II. rész Szent Dimitrij éjszakája

Ott hagytuk az előző részben hőseinket, hogy éppen nagy boldogan, ücsörögve egy pőre-kocsin, begördülnek Petrovo világszép városa pályaudvarára, amikor is egy cári tiszt és sok-sok katona fegyvert szegeznek rájuk és közben üvöltik: Bekerítettünk titeket!

És lássanak csodát, tényleg ugyaninnen folytatódik a II. rész. Figyelem a mozdony elejét, de azon már bizony nincs rajta a cári sas, mint az első rész legelején. Valahol biztos lepiszkálták a bolsevikek. Mert ugye azt már tudjuk, hogy a mozdonyvezető az bolsevik volt.

Szemetek ezek a fehérek! Képzeljétek el, hogy mennek ezek a szegény szökött magyar hadifoglyok és az anarchisták fogságából kiszabadított (á la B.M.) vörösök, és ezek a piszok fehérek teljes sebességgel közéjük lovagolnak. Iszonyatos jelenet! A menet megáll, akasztott ember a fán, nyakában egy tábla: „Így bánunk el minden bolsevikkel.”

Bors hamar rájön, hogy a lenyinszkij paszport (ленинсий паспорт) itt nem érvényes. Ezt a vörösök vezetőjének tudtára is adja.

A film eleje: dögunalom! Fogalmam sincs hány percig csak vonulgatás; vonulgatás balról jobbra, előröl hátra. Szóval nem egy pörgős akciófilm.

Az a cári tiszt, aki elfogta Borsékat az állomáson, elvezeti őket egy szaunához.
Intrikus arcú cári tiszt, fásultan sakkozik, nem kapkod, amikor a kívülről jött jelent neki.
Bemegy az intrikus arc (később megtudjuk: adjutáns) a szaunába. A gőz lassan oszlik, egy kövér test fekszik valahol, lassan feltápászkodik. Idióta tekintetű, malac-pofa parancsnok. Megszólítása: Genyerál. (Генерал) Tehát ez is tábornok.

A tábornok nem foglalkozik semmivel, pláne az emberi élettel nem, csak a szaunával. Ki is adja a parancsot: Mindet kivégezni! (Ilyen kegyetlenek ezek a fehérek; és embertelenek is!)

Amikor ezt Dániel Ede meghallja, rögtön lefordítja Máténak, aki fogalmam sincs, hány év hadifogság után még mindig nem tud oroszul.

Dániel főhangya úr azonnal odaugrik a foglyul ejtő tiszthez; először, németül, aztán franciául próbálkozik. A Gászpágyin Kapitán (Господин Капитан) arca felderül: franciául válaszol.
Egy dolgot nem értek: az első részben már kiderült, hogy a tanár úr tud oroszul. Miért nem ezen a nyelven próbálkozott?

Biztos azért, hogy ebben a részben is legyen egy örök bölcsesség beillesztve.
Ez pediglen – a mai napra rendelt Szentlecke – így szól:
„Látod kérlek, mit tesz a nyugati nyelvek ismerete! Csak megszólalsz és máris bebizonyítottad, hogy nem tartozol a bolsevikek közé!”
Hm! Ez bölcs volt!

Pokoli alkut kötnek hőseink: elengedik őket, ha a köztük lévő bolsevikeket ők végzik ki. Cserébe Bors paszportot kér, hogy hazamehessenek. El is szabadulnak az indulatok és az erkölcsi aggályok. Madaras Jóska közli is, hogy ő bizony nem. („Ez árulás!”)

Madarasnak mondja a Selmeci, a dadogós, az út közben látott akasztásokra reagálva: „Amilyen istentelen vagy te Vince Jóska, megérdemelnéd!” Tehát előjön a mélyen elítélendő kispolgári elem. Ím, lám a kispolgár, csak hogy kiszabaduljon, mentse a saját bőrét, képes legyilkolni ezeket az ártatlan bolsevikeket, csak mert babonásan vallásos. Jelentem: az üzenet átjött - megint.

Teljes a kesze-kuszaság, senki nem tudja, miért kötött ilyen alkut Bors. Visszaérve a börtönbe, a vörös vezető is leköpi szegény Borsot. De minden tisztázódik, a hős vöröskatona is megbocsát. Bors kitalálja, hogy ezek a hős vöröskatonák utolsó kenetet akarnak felvenni és gyónni akarnak, ezért papért küldenek.

Azok jönnek is, ketten, szép szakállas pravoszláv pópák.

A szakácsnak eszébe jut, hogy 13 tavasza óta ő sem gyónt. Mondja is neki a Bors, hogy menjen oda ő is. (Ez itt a humor-forrás!) De Selmeci - a jól értesült, dadogós kispolgár - ezt a kérdést is megoldja mély theológiai ismereteivel: „Pravoszláv papnál ez úgysem érvényes!”

A klerikális elem kikarikírozása (illetőleg az antiklerikális elem – már-már a gusztustalanságig elérő – túlhangsúlyozása) amúgy is az egyik vezérmotívuma ennek a résznek.

[Viszont jót nevettem magamban, amikor Dániel Ede tanítja Borsot – Sztankay Istvánt – görög módon keresztet vetni: „Mint ha balkezes lennél”. Ugyanis Sztankay édesapja görög-katolikus pap volt. A legenda szerint, csak úgy vették fel a Színművészeti Főiskolára, hogy az apja foglalkozása rovatba – állítólag – azt írta, hogy: pásztor. Amikor rákérdeztek a turpisságra – az eredményes felvételi után – azt válaszolta, az urbánus legenda szerint Sztankay, hogy pásztornak pásztor, mégpediglen lelkipásztor.]

Ugyanis ezek a fehér katonák, illetőleg börtönőrök olyan barmok, hogy azonnal elhitték, hogy ezek a vallástagadó ateisták a kivégzésük előtt gyónni akarnak. Na, oké, mindenki megtérhet, de azért vagy 3-4 fegyverest azért bevittem volna a cellába a pópákat megvédeni, vagy a gyónni akarókat egyenként hívtam volna ki a cellából egy elkülönített és őrzött helyiségbe. Mármint én...; de hát ezek a fehérek ilyen hülyék!

Időközben az is kiderül, hogy Dániel Ede nem csak latin szakos, hanem görög-latin szakos, aki természetesen Homérosz műveiből idézni tud igen hosszú részeket. Borsról meg kiderül, hogy nem tanult ó-görögül, mert nála Homérosz így néz ki: „Androsz, mentosz szénapadlásra” majd késöbb: „Androsz egy pék volt”. Szóval Bors nem járt gimnáziumba. Amikor korábban Dániel franciául az orosz kapitánynak magyaráz, azt mondja, hogy Bors is tiszt; majd Borshoz fordulva mondja: „Azt hazudtam, hogy te is tiszt vagy”. Tehát nem tiszt; ugyanis Bors rangja az első két részből nem derül ki.

Antiklerikális elem: vonulnak felszegett fejjel, büszkén, nagyképűen a pravoszláv pópák, szerzetesek a Kommendatúrára. Kiderült ugyanis, hogy van egy kolostor Petrovoban, amelynek a védőszentje Szt. Dimitrij és egész véletlenül a tábornokot is Dimitrijnek hívják.
Nagy boldogsággal üdvözli is a kolostor vezetője, az apát, vagy a metropolita: Dimitrij Vlagyimirovics. Ezt sokszor el is mondja, majd 3 csókot adnak egymásnak. Ez a jelenet az egyház szervilizmusát akarta szimbolizálni, de én, aki láttam Brezsnyev és Kádár csókját egy fényképen, ezen a hármas csókon egyáltalán nem lepődök meg.
Terített asztal, pezsgő, és a trakta a tábornok névnapi ünnepségén – azt akarja sugallni, hogy lám, így élnek a kizsákmányolók.

Érdekes, hogy amikor valakit a Bors alkotói rossz fényben akarnak feltüntetni, mindig hosszúszárú alsónadrágban ábrázolják. Így van ez egy későbbi jelenetben, amikor látjuk a levetkőztetett papokat a cellában; persze már csak akkor, amikor az őrkatonákat is levetkőztették alsónadrágra, csíkos alsónadrágra (komikus [?] elem).

Bors és Dániel kivágják magukat a slamasztikából, ugyanis rákérdeznek a pópák, miért nincs szakálluk. Bizony, a bolsevikek levágták. Bizony ez tényleg hihető. Bizony! Olyan hülyék ezek a pópák…, is.

Már korábban láttuk a hadifogoly vonulgatásnál, de most teljes valójában bejön Esztergályos Cecília. Szép lány ez a Cecília! Azt is játssza! Megy is neki! Ő viszi a kenyeret és a sót a tábornoknak, a város megmentőjének. Ősi orosz jelkép. De a tábornok vigyorgó, hedonista arcából azonnal kiderül, vén kecske is megnyalná a sót. Ilyenek ezek a cári tisztek! Fúj! Undorító!
[Persze, azóta kiderült egy s más. Mondjuk Berija elvtárs szexuális étvágya vagy a Magyarországot felszabadító hős szovjet katonák és tisztek, nők ellen elkövetett cselekményei – az ázsiai szifilisz magyarországi elterjedésének megugrása 1944 után.]

Sőt, olyan ez a tábornok, hogy nem is ő szervezi a randevút, hanem az adjutánsát küldi a leszervezésre. Ez is undorító! Vagy nem?

Tábornok „fáradt”, hőseink el, besurranás parancsnoki irodába, baráti szivarozás a sötétben, valaki jön, bárisnyá, üldögél teljes menetfelszerelésben, kucsma kabát, muff, hőseink függöny mögött, tábornok gálánsoskodik. Kiderül Cecíliát Szásának hívják (becézve Szásenyká). A kis amatőr pisztolyt ránt ki a muffból (!), de a tábornok az éppen bontás alatt lévő pezsgő dugójával (!) lefegyverzi Szásenykát. De ekkor hőseink ki a függöny mögül, lefegyverzik a lefegyverző tábornokot.

A film alkotói a zenével is igyekeznek kifejezni megvetésüket az élveteg, hedonista tábornok és rajta keresztül az egész cári renddel szemben. Az udvarlást megelőzően disszonáns zene szól. De ezt az módszert több ponton is fel lehet ismerni.

Tábornok fejéhez pisztoly, Bors lapoz, tábornok aláír, Szásenyka pecsétel – üres papírokat, többet. Mindenkinek dokument kell ugyanis – Já hácsu dokument!

De hát nem egyszerű az élet, sikerül kijutni a parancsnokságról. Tábornok megkötözve. Na, mivel? Hát persze hogy a függönyzsinórral! Mi mással? Nem is sablonos.
Amikor elosztanák a zsákmányt, két ember kilopózik a sötét utcára és ezt a három, az utcán álldogáló embert leüti és beviszi a szobába. Később kiderül, hogy ez a helyi bolsevik-pártbizottság. De ne rohanjunk előre.

A két agyas és az öreg rájön, hogy az egyik leütött, aki pópa ruhában, reverendában van, az Szásenyka. (Ugyanis neki is szereztek egyet, még a Kommendatúrán.) Elkezdik életre pofozgatni, közben Bors és Dániel is föleszmél – mármint pofozgatás nélkül, maguktól.
Verekedés, miközben Bors azt kiabálja, hogy: „Pópa, pópa! Cselovek Boga! Ja pópa.” Nem is késik a válasz: „Kuss, a bárcás keresztanyádat!” Tetszenek érteni, vicces, ugye? Magyarok a nagyvilágban. Ahová lépek ott magyar terem.

Pláne Oroszországban!

Megtudjuk, hogy a szemüvegest (entellektüel kinézetű vörös) Takács Ágostonnak hívják. Az öregebb, bölcs magyar bolsevikről csak annyit tudunk meg, hogy ő: „Lackó”. Tetszenek érteni? Így szoktunk bemutatkozni a mozgalomban. Konspirácijá!! Nanehomáá megtudd a teljes nevét!

Bár ez a Lackó néz ki alacsonyabb IQ-állásúnak, mégis ő kezdi a mesét. Kiderül, hogy keresték a bolsevik sejtet, de „már csak Frolov apó és én” maradtunk. A többit tegnap kivégezték.

Na, most nem tudjuk hányan voltak, de kivégezték őket. A rész elején láttunk egyet a fára felakasztva, egyet meg a földön fekve. Szóval 4 tagú volt a sejt. Ez egy igazi élcsapat volt.

De tudjátok mit? Én nem is csodálkozom, hogy lebuktak!
Mindegyiken, mindig rajta van az az idióta bolsevik katonasapka, amin vörös csillag van.
Hát, ha teljesen hülye is egy fehér tiszt, a csillagot akkor is felismeri!
Nem?
Frolov apó is azért nem bukott le, mert rajta nem volt sapka.

Megtudjuk, hogy ez a négy tagú sejt fontolóra vette Borsék kb. 30 fős alakulatának a kimentését. Hja, igen! „Mi kommunisták furcsa anyagból vagyunk!”
Avagy: „- Hány golyónk van? - Jelentem egy! - Jó, akkor sortűz!”

De hát megvan a szövetség, többen is vannak, felhasználva a reverenda nyújtotta megtévesztő erőt, először az őrt ütik le (gyomron – ott is le lehet ütni egy embert) aztán benyomulnak, és kiszabadítják a foglyokat. {Itt van a már említett, ominózus alsónadrágos jelenet.}

Kitöltik az aláírt, lepecsételt papírt, amit az állomás parancsnokának címeznek, hogy bocsásson a rendelkezésükre egy mozdonyt és egy kocsit, hogy a bolsevikeket a városon kívül végezhessék ki.

Itt is van egy átpolitizált, sulykolós, szájbarágós jelenet. Vörös katona beöltözve cári tisztnek (mégis csak jobban tud oroszul, mint Bors). Bemennek az állomásfőnöki irodába.
Vöröskatona nyújtja a papírt.
Fehér parancsnok teát iszik. Komótosan önt egy kortyocskát a csészealjba és onnan hörpinti ki.
Fehér parancsnok átveszi a papírt, elolvassa, majd így szól: Nacsalnyik!
Nacsalnyik fel. Olvas, majd így szól: Griska!
Griska felkapja a fejét, mert eddig az asztalon aludt, a morze-készüléken. Felriad, azonnal morzézni kezd.
Ilyen kritikusan és humorosan ábrázolják a film alkotói a tehetetlen fehér adminisztrációt, ami bürokráciába fulladt.

De van itt önérzet is! Amikor fehér egyenruhába öltöznek át, Sandri bácsi nem akarja felvenni az uniformist, bár bohócnak szó nélkül beöltözött (ezt mondja is). De ez a szöveg sem semmi, érdemes elolvasni:
„Én ezt a maskarát, magamra én nem veszem. Az lehetséges, hogy nem vagyok tisztában azzal, mit is akarnak ezek a veresek, de egy biztos, a fehéreknek én még a szagukat se szeretem.”

Az öntudatos magyar! Csak azt tudnám, miért utálja jobban a fehéreket, mint a „vereseket”? Hol ismerkedett meg velük? Nem árt tisztázni azt sem, hogy a fogolytábor őrei a vörösök szóhasználata szerint a „fehérek” voltak, hiszen a fehérek nem mások, mint a cári hadsereg tagjai; tisztjei és katonái. Szóval, nem egy Isten ellen való vétek volt fehérnek lenni, csak azt jelentette, hogy nem lett sem anarchista, sem puccsista, sem bolsevista, se semmi, csak katona volt.

Búcsújelenet. Lackó marad, Takács megy haza Borsékkel. A szöveg hozzá:

Bors: Velünk jösztök?
Lackó:  (bla-bla-bla jel)…  de Takács elvtársat fogadjátok el útitársatoknak! Őt nagyon várják odahaza. Magyarországon most fogják megalakítani a Bolsevik Pártot. A Szmolnijon keresztül jött a parancs, hogy azonnal induljon.”

Tetszenek érteni? Magyarországon most alakítják meg a bolsevik pártot, de ezt Moszkvában már tudják, és küldik hozzá a funkcionáriusokat, a beépített embereket, az ügynököket. Ezek a magyarok Moszkva nélkül még egy jól működő kommunista pártot sem tudnának összegányolni.

Bors: Csak nem valami fejes leszel?
Takács: Az új társadalomban minden ember egyforma lesz!

Jó válasz, okos válasz, bolseviki válasz. (à la Liliomfi) Nem mondja, hogy nem lesz fejes, hanem fejes módra mellébeszél.

De van még ilyen bájos, életszerű – már-már vicces jelenet.
Borsék bent vannak a fűtőházban, de az időközben az állomásra érkező Gaszpágyin Polkovnyik (полковник - ezredes) – a fehér kucsmájában, akit az előző részben már láttunk, mint aki állatorvost keres a cirkusz medvéjének – tüzet vezényel, mert rájön, hogy itt valami nincs rendjén.

Dániel kényelmesen üldögél a munkapad tetején, valami dobozon és kénylmesen, könnyedén lövöldöz kifelé az ablakon.

Takács: „Nem ismerjük egymást valahonnan?
Dániel: Bethlen Gábor Gimnázium?
Takács: Á, nem! Orvos Kar?
Dániel: Galilei Kör?
Takács: Áhá! „Párizsba tegnap beszökött az ősz …”

Szóval ismerik egymást, és a Galilei Kör azonos Ady Endre világszép „Párizsban járt az ősz” című versével.
Ezzel a jelenettel két célt kívántak elérni.
Az első, hogy kiderüljön, Takács Ágoston értelmiségi, nem egy sötét vérbunkó.
A második meg az a csúsztatás, amellyel be akarták bizonyítani, hogy a Galilei Kör azonos volt a kommunisták bölcsődéjével; sőt Ady Endre is kommunista volt (a kor – a 60-as évek – szokása szerinti klisé szerint).
Ezeknek az elemeknek később lesz szerepe.
És közben nyugodtan üldögélnek a munkapadon, illetve mellette, néha ki-kilőnek és szavalnak, beszélgetnek, kilőnek. Istenem! Olyan életszerű, mint a Flinstone család.

Ebbe az idilli képbe robban bele Sandri bácsi halála, aki Dániel Edét megvédi egy orvlövésztől, de a mögötte álló újabb orvlövész már leteríti az öreget.
Sandri bácsi haldoklik. Behemót barátja fölé hajol, aki az I. részben is pátyolgatta, óvta, mint egy I. világháborús hadifogoly-Hagrid.
Sandri bácsi: „Ha hazajutnál, mondd meg az asszonynak, hogy … ho … á.”
Sose tudjuk meg mit kellene elmondania az asszonynak! Igazságtalan az élet!

De van itt vidám jelenet is. Vince Jóska (Madaras) úgy dönt, hogy vége a tűzharcnak. Ezért nyugodtan odafordul a mellette állóhoz, mint ha otthon, a piacon beszélgetnének.
(A háttérben látjuk, hogy egy mocskos fehér gonosztevő lassan kiemelkedik a fűtőház szerelőaknájából és célzásra emeli a puskáját.)
Vince: „Te is angyalföldi vagy? Hát akkor ismerned kell a Vörös Amál kocsmáját a Vasutas utcában.”
Másik: „Hogyne, csődör faló (falu) lett ... (?)
De itt már nem értjük tisztán, mert a dadogós közben beugrik a képbe és lelövi a fehér katonát.
Nem is ez volt a lényeg, hanem az, hogy előjött a varázsszó, az Angyalföld név. Az igazi proli kerület, amelynek évtizedekig Kádár János elvtárs volt az országgyűlési képviselője. Nem is vissza (vagy előre) kacsintás! Á, dehogy!

Mindenki mozdonyra! Közben kiszabadul a tábornok és teljes hadseregével rohannak az állomásra. A tábornok persze nem rohan, őt hintóval viszik, amire felkapaszkodik a nyurga komikus, a fehér kucsmás Gászpágyin Polkovnyik is. Közben megy az elviselhetetlenül disszonáns zene, amiről már beszéltünk - vagy nem? Egy torzított induló.
Katonák kúsznak a sínek között, vonat helyett már csak mozdony indul el. Mindenhol katona, matróz, tűz, tűz hátán. A tábornok és stábja hasra vágja magát – mert gyávák. Tábornok üvölt, az állomásparancsnok barom, halljuk a célállomást: Szibir.

Fehér katonáknak öltözve elindul a vonat a határ felé, az egyetlen, aki nem volt hajlandó levetni a K.u.K egyenruhát, Sandri bácsi immár halott. De meghal a fehér kapitány is, aki tudott franciául, de ő már csak az utolsó pillanatban.

Vége a II. résznek Folyt. köv.

És kik követték el ezt az élményt:

Rendező: Markos Miklós
Forgatókönyv: Markos Miklós
Írta: Fülöp János
Gyártásvezető: Elek Ottó
Zene: Vujicsics Tihamér

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.