XI. rész: Camarada Matteó

Abrakadabra! Hipp és hopp! Az előző részben még Bécsben voltunk, és most hirtelen Spanyolországban. Hogy a fiúk mit csináltak az elmúlt években, az a film végéig nem derül ki – na, ja; ilyen a konspiráció.
Ez a rész, a már megismert kommunista mítoszteremtési vágy egyik legfejlettebb díszpéldánya, a spanyol polgárháború idején játszódik.

Archív felvételek, repülőgépek szállnak magasan. Szőnyegbombázás, falak dőlnek le. Helységnév tábla: Guernica. Utcai harcok, romok, barikádok képei. 1937. áprilisi, júliusi, szeptemberi spanyol és magyar újságok címlapjai, írásai. „Utcai harcok”, „Franco segítséget kér Hitlertől”. Harckocsik, matracok mögül lövöldöző spanyolok, lándzsás arab lovasok. Franco tábornok kíséretével kijön egy templomból és köszönti a téren álló ezreket. Mussolini és Hitler a felvételeken. Franco leszáll a vonatról és kezet fog Hitlerrel.

Utcai felirat: No pasaran! Menetelnek (néha eléggé össze-vissza), teherautón, busz tetején utaznak a köztársaságiak. Zalka Máté (?) szónokol. Beszél valami spanyol nő, majd felrobban a lelkesedéstől, talán Dolores Ibárruri – a kommunista „keresztanya” (Pasionaria - Golgotavirág). Szól egy nem valami pattogós induló: „Madrid, te csodás, ne félj, mert megvéd fiad!” Zalka Mátét látjuk, (bocsánat, Lukács tábornokot) valakikkel valamiről tárgyal.

A köztársasági blokkba egyesült baloldali republikánusok és szocialisták a választásokat követően, 1931. április 14-én kikiáltják a köztársaságot. XIII. Alfonz király emigrál.
A balosok elveszítik tömegtámogatottságukat, mivel szerencsétlen módon politizálnak, és a saját beígért reformjaikat sem hajtják végre.
1933-ban győznek a monarchista, nemzeti és katolikus erők, akik a felemás reformokat visszavonják; ennek hatására 1934 októberében általános sztrájk tör ki, sőt még az önálló Katalán Köztársaságot is kikiáltják. A megmozdulásokat természetesen leverik!
1936 februárjában a népfrontos erők, igen csekély mértékben ugyan, de győznek. Hozzálátnak reformjaik megvalósításához; földosztás, államosítás, klérus- és egyházellenes törvények, Katalán autonómia, amnesztia.
Bár magának a polgárháborúnak az okai száz évvel korábbra is visszavezethetőek, maga a konfliktus Mola és Franco tábornokok lázadásával veszi kezdetét.
1936. július 17-én Francisco Franco y Bahamonde tábornok bejelenti, hogy a köztársaságnak vége, Spanyolország ismét királyság.
A lázadók az ország nyugati és déli részén gyorsan nagy területeket foglalnak el, és július 23-án Burgosban nemzeti ellenkormányt alakítanak, melynek vezetését szeptemberben Franco tábornok veszi át. A polgárháború kimenetele kezdetben a baloldali kormány számára tűnik kedvezőbbnek.

Jiral miniszterelnök először Franciaországtól kér segítséget, amire válaszul Franco Olaszországtól és Németországtól.
A német-olasz támogatás érkezett meg először, a tábornok marokkói főhadiszállására, 20 szállító,12 bombázó gép és az „Usamo” nevű tehergőzös formájában. Ezekkel augusztus elejére a lázadók afrikai hadseregét át tudják szállítani a Pireneusi-félszigetre. Augusztus 6-án, a Franco parancsnoksága alatt álló dél-nyugati hadsereg elkezdi menetét Madrid felé. Ezzel egy időben, a Mola vezetése alatt álló haderő előretört, Caseres irányába.

A sztálini-Szovjetunió szeptemberben dönt a segítségnyújtásról; fegyvert és önkénteseket küld az országba.
De a „nagy” Sztálin már augusztusban is küldött „katonai tanácsadókat” és titokban fegyvereket. 1936-39 között közel 600 tanácsadó és polgári szakértő dolgozik Spanyolországban, illetve majdnem 3 és félezer önkéntes.
A konzervatív oldalt Németország és Olaszország támogatta, aminek egyik látványos bizonyítéka az olasz expedíciós erők és a német önkéntes ,,Kondor légió” jelenléte. (1937. április 26.)
A spanyol nemzeti oldalon 1937. áprilisában, az összes Francot támogató politikai pártot és mozgalmat egybeolvasztották; így jött létre a ,,Spanyol Tradicionalista Falanx” (Spanyol Falangista Mozgalom), melynek élén a tábornok áll.
A köztársasági oldalon az egység a vágyálmok kategóriájába tartozik. Állandósult belső harc folyt a szocialisták, a kommunisták és az anarchisták között, annyira, hogy ez fegyveres összecsapásokba is átment. Ilyen volt pl. a 1937. májusi puccs is Katalóniában.
1936-ban kezdődött el a Komintern neve alatt (ami lényegében = Sztálin) az ún. ,,internacionalista dandárok” felállítása, amelybe több országból is jelentkeztek önkéntesek, kalandorok, pártmunkások – hasznos idióták és elvtársak.
A köztársaságiak egyre kisebb területre szorultak vissza. 1938. novemberében az ,,Ebroi ütközet” végül eldöntötte a spanyolországi polgárháború jövőjét és a kommunizmus nyugat-európai terjeszkedésének kérdését. 1939. április 1-én Madrid bevételével a polgárháború a falangisták győzelmével ért véget. Mégis „áttörtek”!

A szovjetek ún. internacionalista segítségnyújtása – terjeszkedési vágyukon túlmenően – nem karitatív akció volt. Spanyolországnak volt a világon a negyedik legnagyobb aranytartaléka. Ezért Moszkva szemérmetlenül magas árakat követelhetett a fegyvereiért. A háború végének közeledtével – mivel a kommunisták aranyban kérték a fizetséget – így megszervezték a teljes spanyol aranykészlet elszállítását a munkásosztály földi mennyországába. Ebben az állami szinten szervezett és finanszírozott fegyveres rablásban szerzett kimagasló és soha el nem évülő érdemeket nemzetünk lánglelkű, hős fia Gerő Ernő elvtár is. A ún. „moszkvai arany” kérdése később része volt a Franco halála utáni demokratikus átmenet fő kérdéseinek.

Nevek a nemzetközi brigádokból: Ernst Hemingway, Antoin de Saint-Exupéry, Ilja Ehrenburg, Rajk László, Pablo Neruda, Martin Andersen Nexö, Alexej Tolsztoj, George Orwell. Mindenki döntse el maga, hasznos idiótákról, önkéntesekről, kalandorokról, vagy pártmunkásokról van szó.

Hadtörténeti szempontból is jelentős a konfliktus. A spanyol polgárháború volt a II. világháborút előkészítő az a terep, ahol a részvevő hatalmak kipróbálták új eszközeiket, taktikáikat. Itt debütált először az olasz CV33, az orosz T-26, valamint a Panzerkampfwagen sorozat első darabja, a Pzkpfw. I.
Franco – a Caudillo – tekintélyuralmi rendszere 1975-ben ért véget, halálával.

Ennyi a rövid történelmi előkészítés, mert ha még Julius Evola gondolataira is kitérnénk, hát nem blog lenne belőle.

Jön a nagy csapat! Mindenki itt van csak Piri néni nincs még mindig sehol. Egy keskeny hegyi út, a banda öszvérekkel jön. Itt van mindenki, Máté, Ede, Vincze, Lukács, Sípos úr. Elől egy csinos, fiatal nő megy.

Egy dóm tornyát, majd egy várost látunk. megszólalnak a harngok.
Rhédey báró ül egy hatalmas, lovat ábrázoló festmény előtt.
Két ember keresi a nagykövet urat Budapestről. Civilben látjuk Zentayt és Ormándyt.
Z.D: - Zitáék millió puszit küldenek Kegyelmes Uram. Azt üzenik, nehogy átkeveredj ezekhez a vörösökhöz!
R.G: - Borgosban még »rózsaszínek« sincsenek, erről Franco tábornok úr gondoskodik. Remélem nemsokára visszaköltözhetünk Madridba!
O.O: - Apropó Guszti bátyám! Nekünk Dezsővel sürgősen el kell jutnunk Madridba.
R.G: - Megőrültetek?

Megtudjuk, hogy az előző rész bécsi fiaskója miatt a két ezredes maguk kérték a felmentésüket, miután a Báró urat is „előléptették” – így lett nagykövet.
Dezső és Oszi most, mint a katonai elhárítás ügynökei érkeztek Spanyolországba, két kommunista nevére szóló útlevéllel és ajánlólevelekkel.
Kérnek egy diplomáciai védettségű autót, hogy eljuthassanak a francia határhoz, mert onnan akarnak, mert csak onnan lehet beszivárogni a köztársaságiakhoz.

Bors és egy spanyol ládákat pakolnak, amikben robbanóanyag van. Bors előadást tart a lehetetlen küldetés fogalmáról
- Tudod te Camarada, milyen messze vagyunk a célunktól? - Hát majd közelebb megyünk!
- Azt a repteret Parancsnok – nekem elhiheted – jobban őrzik, mint az Alcazart. Ha mi innen kimozdulunk, egy lyukas petákot nem ér az életünk. - Ide figyelj Fernando, tudnék én neked mesélni valakiről, akinek az életéért egy lyukas petékot sem adtak volna, amikor meglógott az orosz cár fogságából. És egyszerre ítélték halálra az anarchisták, a fehérek meg a vörösök. Vagy amikor a magyar urak megásatták vele a sírját, beleállították és ráengedték a kiéhezett kutyákat. Vagy a hitleristáknál, amikor száz embert lógatott ki a biztos halálból. Vagy amikor a nyakában volt már a hurok a bécsi felkelés napjaiban. Tudod fiacskám, hányszor állt ez a kivégzőosztag előtt? Nem beszélve azokról a puskagolyókról, amik Moszkvától Budapestig, Berlintől Madridig, jó egynéhány ország forradalmi harcaiban ott fütyörésztek a füle mellett! - Csak a szerénysége tiltja, hogy elárulja a nevét! – veti közbe Lukács

Kezdésnek nem rossz. Maga Bors foglalja össze az eddigi részek „eszmei mondanivalóját”. A szegény, öreg, tanulatlan Fernando, meg tátott szájjal hallgatja a bolsevik legendateremtési szándék elemeit.
- Azért elmondhatnád, hogyan fogjuk felrobbantani azt a rohadt repülőteret!
- Hidd el pajtás, ha tudnám, elmondanám, de egyelőre fogalmam sincs! (Na, egy őszinte mondat!)

Füttyszó, Juan (Dózsa László), az őr, észreveszi, hogy az úton, a hegy alatt, közeledik egy falangista dzsip, egy páncélozott, nyitott platós autó és egy teherautó. Inés (Pap Éva) kisasszony pedig pont arra megy, és ő nem láthatja a milicistákat.
Jelezni kellene neki, Lukács azonnal leadna egy riasztó lövést, de Juan odaugrik – Megőrültél, a sziklafal háromszorosan veri vissza a hangot. (Akkor miért kiabál Vince, ráadásul magyarul?)

Elébe kellene valahogy kerülni. Sípos úr megpróbálja, bár Juan szerint a rövidebb utat a pásztorok sem vállalják. Máté megnyugtatja őket: – Zsoké volt a fiú civilben, meg cirkuszi artista! – Hajrá Sipikém, mindent bele! – kiabál megint Lukács Dönci.
De hiába fütyül és kiabál, nem hallja Inés. Bár, nem csoda; ahogy ez a Sípos kiabálni tud, azt nyugodtan nevezhetnénk suttogásnak, a fütyülését pedig sípolásnak.
Két fegyveres falangista el is fogja azonnal. Sípos, fent a hegyoldalban azonnal elkezd lopakodni, hogy megnézze, hová kísérik, mi lesz vele. A negyedik spanyol azonnal Szűz Máriát emlegeti. Hiába, mégis csak katolikusok ezek a spanyolok!
Azt mondja valaki, hogy ebben a részben Bors Leninre hasonlít – hát nem tudom! Szerintem nem!
Látja is Sípos, hogy sok embert tereltek egy kopár völgybe vagy bányába. Az emberes egysoros vonalban állnak.

Halljuk, hogy éppen tizedelés zajlik.
- Maga kicsoda? – kérdi a Colombo, a spanyol hadnagy (Ernyei Béla) bojttal a sapkáján. - Tanítónő vagyok, itt tanítok a faluban. - Az erdő felől jött! - Hol volt? - A szüleimnél San Antonioban! - Álljon a többi közé! – mondja a hadnagy.
A főtörzsőrmester hol bele számolja a gyerekeket, hol nem. Inés mellett egy asszony, aki egy kisfiú vállát fogja. A kendős asszony a tízedik. Inés egyből mondja is a katonának: Vigyen engem helyette!
Kiderül, a tizedelést nem tréfából csinálják. Mert: „Háború van és udvarlásra nincs időnk! A nemzeti hadsereg nem szentimentális! Nyomatékosan figyelmeztetek mindenkit, ha pontosan 24 órán belül nem kerülnek elő a birkák, ezek az emberek halottak. Vigyétek őket!

[Lehet szeretni és lehet utálni Ernyei Bélát, de ebből a jelenetből is látható, hogy bár ebben az epizódban még csupán 28-29 éves, a színészi mesterséget kiválóan ismeri, a magyar nyelvi artikulációja példás, hangsúlyozása természetes, közérthető és kidolgozott. Szerepformálása hihető, alakítása meggyőző erejű. Ha a sorozat többi szereplője is így, vagy legalább fele ennyire tudna beszélni, némely jelenet nem fulladna motyogásba és közröhejbe! És még neki kellett 1976-ban külföldre szerződnie! Mi meg nézhettük tovább is a televízióban a motyogós, beszédhibás ál-proli, mű-májer hősöket, akikből ebben a sorozatban egy teljes századot lehetne alakítani.]
{A májer az, aki valamiben ügyes, méghozzá úgy, hogy képességeiben van egy bájosan helyi, „partikuláris” stikk. Így a „műmájer” annak a szánalmas-igyekezet figurának a definíciója, aki azért szenved, hogy „igazinak” hasson, de csak nevetségessé teszi magát; s eközben ő teljes alakításával igyekszik komolyan venni legalább saját magát.}

A gyerek azonnal kiabál: Mama! Ne engedd Tanító néni!
A falu önjelölt, öreg vezetője nyugalomra inti az embereket. Határozzunk, mit tegyünk! - mondja. A fegyverek és az erőszak ellen pusztakézzel tehetetlenek vagyunk.

Sípos fütyül Inés-nek. Új kép, Sípos kíséri az öreget és a fiút Inés-zel Borsékhoz.
– A falu bírája, elvtárs! Bízhattok benne! – mutatja be Inés.
És hol a nyáj? – teszi fel a jelen helyzetben egyetlen értelmes kérdést Bors.
- Túl a hegyen, titkos helyen. Megesküdtünk, hogy egyetlen állatot sem adunk az ellenségnek. Mi is a köztársaságiak oldalán állunk! Nem csak fegyverrel lehet ellenük harcolni! - De hát az emberélet csak többet jelent, mint a birka? – kérdi Dániel, a humanista. - Mit gondolsz cameradá? Hány emberéletet fog elpusztítani a repülő bomba? Napok óta rekvirálnak a hegyen, minden faluban. A németeknek kellenek a birkák! - A fene a rohadt fasiszta belükbe! – indulatoskodik Dönci. - Nem enni kell nekik! Nem hallottatok még a Kondor-légióról és az új repülőtérről, amit ide építettek? - De, valamit hallottunk róla!
Dániel nevetni kezd: Te Máté, arra gondoltam, hogy ezek a birkák nekünk is nagyon jól jönnének! Erre gondoltam én is! – mondja Vincze.

Összesen kb. 1000 birkáról van szó. Az öregnek el kell intéznie, hogy Bors találkozhasson a többi falu vezetőjével is.

Sötét, CD-s rendszámú (ZE-809) autó érkezik egy falangista ellenőrző ponthoz. Kérik a papírokat, kiderül, hogy mindenkinek diplomata útlevele van. – Remélem őrmester, tiszta az út. Nem szeretnénk köztársaságiakkal találkozni! – kérdi Oszi. Ezt én is remélem, így az őrmester. (Szerintem főtörzsőrmester – mert három vízszintes csík van a karján.)

Terelik a birkákat egy spanyol falu szűk utcácskájában.
Dániel magyarul szavalja az Odisszeát. A spanyolok hallgatják – magyarul. Na, megint egy ókori trükköt akarnak felhasználni a vörösök! Mit tesz a klasszikus műveltség! Bors levágta a szakállát, csak a bajsza maradt meg. Levette az egyenruháját és a vörös-csillagos bőrsapkáját is. Ingben, mellényben láthatjuk.
Három nap múlva találkoznak, Inés hoz fehérneműt és próbál egyenruhákat szerezni.

Inés és Bors Máté összeölelkezve búcsúzkodnak.
- Inés! Én csak egy világcsavargó vagyok. Aki soha, egyetlen asszony mellett sem tudok megmaradni. Tudom, hogy énnálam százszor jobbat érdemelsz, de ha netán, élve megússzuk ezt a kalandot... – mondja végre egyszer őszintén Máté. Csókot akar neki adni, de elfordítja a fejét. Ezért a nyakát csókolja meg.

A német ezredes (Mécs Károly) irodája. Kiderül, hogy a tanítónő beszélte rá a parasztokat a birkák átadására. A parasztokat senki sem lázította fel, mondja. Túlzottan kegyetlennek tartja a tizedelést. Háború van, de ha igaz, amit mond, mégis csak célszerű volt a fenyegetés.
Nem érti az ezredes, miért hozzá fordult? (Mert így akar szerezni német egyenruhákat! Kis hülye! Éberség Ezredes! ne a farok csóválja a kutyát!)
Mert a spanyolok durván bántak vele! (Persze! Hihető a sértődős tanító néni szerepe.) pedig a férje a nemzeti hadsereg századosa volt. Franco mellett harcolt és Madrid alatt esett el a hazáért. Így derül ki, hogy nem „kisasszony”, hanem özvegy.

A kisfiú már másodszor kérdezi, hogy a bácsi visszaadja-e az anyukáját, ezért az ezredes csokoládéval kínálja.

Azt gondolja (kérdezi) a tanítónő, hogy a birkák élelmezési célra kellenek.
Az ezredes válaszol is, mondja, hogy gyepnyírásra kellenek. - És a pilóták fogják őrizni őket?

Repülőtér, őrtorony, szélzsák, távcsöves őr. A kapuban átmotozzák a pásztorokat. Látjuk a birkák hasa alá dinamit van felkötözve.
Az őrszemélyzet – szerintem olaszul, de biztos nem németül, (három függőleges csík van a ködvágó típusú sapkáján függőlegesen, elől, a sapkarózsa, a birodalmi sas helyén) – beszél Borshoz. Válaszol is: Nix Deutsch, Hispano!
Egy doboz leesett, Bors rohan, elesést mímel, az őrök röhögnek. Repülőgép száll le. Egyfedeles személyszállító gép.
Az ezredes és Inés nézi a birkákat. - Melyik ezek közül a legértelmesebb? - Az ott! Matteónak hívják.
Ő lesz a főjuhász! A legelő és a karám területét nem hagyhatják el az őrmester engedélye nélkül. Inés: Idefigyelj Matteó! Nem szeretnétek panaszt hallani rátok! Egy pillanatra se felejtsétek el, mivel tartoztok Spanyolországnak és Franco tábornoknak! Mindenekelőtt, mostantól feltétlen engedelmességgel tartoztok a Parancsnok úrnak. Megértettétek? (Ezek a bolsevikek! Ezek a bolsevikek! Úgy tudnak képmutatóskodni, hogy az már fáj!)

Nyílik a spanyol börtön nagykapuja, jönnek ki az emberek – mind a heten.
Jön az ezredes: Minden rendben? És a hadnagy is: Bocsánatot kérek donna Inés, de én Önt nem ismerhettem, csak most kerültem ide.
Felajánlja a kíséretét is, szívesen hazavinné a faluba.
De ez nem így van ám! Inés-nek pártfeladata van, neki az ezredessel kell barátkoznia. De haza azt nem, nem viheti most. Egy özvegy, falusi tanítónőt nem lehet csak úgy hazavinni, mert megszólja a falu. Meghívja vacsorára is, de csak majd vasárnap ér rá, ne jöjjön érte, majd ő lejön. „A falusiak nagyon gyanakvók, ha egy fiatal nő erkölcseiről van szó.”

Janik elvtárs a köztársasági parancsnok irodájában. Magyarok érkeztek a francia határon át, neki kell velük foglalkoznia, azaz leellenőrizni őket. Jön a két magyar „elvtárs”, Dezső és Oszi! Kovács Lajos – Dezső; Pataki Antal – Oszi. A Közlekedési Szakszervezet tagjai, 19-es vöröskatonák a tarjáni vasas ezredből, a parancsnokuk Krizsán Kálmán volt. Janik is ott volt, de nem emlékszik. Hivatkoznak Borsra is, ez a varázsszó. Azonnal le vannak igazolva. 2-3 hét múlva személyesen is találkozhatnak vele. Ebben a zászlóaljban szolgál. De most nem találkozhatnak vele, nagyon fontos akcióra indult.
Arra a kérdésre, hogy beszélnek-e valamilyen nyelven, Dezső a németet említi meg. Oszi azt mondja, ő nem: Hitler úr nyelvén nem hajlandó megszólalni.

„Nagyon helytelen Pataki elvtárs! Ezekről a szektás allűrökről itt le kell szoknod. Spanyolban (sic!) aranyat ér, aki az anyanyelvén kívül más nyelven is beszél.” – mondja a vörös őrnagy. Szektás! Ismerős ugye. Ezek itt is osztályharcolnak, maguk között is, mint ahogy azt a történelmükből tapasztalhattuk.
Oszi és Dezső őrszolgálatban vannak:
- Azért piszok nagy mázlink volt, azt meg kell hagyni Dezső! - Álmodni sem mertem volna Oszi, hogy Borssal és éppen itt! - Két legyet egy csapásra, Dezső! Én mondom, addig nem megyünk el innen, amíg a fickóval le nem számolunk! - Csakhogy nekünk vissza kell jutni innen! Az offenzíva megindulás előtt, mégpedig az adatokkal együtt, Oszi. - Belül vagyunk Dezső! Ez a lényeg! Az adatokat összeszedni most már gyerekjáték!

Inés jön a parancsnokságra. Mondja, jelentsd Janik elvtársnak, hogy Borséktól jöttem. Oszi éppen akkor megy el mellette, meghallja, mit mondott.
Mi van a fiúkkal, végre lehet hajtani? – kérdi Janik.
Az akcióhoz feltétlenül kell néhány német repülős egyenruha! – Meglesz!
Sietniük kell, mert a nemzetiek offenzívára készülnek és ebben biztos lesz szerepe a Kondor-légiónak. A repülőtér parancsnoka megpróbált Inés-nek udvarolni, egyelőre nem utasította vissza, hátha hasznukra lehet. Azt hazudta, hogy asszony, özvegy. Azt hiszi, megbízik benne, szeretné megkapni. A falusiak között is lehetnek árulók, legyenek óvatosak, nehogy elcsússzanak egy banánhéjon!
Valaki jön, Dezsőék menekülnének, de egy befalazott ajtón keresztül akarnak távozni.
- Azt hiszem, elmegyünk innen, Oszi! - El, Dezső? - Gondoskodunk az elvtársnőnek egy kis banánhéjról! - Láttad, milyen csinos kis pipi volt, Dezső? - Semmi pipizés, Oszi! Nekünk most nagyobb vadat kell megcsípnünk! Indulás!

Borsék egy tűz mellett, a birkák közelében ülnek a füvön.
Azt hittem, ha egyszer bejutottunk, a többi gyerekjáték lesz. Most itt a sok dinamit és tehetetlenek vagyunk.– mondja az egyik spanyol pásztor.
Annyira ők sem hülyék! A helyükben én se engednélek a gépek közelébe. – mondja Bors.

Először is Inés-t mindenképpen meg kell várni, másodszor meg várni kell – ez a terv. majd csak kitalálnak valamit! Bors valamilyen füvet rág. - Miféle fű ez? – kérdi Bors. - Azt nem eszi meg a birka! – Fernando szerint. - Cicuta, keserűfű! – mondja Juan. - Csomorika! – kapcsol Bors.
Dob egy marékkal a tűzre, a birkák azonnal idegesek lesznek. A nagyapjától hallotta gyerekkorában, hogy megvadulnak a birkák a füstjétől.
Hm! Csomorika? Mármint a Cicuta virosa; vagy izi méreg, farkas-nevető-fű, istárj, méhek nevetése, latorkoldus lába-sebesítőfű, esetleg gyilkos boglárka? Ami lápos, vizes területen él? És ide raktak egy repülőteret? Akkor vagy a németek hülyék, vagy minket vettek megint baromformára.

Inés jön ki a parancsnokság főkapuján. Már besötétedett. Vajon mit csinált eddig bent? Mögötte két katona. Mindegyik hátán nagy málhazsák. A kerítésen átmásznak Dezső és Oszi. Követni kezdik Inés-éket.
Már kivilágosodott, amikor a csoport már a hegyre mászik fölfelé. Dezső és Oszi a nyomukban vannak. Oszi félrelép, egy kő nagy zajjal megindul lefelé. A kisérő katonák azonnal előveszik a fegyverüket.
- Mit gondolsz Dezső? - Kuss van, Oszi! Várunk.

Az egyik egyenruhás visszamegy, csőre töltött puskával. Osziék sétálnak! Kezeket fel! – állítja meg őket a katona. Há-há! Ők az új emberek, mi is éppen felderítésen vagyunk – mondják.
Hátul mennek a katonák, előttük Osziék, legelöl Inés.
Ritkán szoktak két csoportot küldeni felderítésre – mondja az egyik katona.
A küldetésük célja abszolúte titkos, mondja Oszi.
Mégis, helyesebb volna, ha elválnának útjaink! Tanácsolja Inés.

Háromra visszafordulnak és lelövik a két katonát. Elfogják Inés-t. Vallatni próbálják Inés-t, de nem mond semmit. Dezső és Oszi úriemberek, nőt nem ölnek meg. De ő könyörög, hogy öljék meg.
- Oszi, oldozd el! Nem illik megkötözni egy hölgyet, aki ma este még kedves lesz hozzánk.
Dezső úri becsületszavára fogadja, hogy egy haja szála sem görbül meg, ha elvezeti őket Bors csapatához.
Rendben van! Adják a szavukat, hogy átviszik őt a másik oldalra utána. Ezt már szeretik.

Egy őrszem, Lukács Dönci fentről távcsővel nézi a közeledőket. Füttyel jelez.
„Még legalább egy óra járásra vagyunk!” „Ne próbálkozz semmivel, mert azonnal keresztüllövünk!” – mondja Dezső.
Ede is nézi őket távcsővel.
Dönci integet: Holá Inés, Holá! - Árulás! – kiáltja Inés. Lőjetek fiúk! Négyen azonnal lőni is kezdenek! Dezsőék visszavonulnak.
Dániel lemegy, mert nem látja Inés-t. Mennek a többiek is utána. Dönci tovább lő, eltalálja Oszit.
Inés megütötte magát a karján. Nem baj, katonadolog! – mondja Sípos.
Itallal kínálja Inés-t. Felugrik Vincze: Hol vagytok rohadtak? – kiálltja. Dezső céloz, lelövi, összeesik, Vincze hörög. Gyászzene szól.
„Utánam Oszi! Tudjuk a rejtekhelyet ez éppen elég. Többen vannak!”

Segítség, meghal! – kiáltja Inés. Odaér Dániel, leveszi a sapkáját. Sokat segítettél! Látjuk, szívlövés. A zene felerősödik, egy madár száll a sziklafal előtt.
Lukács, Dániel és Sípos egy keresztnél állnak a kőhalom mellett.
A felirat a kereszten: Itt nyugszik egy a milliók közül. Az volt a hite: jobb állva meghalni, mint térdenállva élni. Név semmi. Vajon mi lett a sírral, pláne, így magyar felirattal, név nélkül, 1939. április 1-e után?

A repülőtéren vagyunk. Beért az utolsó repülő is, az őrmester engedélyezi a kihajtást.
Jön az egyik spanyol köztársaságis kommunista; hozza a tiszta fehérneműt.
Azt mondják a birkáknak Borsék, hogy „Ne, te ne!” Vajon a spanyol birkák értenek magyarul?
Beszámol a történtekről. Furcsa nevük volt, nem tudta megjegyezni, Dániel a talpára írta fel: Zentay, Ormándy. Dániel azt üzeni, azonnal cselekedni kell. A katonaruhák megvannak. Széljárás? Nézik a szélzsákot.

Inés a parancsnoknál. Őt még nem lehetett lelőni, van szerepe. megint alezredesnek hívja, pedig 3 csillagja van.
- Megígértem, alezredes úr! - Tegnapra ígérte, Egész nap vártam! (Nem gyanús?) - A szüleinél volt és rossza közlekedés. (Vajon szülei tényleg vannak, vagy a mauzóleum alatt klónozták?) - Háború van...
Intézkedik: Ha keresnek, el vagyok foglalva. Ne zavarjanak! - Jawohl, Herr Oberstleutnant! – szóval mégis alezredes?
Van otthon családja, alezredes úr? Miért tesz föl olyan kérdéseket, amelyek egy nős embert mindig zavarba hoz. Háború van! Kiderül. hogy Hans a keresztneve.
Itallal kínálja: Likőrt vagy valami erőset? De nem szokott szeszesitalt inni. Teszi-veszi, kelleti magát. Az alezredes német gramofon zenét kapcsol be. Mégis elfogad egy pohárka italt.
Irigyli, mert repülni csodálatos lehet. Egyszer elviheti – mondja. De biztos nem fogja megtartani a szavát, csak mondja, mert egy nőnek nem illik ellentmondani.
Felkéri táncolni, de Inés repülni szeretne. Mikor akarja? – kérdi. Kopognak, még egyszer kopognak.

Elfogtak két köztársaságist, akik csak a parancsnoknak hajlandóak jelentést tenni a repülőtérrel szembeni szabotázsakcióról.
Bemutatkoznak, Oszi keze felkötve. Beszámolnak.
Azt, hogy mikor és hogyan robbantják fel a repülőteret, azt nem sikerült megtudniuk, csak azt, hogy az akciót egy különösen veszélyes kommunista, bizonyos Bors vezeti” „Bors, Bors? Nem ismerem ezt a nevet!” „Addig örüljön, amíg nem ismeri!” – veti közbe Oszi. „Was?” „Semmi, semmi!” Ím, a mai humor különdíjas párbeszédünk. Ebben a rövid párbeszédben benne van Oszi minden lelki traumája, amit Bors szerzett eddig neki.

Dezső beszámol róla, hogy az összekötő egy bizonyos Inés nevű nő. Az alezredes nagyot néz. Már rájött. De óvatosságra inti őket. De Dezső már érti. Elmondja, mit tudott meg a hallgatózásnál, az özvegységről, a bizalomba férkőzésről, meg a többiről.

A telefonban Colombo hadnagy. Azonnal jöjjön ide egy szakasz katonával. 
Az alezredes mondja a katonájának, hogy maradjon a hölggyel, egy pillanatra sem mozdulhat mellőle.
Bemegy; Inés az ajtó mögül ugrik el a gramofonhoz – hallgatózott (Hát, persze!)
Bemutatja a főhadnagyot: Oberleutnan Faber.

Szó sem lehet róla, hogy elmenjen; a mai estét kellemes hölgytársaságban akarja eltölteni az alezredes. (Ez a nőt le fogják lőni! Tuti!) Amikor búcsúzik, ezt mondja neki: iszontlátásra Kisasszony! (Nem Asszonyom!) Elmegy.
Olyan ez, mint ha foglyok lennénk! Nemde főhadnagyúr? – de a főhadnagy nem válaszol.
Parancsol. Kisasszony italt? – kérdi a válasz helyett.

Megy a páncélautó, előtte egy szovjet UAZ, előtte egy német dzsip. Dezső mutatja, hol van a barlang. Bekeríteni! (Ha nincsenek is már itt, a sír, akkor is itt maradt, ez igazolja Osziékat majd!)
„Utánam!” – mondja Colombo. Tényleg bátor, mert berohan a barlangba. És mi van, ha sérültek a bent lévők? Kijön: „A barlang üres!” kiálltja.

Új kép, mennek az öszvérek. Frissen vasalt egyenruhában az előbb látott üzenethozó spanyol. Dönci: „És a tanító kisasszony? Vele hol találkozunk?” „Inés már régen ott van. Az ő dolga a telefon- és az áramelosztó központ.” – mondja Dániel. A spanyol a csökkent elmebéli képességekkel megvert nézők miatt elmondja újra, mit terveznek; és még le is szidják Döncit, hogy hogyan nem jegyezte meg. Pedig ő csak egy magyar, aki más nép háborújába csöppent bele.
Ja, azt nem is mondtam, hogy mindannyian német repülős egyenruhában vannak. Gyors volt ez a Janik elvtárs!

És már itt is vannak a spanyol parasztok a faluból.

„7 óra lesz 2 perc múlva – mondja Bors a repülőtéren – hozzátok a Csomorikát!”
Tetszenek érteni, a spanyoloknak magyarul mondja. Hiába, világnyelv (vagy virágnyelv?) ez a magyar!
Rohan a német őrmester: Miért nem hajtják már be a birkákat?
Bors mondja: „Van egy babona őrmester úr; ha újholdkor, késő estéig kinn marad a jószág, a nép megszabadul az elnyomóitól.
„Hogyan?” „Így!” – és leüti. (Hogyne, megszabadul a nép az »elnyomóitól« és utána a vörös urak ülnek a nyakukra – így!) De legalább most egy precíz leütést láthattunk.

Ezek egész idáig csak csomorikát gyűjthettek, mert most annyit tudnak egyszerre rádobni a tűzre, hogy meglepődtem.
Mindenesetre, mindezt Inés látja az ablakból.

A főhadnagy szerint az alezredes úr megparancsolta neki, hogy szórakoztassa Inés-t. „Legalább utoljára táncoljunk egyet! Szabad?” [Buta vagy te fiam! Egy kommunistával? Azok bármikor, bármire képesek! Arra sem vigyáztál, hogy ne legyen kapcsolata a külvilággal, az ablakhoz is odaengedted! Bedőltél a csábos (spanyol) nézésének?]
„Később már úgy sem lesz lehetősége!”
„Úgy gondolja?” Közben járkál a szobában és odamegy az ajtó közelébe.
„Úgy!” – és a butuska, túlzottan magabiztos német pilótafiú elfordul. Kár volt! Pedig mondták neki, hogy ne vegye le a szemét róla!
Inés ekkor pisztolyt vesz ki a harisnyakötőjéből. Honnan máshonnan? Szocialista szex-jelenet?  Nem! Már lő is. A pohár kiesik a főhadnagy kezéből. Kint persze senki nem hallja és vér sem folyik a szőnyegre – de most tényleg gonosz voltam.

Máté szerintem füstölt kolbászt akar, mert egy egész szénakazlat dobál a tűzre. Hogy nem alszik be a tűz?
Szegény birkák, elkezdenek menekülni, minél messzebb kerülni a füsttől. De hát ott van valahol a repülőgépek hangárja. Az őrszemélyzet nem érti. Terelni próbálják a birkákat. (A németek között egy vidéki fiú sincs? Mind Berlin V. vagy II. kerületéből jött?) Azt hiszik, majd ők így megállítják a kommunista bérenc birkákat. Miért nem használjátok az eszeteket, vagy legalább a géppisztolyt fiúk?

De ezek kutya nélkül küzdenek és az őrmestert sem keresik!

Inés kiszabadult. Odamegy a telefonos helyiséghez. Hilfe, hilfe, megölték a segédtiszt urat!
És ezek a fiúk mind a ketten kirohannak a telefonközpontból. (Tessék mondani, mikor jön majd az Esőember is, német egyenruhába beöltözve?)

Leoltja a villanyt a reptéren és szétveri a biztosítékokat.

Bors elmegy, jönnek az iszlám terroristák, bocsánat, a kommunisták Dániel vezényletével – utolsó parancs az, hogy még dobjanak csomorikát a tűzre.
A brigádnak azt mondja: Minden ott van a szalma alatt, rá ne várjanak!

Dániel és 2 fős brigádja a német nyelvet imitálva, a birkák közt van. (szegény birkák – ez állatkínzás) Az őrség kapcsol, és a pásztorokat szeretné a birkákhoz vezényelni, de szó nélkül lelövik őket. („Azt hiszem mehetünk Fernando!)
Inés mászik ki egy ablakon. Utána egy német katona, lelövi.
Jön Bors. Ő lelő minden katonát

Visszajön az akciócsoport! Nem értik a dolgot. „Ezt a káoszt csak Bors okozhatta!” – mondja Dezső. „Ez biztos, Dezső!

Jönnek a spanyolok is! Bors a sarok mögött bújik meg, nem látja senki, bár a háta mögött,a sötétben, világító, fehér, rakott-szoknyájában ott van Inés is.

Dönci mászik, a szájában a dinamitcsomag. Sípos úr is pakol. Ede begyújtja a gyújtózsinort, Dönci is, Sípos úr is. 5 robbanás hallatszik.

„Nem látlak Dezső!” „Itt vagyok Oszi! Még nem mehetett messzire! (Tudjuk ki!)

Bors és Inés az őrizetlenül hagyott kocsikhoz mennek. Még egy robbanás. „Azokat kell elővenni, akik a birkákat idehozták!” –kiabálja Dezső. „És a nő! Hol van a nő?” – kérdi Oszi.
Még egy robbanás.
„Gyerünk a kőkereszthez!” – mondja kormos arccal Dönci.
Kijönnek az épületből az alezredes, Dezső meg Oszi. Újabb robbanás! Minden gép ég!

A dzsip Borssal az élen megérkezik, valahová a spanyol éjszakába. „Hahó fiúk!” – mondja Inés. De mi tudjuk, ez egy terrorista akció volt, ami nem befolyásolta a jövőt, bár Sztálin elvtárs ezt szerette volna. Sikerült, nem sikerült? Ezek azt mondják, hogy igen, én meg azt mondom: NEM. Mindenki boldog! Ez a film de nem a polgárháború vége.

Vége a XI. résznek. Folyt. köv.

Akik ebben a diverzáns akcióban részt vettek:

Írta: Markos Miklós és Fülöp János
Zene nincs feltüntetve (?)
Rendező asszisztensek: Buzás Pál, Sivó György
Katonai szakértők: Kerekes Zoltán alezredes, Nagy József őrnagy, Galván Károly
Operatőr (ismét ezzel a megnevezéssel): Kenyeres Gábor
Gyártásvezető: Kiss Lajos
Rendező: Markos Miklós

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr100715943

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.