Hányszor hallottam! Sőt, én is ismerek jó néhányat, aki napi imáiba foglalja.
Tetszenek tudni:
Ez az a karakter, aki semmire nem volt jó – de jó elvtárs – fölkaroljuk, beiskolázzuk. Elég nekünk, hogy jó elvtárs az elvtárs! ...

Az apja is jó elvtárs volt („mellesleg az én jó kocsma-cimborám”, piálni is, vadászni is tud és szidja részegen az imperialistákat).
Tehát kiküldöm az ÁVH-t, ha valaki a faluban ellene mer pofázni.
Összeverjük, a veséjét leverjük – utána majd az is biztos jó kommunista lesz!
Mindegy, ha beledöglik! Meggyőzzük.
A lényeg, hogy legyen jó kommunista minden ember a faluban!

Mármint, aki sarlóval borotválkozik, és addig üti a farkát a kalapáccsal, amíg csillagokat, vörös csillagokat nem lát.

Fröcsög, izzik a kommunizmus-ellenes harc – mármint részegen, a kocsmában. Még szórakozok is rajta. Tényleg teszik!
Most mindenki szívesen kivégezne óránként 10 kommunistát! Mármint szavakban, szóban!
Mi az nekik? Csak fegyver kérdése. Azt meg majd szereznek, ha megitták a fröccsöt és a gyorsítót.
Erre jó egy falusi kocsma. Lehet inni és lehet pofárni.
Mit is mondanak erre: „szájkarate”?
Jó kifejezés!

Bementem, bemegyek egy baráti társaságba, egy presszóba - pedig inkább kocsmának kellene hívni. Be szoktam menni! Sokat lehet ám ott tanulni!
Mit hallok: Rohadt kommunista ez, büdös kommunista az; gyurcsány mondjon le és dögöljön meg orbánviktor is!
És a mocsok polgármester is, aki csak azért lehetett polgármester, mert a fél falu a rokona.

Hallgatom a bölcsességeket, egy részével egyetértek, más részével nem. Van, amikor beleszólnék, van amikor inkább hagynám - és nem is szólok.

Mert „hülye” vagyok, vagy mert egyszerűen többet ittam, mint aki fröcsög és viszi a szót. Ő a speaker - a falu megmondó embere, a helyi radikális, a fő-nemzeti, a lokál-ultra.

Fröcskölődik tovább! Hallgatom. Beleszóljak? Kell nekem a balhé? Nem ezért jöttem! Dolgom volt a környéken; hivatal vagy ABC, vagy „csak”.

És mind eközben szidják a kommunistákat!
Jól teszik! Van alapja!
Mert, hogy ilyenek meg olyanok voltak. Az Állami Gazdaság a párt jövendőbeli fontos személyiségeinek felépíttette a házát, amíg a Pártakadémián tanultak (kevesebb, mint megfelelő eredménnyel - alig-rite). Mire végeztek, a ház is kész volt.
Mindegy!
Közben ellopták a fél falut és a gróf úr birtokát is.
Tényleg így volt!
Az eredményt láttam a szovjet hadsereg kivonulása után. Más is látta és érezte. Szólni nem szólt senki, mert még akkor nem volt vese transzplantáció.

És ebben a pillanatban belép a falu egyik közismert kommunistája. (Mai napig is tagja a kommunisták pártjának.) Fröccsöt kér.

- Te is büdös kommunista voltál! - Mondja az eddigi szóvivő.

- Igen, kommunista voltam, de én most is az vagyok! - Mondja a betérő; fáradt, izzadt, azt mondja, a földjéről jött – most volt valamilyen halaszthatatlan dolga. Mármint a gróf úrtól lopott földön.

- Én nem hazudtam sosem! Én most is azt mondom, amit ezelőtt mondtam!

- Tényleg! Te rendes ember voltál és tudtál dolgozni mindig!

És a „büdös-kommunistázás” varázsütésre megszűnik.
A büdös kommunista, büszkén leül a fröcsögők asztalához és még most is ott ül és beszélget.
Én közben eljöttem - nem bírtam.

Igen! Ez a magyar nemzet!
Azon kívül, hogy megbocsát, együtt iszik kirablóival.

Szebb jövőt?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.