Szóval, ott tartottam, hogy miért szeretem Zrínyi Miklós? Ezt akartam elmondani, de elkalandoztam és a végén egy leírás, egy történelem lecke lett belőle.
De nem is baj ez, jó ez így!
Beszélni kell történelmi hőseinkről!
Azt már vázoltam, hogy maga a Zrínyi család horvát származású. Horvát nemzetiségről – talán ekkor még – korai lenne beszélni. Ha megnézzük a Szigeti Veszedelem szereplőit, a nevek alapján, ott mindenféle nációt megtalálhatunk. Mégis, mindannyian egy cél érdekében cselekszenek – le kell győzni a törököt és ki kell zavarni az országból. Nemo Me Inpune Lacesset. (Büntetlenül engem senki sem bánthat.)
A horvát és a magyar nemzet majdnem ezer éve összetartozik.
Ott kezdődött a dolog, hogy Szt. László már 1091-ben elfoglalta Horvátország északi részét, Szlavóniát. Élére Álmos herceget nevezi ki. Megalapítja a Zágrábi püspökséget is. Fia, Könyves Kálmán 1102-re megegyezik a horvát nemességgel, és Horvátország nem Magyarország része lesz, hanem perszonálunió jön létre, azaz a mindenkori magyar király lesz a mindenkori horvát király is. A megállapodás fejében a horvát nemesség megőrizte saját adó- és pénzrendszerét, valamint hadseregét. 1105-ben a dalmáciai városok is elismerték Kálmán fennhatóságát. Ez persze később Velencével évszázados konfliktusokhoz vezetett. Kár, hogy nem alakult ki egy olyan világhatalom Dalmáciában, mint amilyen Velence volt. De ez már a történelmi ábrándok világa. Lehetett volna, de nem lett.
Érdekes a mai horvát címerpajzs rajzolatai is, aminek több magyar vonatkozása is van a közös Középkorból:
– balról az első pajzson egy hat ágú arany csillagot látunk, amely az esthajnalcsillagot jelképezi. Alatta egy fekvő ezüst félhold fekszik a pajzs kék színén. Ez jelképezi Zágrábot és Közép-Horvátországot.
– a második pajzson négyszer vágott kék-vörös sávot találunk. Ez a Ragusai Köztársaság, a mai Dubrovnik címere, amelyet még az Árpád-házi királyok adtak a városnak.
– a harmadik címeren kék pajzson három arany leopárdfej van, kettő fent, egy lent. Ezt a XIII. században a magyar Anjouk adományozták Dalmáciának.
– a negyedik címeren kék pajzson egy arany színű kecske, vörös patákkal és szarvakkal látható, ami Isztria jelképe.
– az ötödiken kék színű pajzson kétszer vágott fehér-vörös-fehér mező látható, a vörös sávban egy fekete, balra (előre) szaladó menyéttel (kuna). A két fehér (ezüst) sáv a Drávát és a Szávát jelképezi. Ez Szlavóniát szimbolizálja. A kék pajzson fent egy arany hat ágú csillag, amit III. László adományozott Szlavóniának 1496-ban.
A mai címerből is ordít a 800 éves közös múlt – és természetesen a horvát önálló államiság büszkesége.
A környező népek gimnáziumi történelemkönyvei közül nem olvastam rég olyan higgadt, elfogulatlan és korrekt munkát, mint amiből a horvát ifjúság tanul ma Horvátországban.
Egy példa, és ezzel visszatérünk a Zrínyiekhez:
„A közös horvát-magyar történelem részletesebben bemutatott eseményei Zrínyi Miklós személyéhez kapcsolódnak. A Mirošević-Šanjek tankönyv a tőle megszokott pozitivista részletességgel mutatja be a horvát főúri családot. Mindkét horvát tankönyv leírja Zrínyi 1663-64-es hadjáratát, az Európa-szerte híres eszéki győzelmet és I. Lipót császár törekvését, hogy az egyre jelentősebb Zrínyit háttérbe szorítsa. Megemlíti a tankönyv a hadjárat utolsó, osztrák győzelemmel végződő szentgotthárdi csatáját is. Ismerteti az 1664-es „szégyenteljes” vasvári békét is és azt az elégedetlenséget, amit ez mind a horvát, mind a magyar nemesség körében egyaránt kiváltott. Mindkét horvát tankönyv a szerveződő horvát-magyar Habsburg-ellenes mozgalom vezetőjének tartja Miklóst, aki a franciákkal folytatott tárgyalások közben lesz vadászbaleset áldozata. (A magyar történelem tankönyvek nem sorolják Zrínyi Miklóst az összeesküvés résztvevői, vezetői közé, a vadkan okozta baleset kapcsán pedig megemlítik a történelmi emlékezetben meglevő kételyeket.) A Zrínyieket magáénak vallja mind a magyar, mind a horvát történetírás. Míg a Mirošević-Šanjek tankönyvben nem vetődik fel a nemzeti hovatartozásukkal kapcsolatos kérdés, hiszen a szerző szerint egyértelműen horvát főurakról van szó, addig a Medić-Posavec tankönyv nyíltan felteszi a kérdést és meglepően realista, nemzetileg semleges választ ad. Eszerint mind a legjelentősebb horvát, mind a legjelentősebb magyar főúri családokhoz szoros rokoni, politikai kapcsolatok fűzték a Zrínyi testvéreket. Közéleti, politikai tevékenységük alapján a Zrínyi-fivérek közül mégis Péter inkább Horvátországhoz köthető, Miklós pedig a Magyarországhoz.
A szerveződő összeesküvést, amelyet a magyar tankönyvek a résztvevő legfőbb magyar méltóságról Wesselényi-féle (magyar nádor) összeesküvésként emlegetnek, a horvát tankönyvek az összeesküvés horvát vezetőiről Zrínyi-Frankopan-féle összeesküvésnek nevezik. Nem maradnak ki a horvát tankönyvekből az összeesküvés magyar tagjai sem (csak I. Rákóczi Ferenc, akinek a tevékenysége Horvátországtól távol, a Felvidékhez kötődik). Nagy figyelmet szentelnek a horvát tankönyvek a török elleni felszabadító harcoknak is, hiszen Horvátország hódoltsági területei is ekkor szabadulnak fel. Nem említi viszont egyik horvát tankönyv sem a kuruc mozgalmakat, Thökölyt és Zrínyi Ilona munkácsi hőstettét sem.”
Ha ilyen reális tankönyveket láttam volna a tótoknál, vagy az oláhoknál, egy szavam sem lenne. De hát nekik mikor lett államiságuk? Pánszlávizmusból és dáko-román elméletből nem lehet államot alkotni.
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős ugyanolyan jó volt horvátnak, mint magyarnak is. A szigetvári hős horvát-magyar, kettős identitását bizonyítja, hogy ismerte a glagolita írást is. Egy okiraton így írta alá a nevét, latinul és galgolita írással is, ahogy az oldalsó képen látható.
De most nem irredentázok. Jót nevetek egyik másik barátomon, amikor Nagy-Magyarországos autós vinyettát használ, vagy pólót vesz fel és nem is tudja, hogy Horvátország is benne van és az mindig is önálló állam volt.
Nekem már régóta az a véleményem, hogy amit 1867 után elmulasztottunk, létre kell hozni egy horvát-magyar államszövetséget. Ja, hogy Unió? És akkor miért van szövetségi államformája Németországnak?
Én már ki is találtam!
Mindkét állam önálló, saját adórendszere lenne.
Közös lenne a hadsereg, a külpolitika a hadügy és a rendőrség.
Mindkét országban külön-külön választások (Parlament és Sabor) lennének 5 évente. Ezek lennének az Alsóházak. Együtt, együttes ülésen választanánk meg a köztársasági elnököt (vagy a királyt) és lenne egy közös Felsőház, aminek vétó joga lenne a magyar és a horvát törvényekre.
Miért lenne ez jó nekünk és nekik?
Mert két kis közép-európai államból egy középhatalom alakulhatna ki. Amelyek közös történelmi múlttal, tapasztalatokkal rendelkeznek. Ráadásul keresztény hagyományú, katolikus hagyományú lenne. Minket is védene a szövetség a környékbeli sovinizmustól. A horvátok vallásossága a magyar vallástalanok ellen is jó védőernyő lenne. A jövőben csatlakozhatna hozzánk Szlovákia és akár Csehország is.
Nem számoltam ki, de most kiszámolom:
- Magyarország: 93.036 km2 - Horvátország: 87.609 km2 - Összesen: 180.072 km2
Jó előkép lett volna erre a Horvát-Magyar közös Labdarúgó Európa bajnokság. De ezt agyurcsányésbandája elrontotta.
Még egy megjegyzés: Josip Jelačić zágrábi lovas szobrát elfordították 91-ben: a kardja most már Belgrádra mutat, nem Budapestre.
„Álom, álom édes álom, álomkép!” De, aki nem álmodik, nem tud ébren lenni.
Szóval hiszek a horvát-magyar testvériségben és tudok vele álmodni is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek