. Hatalmas felvonulási terv férhetett el alatta!

Lukács kérdése inkább költői, amit mindig egy pajkos összekacsintás szokott követni férfiak körében, a hétköznapi életben.

Most viszont nem ám úgy van! Ez a való világ! Sőt ez a vincejóskák-világa:
„Tudod, nagyon kevés az a fej, amiben egy kis zűrzavar nem lenne, de az az érzésem, ennek a Bors Máténak a fejében rend van.” (Legyen ez a mai fődíjas szocialista bölcsességünk ideológiai kategóriában!)

Aki nem érti, vessen magára! Annak még biztos nincs rend a fejében! Mondták ezt 1969-ben – nekem és neked! Pfff!

Vége az V. majdnem befejező résznek. Folyt. köv.

Ezért az agybajért őket okolhatod:

Rendező: Simó Sándor
Forgatókönyv: Markos Miklós
Írta: Fülöp János
Dramaturg: Erdős András
Művészeti vezető: Herskó János
Zene: Vujicsics Tihamér
Operatőr: Kenyeres Gábor

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.