VII. rész: Magdolnabál

A helyesírás ellenőrző program nekem is jelezte aláhúzással, hogy a fenti címet nem szabad egybeírni, de mit csináljak, a filmben így szerepel, ezzel a helyesírással.
A VI. rész úgy fejeződött be, hogy Bors Máté, a gusztustalan, spanyol-imitátor zakójában leugrik a vonatról és eltűnik a fenyőfák között. [Gyerekek, ezt ne csináljátok utána, mert nagyon veszélyes! Mindig várjátok meg, míg megáll a vonat és csak akkor szálljatok le.]

Mi történt itt? Teljesen új a főcím-zene. Hová tűnt a régi?
Macskakő, egy láb, (közben megy a stáblista) pesti ház, kamera leszűkül két ablakra, egy férfi, hátulról, kicsit oldalról, kalapban, fehér sállal a nyakán, ami az orráig fel van húzva. Nézi az ablakot. Gyanús ez az alak!

Dániel Ede egy zongorán könyököl. Egy ifjú zene-kínzó zongorázni próbál. Hál’ Isten vége! De ismerős a gyerek!
Dániel Ede mondja neki: De többet kell ám gyakorolni Gyula, így nem lesz belőled zongoraművész! / Biztos? / Biztos! / Hál’ Istennek!
Ez a Gyula volt gyermekkorom egyik kedvenc filmje, a Csilicsala a varázsló Balog Gyuszija – Laluja Ferenc. Azóta vajon mi lett vele?

Kis szünet, várjuk a „hőstenort”. Legalábbis így hívja a bérbeadó. Csengetnek, az ajtóban áll kalapban, fehér sálban Vince Jóska, Te Szent Isten! Ez most énekelni fog? Hát fog.
Borzalom anyja, ne hagyj el! Skáláznak. Rekedt, karcos, iskolázatlan hang. A süket is hallja, hogy ez a figura nem tud énekelni. Egy kis szünet – addig Carusót hallgatunk gramofonról. Ez legalább zene. A bérbeadó hölgy kutyája is előbújik a párna alól.

Aha! Megint ez a konspiráció!
Mi újság Borsról? Semmi. Mit csináljunk? Nyomtassunk plakátot: Bors Mátét keresik elvtársai! Aki hallja, adja át!
Nem beszéltek meg senkivel semmilyen rejtjelet, akkor hogy találják meg?
Ó, hogy aggódnak!
Vince bölcselkedik: Együtt töltött éveink minden percét két figyelő szempár kísérte, a Jóisten és a rendőrség!
Kellene valami, amiről csak mi tudunk; hát persze! A Glóbusz Cirkusz! Hogy ez hogy nem jutott még eszünkbe? Már annyiszor eszetekbe jutott, hogy egy született debil is megmondta volna. Még hányszor szeditek elő ezt a Jolly Jokert?

Szóval: Apróhirdetés. A Glóbusz Cirkusz medveidomárt keres. Jelentkezés itt és itt.

Napsugár Panzió. Bors megy fel a lépcsőn.
Üdvözlöm Kovács úr! Mondja Borsnak Jeszenszky úr, a tulajdonos. Bors panaszkodik, hogy megint nem jött se levél, se rokon, pedig minden erdélyi vonathoz kimegy.

Micsoda parádés virágnyelv – lehet röhögni!

„J: Nem akarok beleszólni Kovács úr, de tudja, hányan örülnének, ha így nyoma veszne a rokonságnak? Többek között én is.
B.M: Tudja, a mi családunk eléggé összetartó család, ha néha vannak is nézeteltérések; és tetszik tudni, vannak olyan családi ügyek, ami miatt össze kell jönni.
J: Na, nem, talán valami hagyaték?
B.M: Hát, örökség, és nem akarok kimaradni belőle. Érthető nem?

Bors öröksége; az akasztások, a statáriális ítéletek, a páncélvonat, az ukrajnai éhínség, a vörös mészárlások, a GULÁG hallottai, a kirabolt és megbecstelenített nemzedékek, az ellopott generációk és meggyalázott ifjúkor; Berija pincéje, Sztálin öngyilkos felesége. Én inkább lemondanék erről az örökségről.
Mert biztosan nem a Szamuely elrabolt pénzeire és brilleire gondolt, hiszen a rabolt vagyont nem lehet megörökölni.

A párbeszéd egyetlen oka – az agit-prop szempontokon felül – az, hogy Jeszenszky úr beolvashassa a Glóbusz Cirkusz medveidomár hirdetését. Bors azonnal tudta, miről van szó, de az arca rezzenéstelen maradt. „Mi kommunisták, különös anyagból vagyunk gyúrva” – mondta Joszip Viszárionovics Dzsugasvili. Nos, igen, de ennek az anyagnak neve is van, úgy hívják: fekália.

Ballaházy báró palotája. A Magyar Rádió lihegősen szervilis, jólöltözött riportere éppen most hatol be verbálisan Zita bárónő budoárjába. Bebocsátásra várnak, a segédszerkesztő óvatosan viszi a mikrofont. Zaj, kopogás, technika a négyzeten, szolgalelkűség a köbön.
Az urak a szalonban beszélgetnek.
Oszi elégedett sajátmagával. Borsról beszélgetnek, mi másról. Az egész Horthy-korszak legfontosabb biztonsági, elhárítási problémája az ő nevével írható le. Az első számú közellenség! „ Dezső, ezt jól elpasszoltad!” Dezső nem hagyja magát: „Igen Oszi, ezt jól elpasszoltad!” Ez egy kis rivalizálás a Csendőrség és az Belügy között. Hallgatja a párbeszédet Oszi világszép, értelmes kis felesége: „Oszkár már régóta nem kártyázik, ezt mindenki tudja.” Rhédey báró próbálja felvilágosítani, mit is jelent a passzolás kifejezés. De akkor miért ezt mondta, hogy passzolni? „Azért, mert hölgytársaságban nem mondhatják másként, kedves Cecília.
Zita bárónő a mikrofonnál; közeledik Magdolna nap ezért felhív minden magyar asszonyt, leányt, ünnepeljük meg együtt a Kormányzó Úr feleségének a mi Főméltóságú Asszonyunknak neve napját. Milyen klassz ötlet! Milyen bugyuta forgatókönyvi fordulat!
Látom, ennek a résznem van irodalmi konzultánsa is, de valahogy, aki ezt írta vagy Sztálin 70. vagy Rákosi 60. születésnapján szocializálódott. Nehéz levetni a megszokásokat! Ami egy kommunistánál röhejes, az egy Főméltóságú Asszonynál még nevetségesebb lesz – gondolhatták az eszmei ötletadók.
Csak egy baj van ezzel: Horthy Miklósné, született Purgly Magdolna, (1881–1959) kimondottan szerény asszony volt és soha nem ünnepeltette magát ilyen kisstílű, ostoba stílusban. Saját korában is híres volt szerénységéről, közvetlenségéről. Erre most jön ez a nyomorult vérbolsevik és összekeveri, összemossa a saját kora személyi kultuszát a Kormányzó úr és a családja iránti tisztelettel. Kádár (Czermanik, Csermanek, Barna) Jánost Horthy Miklóssal. Áh, dehogy direkt csinálja! Biztos véletlenül.

Hosszú sor kígyózik a medveidomár felvétel előtt. Jön Juhász Jácint, a filmbéli neve Juhász Ferenc. Mindenkit elküld, pár embert magához szólít. Egy ember (Zana József) mégis megszólítja: Uram, két napja nem ettem! Sajnálom! És Juhász ad neki 1 pengőt. Ennek az epizódnak később még lesz jelentősége!
Bors is beveti magát, őt is behívja. A villanyórán tábla: „Ne köpködj!” Jó kis hely; az asztalon írógép, mellette ül egy kisasszony. Bent a szobában kérdéseket tesz fel a jelentkezőknek: „Apukám!” Mennyit eszik a medve? Mekkora farka van a medvének? Hány kiló húst eszik meg egyszerre a medve?
Bors előadja, hogy ő ért a medvéhez és a háború alatt gyógyított is medvét – szalonnával és pálinkával, igaz, hogy a medve beledöglött. A kisasszony kihúzza az asztalfiókot, benne egy újság, a címlapon Don Alvarez fényképe.
„Nagy marha volt, aki magára bízta!” – mondja a felvételiztető.
Egyértelműen nem érdekli Bors története, nem hisz neki, el akarja zavarni, de Bors nem megy.
Na, menjen szépen, míg rendőrt nem hívok. És Bors nagyon idegesen, de elmegy.
Az addig bezárt ajtó mögül kilép Dániel és Vince. Vince közli, hogy már követik Borsot. Juhász nekiáll és levelet diktál Parázsnak (Almási Éva) – így hívják a hölgyet – felvételi kérelmét továbbítottuk.

Dániel és Vince az utcán beszélgetnek. Szólj az elvtársaknak, hogy mindenhol rendezzék meg a Magdolna-bált. Ki fognak röhögni – mondja Vince. Nincs ennél biztonságosabb hely, itt fogjuk majd bemutatni Borsot az elvtársaknak.

Oszi irodája. Dezső beront. „Mit csináltál már megint Oszi?” Elbóbiskoltam.
Nem erről van szó, 62 bál-engedélyt adtál ki Magdolna napra.
„Z.D: Na, ide hallgass kiskomám! Én most úgy beszélek veled, mint apa a hülye fiával. Jó?
O.O: Kérlek Dezső, ne felejtsd el, hogy ez az én irodám.
Z.D: Az én irodámban ugyanezt mondanám, nyugodj meg.”

Mind a 62 engedély a külvárosba szól. Bálonként számolva 300 ember, az annyi összesen, mint 18.000 ember. Nagyobb, mint egy tömeggyűlés. Álcázott politikai tüntetésekre adtál engedély.
Visszavonjuk Dezső!
A Főméltóságú Asszony névnapi ünnepségét nem lehet visszavonni.
Dezső menne, mert halaszthatatlan ügye van.
O.O: „Dezső, hát most hagysz itt a sz...szolgálat kellős közepén?”

Napsugár Panzió. Bors könyvet olvas a medveidomításról. Várja a munkáltatója megbízottját.
Belép Zentay, civilben, pöttyös nyakkendőben, majd röviddel utána Zita bárónő. Külön-külön felmennek. Mindkettőjüket lelkesen köszönti Jeszenszky.
Bors felháborodást tettet. Értse meg Kovács úr, befolyásos ember, ezredes, sohasem lehet tudni. „Tovább ilyen erkölcsi fertőben nem maradok!” „Maga is volt fiatal!”
B.M: „Fiatal voltam, de léha sosem. Nekem elveim vannak, Jeszenszky úr, és abból egy jottányit sem engedhetek!”

Bors pakol, Kopog és benyit Parázs. Kisvártatva megjelenik mögötte Jeszenszky, kezében tálca. Beszél, beszél, közben egyfolytában kacsingat.

Külvárosi kocsma, a falon a Főméltóságú Asszony fényképe, feldíszítve.
Egy asztalnál Piri néni, Dániel és Juhász, aki a menekülési utakat magyarázza.
Vince Jóska az ivóban, a szervező elmondja, hogy pálinkát nem szolgálnak fel és a bort is felvizeztette.
Belép Bors és Parázs, táncolni kezdenek. Az ajtó mellett egy konstábler. Ne táncoljunk az asztal felé – mondja Parázs. Miért? Mert ha odaérünk, le fognak kérni. Így beszéltük meg.
Vince vigyorog: „Ez semmit sem változik, ha nő kerül a közelébe, megbolondul.” A szocialista James Bond-effektus.

Juhász lekéri a nőt, tovább táncolnak a rendőr előtt. El akarják vonni a figyelmét – sikerül, a rendőr Parázst bámulja. Juhász a rendőrt nézi; Parázs ellenkező irányba néz, Bors felé. „Mit gondolsz, nős?” Igen legalább 20 éve – mondja Juhász, a rendőrre nézve. Parázs elmosolyodik.

Adott egy fiatal nő, Nincs neve, csak ennyi: Parázs. Valószínű, családi problémákat hordoz magában; alkoholista, erőszakos apa, a szülők rossz házassága, és végre talált egy közösséget – az illegális kommunistákat – ahol fontos lehet, ahol valakinek nézik. Átalakul, és ezzel egyben leszűkül az élettere, a gondolatvilága. Sérült lélek, de a Párt használni tudja. De nem is veszi észre, most jól érzi magát. Ideológiai felkészültsége nulla, a világból csak annyit érez, hogy nem jó és meg kell változtatni – minden áron. Végre a kiválasztottakhoz a felsőbbrendűekhez tartozik, akik gondoskodnak róla és nem várnak tőle mást, csak hűséget. Tiszta Pártakadémia.

Bors leült, beszélgetnek. „Megöregedtünk!” Tényleg. Semmi sem látszik ebből ugyan, de biztosan így van.
Vince: Sok új ismerősünk lett, és várjuk a feladatokat. Szerzünk neked állást és lakást.

Rosszarcú ember megy be a söntésbe (Gera Zoltán). A pultnál emberek söröznek. Rosszarc pofátlanul közéjük furakodik.

Az asztaltársaság külön-külön irányokban távozik. Dániel a söntésbe a bál főszervezőjével, Bors a főbejárat felé.
A pultnál állók felcsattannak, milyen szemtelen ez az ember, aki idefurakodott. Kés nyílik, tömeg. Segítség! Gyilkosok! A konstábler pisztolyt ránt.

Bors megy az utcán, Rendőrautók húznak el mellette. A háta mögött valaki kiabál, behúzódik a sarok mögé. – Állj! – Utoléri parázs. Jóska bácsi küldött maga után, Verekedést provokáltak.
Mennek visszafelé. Ne így! Karolj belém!
A söntésben nyomozó olvassa a személyi adatokat: Mittelman Rezső, Budapest, Váci út 179.
Orvos szakértő: A halált éles szerszám okozta. A rendőr odaadja a rugós kést.

Bors Parázzsal kint áll az utcán. Hozzák ki a hullát, leteszik. A hulla a fél szemét felnyitja. – A Testvérem! – kiált fel Bors, de a kocsiban ülők elzavarják.
Éppen arra jár egy taxi, leinti.
Kövesse azt a hullaszállító kocsit, adok 100 pengőt – Előbb a stekszet! Indul az üldözés, rosszul sikerült utószinkon csikorgások.
A kocsi megáll a Rendőrség előtt! Majd tovább, a hullaházhoz. A nyomozó diktálja az adatokat: Mittelman Rezső, segédmunkás. Bors bemegy a hullaházba, az őr rákérdez, Bors megnézi a holttestet. Az udvaron nyílik a kocsi hátsó ajtaja, ott fekszik Mittelman.

Az álhulla és a detektív az utcán leintik a taxit.
Bors visszamegy az udvarra és követi a hullaszállítóval a taxit.
A taxi a Ballaváry Palota előtt áll meg. Éppen egy hintó áll meg a főbejáratnál, vendégek szállnak ki belőle. A taxi utasai bemennek egy melléképületbe.

Bent van Dezső és Oszi, a hulla sült csirkét eszik, mit eszik, zabál.
24 embert tartóztattak le.” „Hány kommunista van köztük?” Dezső: Mi nem kommunistákat keresünk Oszi, hanem egy gyilkossági ügyében tartóztattunk le embereket, késeléses gyilkosság gyanúsítottjait. Az egész mozgalmat kompromittáljuk! Guszti bátyám hozzál le erről egy kommünikét.
Dezső 500 pengőt fizet az ál-halottnak.

R.G: „Vigyázzatok, nagyon vigyázzatok, mert azoknak is van eszük.”
Amikor az ellenség megdicsér!

Előbb-utóbb megcsípjük azt is, igaz Oszi? Meghiszem azt, Dezső! Távoznak, Bors mindent hallott.

- Ezt megoldottuk Dezső! Kérlek, arra gondoltam, nem lenne jó még az éjszaka megszabadulni ettől is?”

Bors kopog az ajtón, a híres kopogós-trükk. Detektív ki, Bors leüti, már le is van kötözve. Kiveszi a pisztolyt a zsebéből, a keménykalapját a fejére rakja, sétabottal a kezében bemegy a szobába, Mittelman még mindig zabál. Menni kellene? Hagyjon a Báróéknek is!

Mittelman röhög: „Maguk mindig olyan irtó titokzatosak akarnak lenni, de ha felteszik azt a hülye keménykalapot, kilométerekről bűzlik, hogy zsaruk.”
Egyébként könyörög, hogy ne engedjék szabadon. Ha szabadon engedik, a haverok széttépik – ahogy mondja. Taxival mennek el egy lakásra.
Bors kezében a nyomozó pisztolya, pörgeti, közben egy nyilatkozatot diktál. „Hányszor volt büntetve?” Négyszer – többszörösen büntetett...
Benne van minden: a meghalási komédia, Ballaházy üvegháza, Oszi, mint megbízó, Dezső, mint aki a pénzt adta, és az, hogy „önként és minden kényszerítés nélkül tettem”.Közben a fegyver végig a látómezejében van.

Vince és Juhász frakkban, kürtős kalapban.
Parázs egyedül nem tudja begombolni az estélyit. Majd Bors segít! Jön Piri néni: Na, majd én! És nyomatékosan ránéz Borsra. A Casanova.

Zita bárónő álarcosbálján vagyunk – Magdolna napon mióta van álarcosbál? Mindenki álarcban, kivéve Zita, Dezső, Oszi, Guszti bátyám és báró Ballaházy Elemér, Zita férje.

Bors lekéri Zita bárónőt. Zita ki akarja találni, kivel táncol: (úgy sem fogja) lovag Hadházy Félix? Nem.
Beszélni akarna vele; de Zita nem megy. Mit szólna a férje, ha elvonulna? És ahhoz mit szólna, ha megtudná, hogy Zentayval szokott lenni mindencsütörtökön másfél óráig?

Elindul az alkudozás. Zita beszél Dezsővel, és egyáltalán, a római pápa kivételével, mindenkivel, hogy a letartóztatottak kiszabaduljanak, ez Bors zsarolása tárgyának.

„Csak tudnám, honnan ismerem!”
„Bárónő, túlságosan kevés az időm.”

Amíg tanácskoznak az urak, Bors felkéri Parázst táncolni. „Ittál már pezsgőt?” – kérdi.
Nem, soha.” [helyesen: Nem, nem, soha!]
„Na, gyere!” És végre Parázs pezsgőt is ihat, először életében. Parázs, ahogy mondtam, a szociopata.

Nagy a sürgölődés, Guszti bátyám érdeklődik, Oszi végre kiböki: „A hulla eltűnt.” És már vonulnak is be a dolgozószobába.

Vince és Juhász egy asztalnál állnak.
Juhász: „Azért tudnak ezek élni, a fene egye meg őket!”
Vince: „Mi is tudnánk, ne félj!”

Tényleg tudnának, tudtak is, legendákat meséltek róla gyerekkoromban. Major Tamásról, Gobbi Hildáról a megyei és az országos párt-arisztokrácia mulatozásairól, vadászatairól. A gemenci erdőről, Czinege géppisztolyos vadászatairól. Hamar megtanulták a mulatást. Kiknek volt először ingyen balatoni nyaralója, amit állami pénzeken építettek? És a fene nem ette meg őket.

Szerintem ez a két mondat a mai szentleckénk, eszmei tanulságunk; nívó és közönségdíjas aranybeköpésünk.

Vajúdtak a hegyek, Zita a közvetítő. Az urak szeretnének biztosítékot kapni. És ki garantálja, hogy erről a megbeszélésről én épségben távozom? Természetesen Zita bárónő. Hiszen akkor leplez le, amikor akar.
Miért kellett ezt a két dolgot összehozni? A 24 letartóztatotthoz hozzátenni a Napsugár Panziót. Nem kicsit túlbonyolított? Majd meglátjuk.

Folyik az alku. Mindenki bizalmatlan. Mire jó ez az egész, hiszen ha leadnák az írást az újságoknak, úgy is kiszabadulnának a gyanúsítottak. Mi ennek az értelme? Kérdi Ballaházy báró, úgy is, mint egy pragmatikusan gondolkodó bankár.

„B.M: ...de nekünk nagyon fontos, hogy egyetlen becsületes ember se töltsön ártatlanul, akár egyetlen éjszakát is a börtönben.
B.b: Áháááá! Úgy tudom, önök materialisták; amit mond, az kifejezetten érzelmi indok. Nincs itt valami ellentmondás?
B.M: Néhány évvel ezelőtt több százezer materialista ragadott fegyvert és indult harcba, kifejezetten érzelmi okokból a hazájáért Báró úr.
Z.D: Most már elég legyen! Mit képzel maga, az orrom előtt akar kommunista agitációt folytatni?

Egy pénzügyi szakember milyen gyorsan rájött, hogy itt nem erről van szó és gondosan elrejtendő indok húzódik az akció mögött. Csak az a baj, hogy erre az idő már minden letartóztatott személyi adatait felvette a rendőrség. Szóval, ha ki is szabadulnak ma este, csak ezt a 24 embert kell továbbnyomozni és vége a kommunista összesküvésnek.

Nehogy úgy járjanak, mint Kádár (Barna) János! Aki a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség Központi Bizottságának volt a tagja. 1933 októberében letartóztatták. Két évet kapott. A KIMSZ 1933 decemberében a „a börtönben tanúsított magaviselete miatt kizárta soraiból”. Vajon mit csinált, mit mondott? Kemény legény legyen, aki a rendőrségi vallatást kibírja! A száj-karate könnyebb, mint erőt felmutatni és kitartani, amikor „zeng az ég”.

Nyílik a vaskapu, a letartóztatottak ünneplősen jönnek ki, köztük Dániel Ede. Egy kocsi várja, beszáll. (Mint általában a börtönből szabadultakat - ez is furcsa lehet a bentről szemlélőknek, nem?)
Telefonon keresi báró Rhédeyt Sóvágó főfoglár, ügyeletes tiszt. Jelenti, hogy a fogvatartottak szabadultak. Hangos a telefon, Bors is hallja. És én is. És milyen érdekes, kinek a hangja? (Zana Józsefé) Annak a két napja éhező munkanélkülié, aki kapott 1 pengőt Juhásztól a medveidomár választáson. Ejnye elvtársak, ennyire nem kellett volna spórolni!

Biztosíték ide, garancia oda. Alku, finomkodás. A végén Borsot lefegyverzik. Már-már azt hinnénk, Bors beköpi Zitát, de nem teszi, csak közli Ballaházy báróval, hogy ő – mármint a báró úr – nem ebbe a társaságba való.
Juhász és Vince fegyveresen berontanak, kiszabadítják Borsot. Dezsőt, Oszit és Guszti bátyámat bezárják. Mittelman kéri Vincét: Ha Istent ismer, Magával visz! Vince válaszol: Ateista vagyok. (Micsoda humor! De ma semmilyen díjat nem kap azért.)
A báró úr és Zita kikísérik Borsot és szabadcsapatát.
Bors tesz egy megjegyzést Zitának: Ami azt illeti Zita, a maga ízlése sokat romlott.

Guszti bátyám sem boldog: „Az ügyes Oszi, és az okos Dezső! Hát ezt a party-t elveszítettük.”

A bál tovább zajlik. Vince még iszik egy pohár pezsgőt. Az üres poharat a feje fölött hátradobja, be a táncolók közé. Gondolom, világ életében ezt szertte volna leginkább kipróbálni.

Zita és a báró Ballaházy Elemér a kapuban állnak és integetnek. Az akcióbrigád frakkban, nyakkendőben, boldogan visszaintegetnek.

Vége a VII. résznek. Folyt. köv.

Ehhez az arisztokratákat és a rendőrséget gyalázó részhez a nevüket adták:

Rendező: Palásthy György
Írta: Markos Miklós
Irodalmi konzultáns: Fülöp János
Dramaturg. Békés József
Zene: Vujicsics Tihamér
Fényképezte: Forgács Ottó
Rendező asszisztensek: Oross Imre, Buzás Pál, Mándoki Éva
Gyártásvezető: Dimény Tibor

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr92699904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása