Ifjúságom egyik meghatározó könyve volt Lázár Ervin: A Masoko Köztársaság című könyve. (Kozmosz Könyvkiadó, Bp. 1981. Felelős kiadó: Szilvásy György igazgató [?] Fogy. ár: 25,-Ft)
Egy varázs-világ bontakozik ki az oldalakon, ami jámbor, naiv és szeretetre méltó. Színesek, meseszerűek, de mégsem lekezelő, bugyuta, vagy gyerekes. Inkább gyermekdeden őszinte, nekem ilyen: velem-is-történt-már-ilyen hangulatban íródott minden novellája, ezért nincs is kedvem egyet is kiemelni, vagy felsorolni, melyek állnak közel a szívemhez.

Ami miatt most mégis az egyik, cím szerint is, eszembe jutott, az egy most megtörtént, konkrét eset.
A novella címe: Egy lapát szén Nellikének.

A főhős Illés Ézsaiás, szénlapátoló segédmunkás, „tróger”, akinek élete nagy szerelme, Nellike, nővér.
Nellike alapvetően éretlen és bizonyos mértékben gátlástalan perszóna, de nem ez az kérdés.
A főszereplő egyébként egy korhelyzet, amikor a melós, lehet, bármilyen értelmes is, nem tud, nem képes – bár nagyon akarna – beilleszkedni kora középosztályába.
Ennek a problémának a jelképe Nellike.

A legvégén Illés Ézsaiás munkatársa, Kis – művésznevén Pazmerozpazepan Pozmerozpozipul „görög trónkövetelő” – úgy zárja le az Illés Ézsaiás körüli érzelmi szállakkal vegyes robbanásig feszült szociológiai feszültséget, egyben kifejezve erről a nyavalygásról a véleményét is, hogy egy szívlapát szenet belevág a szerelőcsarnok ablakába. Itt hangzik el szájából az ominózus, címadó mondat.

Ez az írás jutott eszembe, amikor hallottam, hogy Toepler Zoltán elhíresült állatkínzó és botrány-rendező helyett rendezőtársa, ifj. Sebő Ferenc nyerte el a vödör vizelettel higított állati ürüléket, amit a nyakába borítottak.

Az érdekes a dologban, hogy ezt az ötletet először a nácivadász.hu-tól hallottam először, amikor is „vérdíjat” tűztek ki prominens jobboldali-radikális személyek fejére – mondván, ugyan öntsék már le őket egy vödör szarral. És ő ezért fejenként 100.000,- Forintot is hajlandóak fizetni, ha dokumentálható az akció.
Na, ifj. Sebő leöntése dokumentálva lett!

Megérdemelte, nem érdemelte meg, a kérdés nem gusztus dolga. Szerintem sem lett volna szabad belenyúlnia olyan kult-műbe, mint az Ember tragédiája. Pláne nem olyan néven, hogy Gecy. Olyan ez, mint ha valaki megdiszkósítaná, vagy rap stílusra ültetné át a Hymnus-t.
Nem baj, mostantól tudni fogja minden baromira-szabadelvű, de főként szabadosság-elvű, álszocialista-álliberális görény, bizony-bizony, akad majd, aki leönti egy vödör szarral, ha gyalázza a magyar nemzet jelképeit, fikázza a kultúráját, egyáltalán, lekezelően vagy lenézően viselkedik a magyarsággal szemben.

Jobb, mint bármilyen szakállas bácsi, vagy citrom-, vagy aranymálna-, vagy mit-tudom-én-milyen díj. Maradandó véleményt fejez ki, nem lehet mellette vállrándítással elmenni, le kell mosni, többször is, sikálni, sikálni, ártatni, és közben lehet szabadon szárnyalnia a gondolkodásnak.
Mint Demszky tojás-esője, vagy a Microsoft-guru tojásai! Tényleg odafigyelnek az ilyen vélemény-kifejezésre a világban, a YouTube-on legalábbis.

Te kit részesítenél ebben az ízléses, és rendkívül megtisztelő díjban? És miért, mi az a lényeges elem, vagy momentum munkásságában, amiért szerinted kiérdemelte a mnegtiszteltetést a szemedben? Válaszodat, megígérem, nem továbbítom semmiféle kommandóhoz, semmiféle Magyarok Nyilainak; akinek inge, majd magára veszi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.