X. rész: A papagáj akció

A főcímzenét követően egy új dallamot hallhatunk a stáblista alatt, variációt a főtémára.

Na, kik nem szerepeltek a korábbi részben? Kik hiányoztak a legjobban? Bizony-bizony! A mi drága Dezsőnk és Oszink. Piri néni és Vincze sem játszott ugyan, de nekem nem hiányoztak.
Éppen egy vallatás közben vagyunk. Oszi üvölt a delikvenssel, Dezső csöndben, tisztelettudóan, néha Oszit fegyelmezettségre intve ül az asztalon.
Elmegy Hanák felügyelő (Basilides Zoltán) mellett és amíg „háttal” van, halljuk, hogy egyeli mint a répát. Majd, mint aki most veszi észre, rászól, hogy mit csinál, nem szégyelli magát, azonnal hagyja abba. Pedig az előbb pont ő jelezte neki egy fejbiccentéssel, mit kell csinálnia. Ez a híres, jó rendőr-rossz rendőr módszer. A rosszak közé tartozik persze még Oszi is; egyszóval ez egy természetes szereposztás. Ezt a technikát sem San Fransisco utcáin találták, fel, hanem nálunk, Budapesten.

Itt látjuk Sípos Úr rendőrségi adatlapját. Itt kerül elő, hogy a keresztneve István és Budapesten születetet1899. január 16-án.

Az utolsó rászólása Dezsőnek ez volt: Oszi! És a következő jelenetben szinte azonnal ezzel kezdenek, hogy egy énekesnő énekli: Oszingapuuuuuur. Jó az ötlet, az átmenet, sőt humoros is.
Egy éjszakai bárban vagyunk; Dezső és Oszi mellett itt van Guszti bátyánk is.
Dezső éppen hitvallást tesz: „Kegyelmes uram, a fogadalmunkat ismered. Addig nem nyugszunk, amíg életünk fogytáig, utolsó csepp vérünkig harcolva kézre nem kerítjük azt a csirkefogót és az igaz magyar törvények ítéletére nem bízzuk!”
Az helyes, ha utálják a bolsikat, csak az nem derül ki a filmből, hogy igazából miért ez a leküzdhetetlen személyes jellegű undor irántuk – és főként Bors iránt. A film alkotói ezzel az elemmel adósai maradtak a nagyérdeműnek. Biztos, egy lánynak udvaroltak legénykorukban! Nem, az nem lehet. Meg kellene kérdezni tőlük.

Dezső előadja világrengető tervét.
Kiderítették, hogy Bors és terrorsejtje Bécsben a „Knock Out” bárban tengeti nyomorult életét.
Az éppen a színpadon fellépő bűvésszel – Mahanandával – kimennének – és ahogy Oszi fogalmazott: „kimenni, elfogni, hazahozni” [már csak mutatja a következőt, hogy fellógatni].
Azért pont vele, mert a testvére a bécsi bár illuzionistája. Kiderül az is, hogy a bűvészünket is Hanák úr „beszélte rá” az együttműködésre. Guszti bátyám figyelmezteti őket, hogy ebből diplomáciai probléma is lehet, (szóval ezek szerint lesz is) tehát csak óvatosan. Az akció fedőneve legyen: (nem Ninja, nem kobra, nem Zen) papagáj akció.

Bécsben vagyunk. Bors most éppen fényképész. (Ő az előképe a későbbi Kaméleon c. amerikai sorozatnak) Andai Györgyit fényképezi egy Meinl reklámhoz.
Fénykép itt, fénykép ott! Csinos nő! Volt! Sic transit gloria mundi! Avagy, egy általános érvényű képzavarral élve: Így repül el fölöttünk az idő vasfoga!

Új kép, megy az országúton a bűvész teherautója. A raktérben a papagáj, Hanák úr és az előbb már látott, a Kis-Hanák (Kertész Péter) vizsgáló. A kocsit Dezső vezeti, mellette Oszi ül.
Hátul a fiúk tisztázzák, mi a feladata Nagy Elemérnek. Elsődlegesen meg kellene tudni, mi most Borsnak az álneve. (Szép kis nyomozás: a bár nevét tudják, de Bors álnevét már nem – olyan hihető!)
Természetesen álnéven utazik ki a két ezredes is. Az egyiket Bitter Gézának, a másikat Réz Jeromosnak hívják. Nem tudják eldönteni, ki kicsoda. Mondja is Dezső: Én vagyok Jeromos. Ez azért érdekes, mert 1970-ben volt egy ugyanilyen című filmje Tímár Istvánnak, amelynek a főszerepét Alfonzó játszotta; aki még nálunk is fel fog bukkanni, és Bujtor is szerepelt benne.
Meg is jegyzi Oszi: „A Hazáért tesszük, Dezső!

Dániel, Lukács, Sípos, Horvát Jani és Hirsch Frédi, Nagy Jenő ülnek a lokálban. Várnak. Nagy feltűnően ideges, mondja is: mindig csak várnak, várnak.
Kijön Bors és mutatja a készített fényképeket.
Mindegyiken a háttér a fontos – nem a szegény Mónika, a fotómodellnek használt bárénekesnő. Van itt műhely, fegyverraktár és a legfontosabb, az őrtorony.
Először ezt kell elfoglalni és csak utána lehet kirámolni a fegyverraktárt.

Nagy elemér – mivel már Ausztriában vannak – előadj a feltételeit. I. osztályú szállást és ellátást akar, és nem szeretné, ha a testvérének bármi baja lenne. Dezső rövid úton tudomására hozza, hogy itt ki fogalmazhat meg feltételeket

A terroristák gyufahúzással döntik el, ki intézi el az őrt.
Hirsch Frédi, a bár tulajdonosa egyáltalán nem boldog, mert a lokálja miatt őt mindenből kihagyják és még a foga is fáj.
Meg is nyugtatja Dönci: Nyugi, ha balul ütne ki a dolog, a börtönben találkoznak.

Betoppan Mónika és emlékezteti Borsot, hogy már elkészült és egy vacsorát ígért neki mára. Máté meg se tud szólalni, azonban Ede – mint fogadatlan prókátor – beleszól. Mi van itt? Ő a lelki atyja?
D.E: „Hát, lehet, hogy maga kész van kisasszony, de én biztos vagyok abban, csak holnap este tudnak együtt vacsorázni.
M: „Válaszolj neki Hansi, én már felöltöztem.
S.I: „Akkor vetkőzzön le!
D.E: „De ne itt, ha lehet.” {A híres szocialista prüdéria – mint nem-létező fogalom! Esetleg ő ebben a párkapcsolatban a feminin oldal?!}
M: „Hát, erről biztosíthatom, Herr Seemann! (Ede álneve!)

Mónika fel van háborodva, dühöng. Meg is kérdi Borstól:
Mondd Hansi! Férfi vagy te egyáltalán?
D.E: „Legyen nyugodt Kisasszony – az!” [Na! Ezt vajon honnan tudja? Nekem, már a sorozat eleje óta gyanús volt a dolog! Most már egyre nagyobb a valószínűsége, hogy igaz is! Itt van ez a szép nő, és pont ő kérdezi! Gyanús, de úgy néz ki, Bors titkolt homoszexuális, aki csak a betegsége elrejtési szándéka miatt bonyolódik folyton-folyvást nőkalandokba!]

Folytatódik tovább a gyufahúzás. De Nagy Jenő – a bűvész – nem akar húzni. (Márton András) Összezavarodott és a lényeg, hogy fél. Egyáltalán, hogyan gondolták ezt, hogy egy szellemi munkás, egy előadóművész majd odamegy és puff, leüt vagy megöl valakit?!
Nem! Ezek a ti híres módszereitek! Döntsön a vak véletlen, meggondolatlanul! Persze, ez itt mindig így megy!
Ede üvöltözik vele: „...kockáztatjuk az egész felkelés sikerét pusztán azért, mert Nagy Jenő megijedt?!
Hát, ez nagyon meggyőző, most már nem is fél. „Értsd meg Ede, hogy én csak a módszerrel vitatkozom!

Na, tehát elvtársak! Tegyük be a naptárunkba ezt az epizódot is. Fegyvert akarnak lopni a kommunisták Bécsben és 1933 ősze után vagyunk.
Tehát, úgy gondolom, 1934 februárjában vagyunk, valamikor 12-e előtt.
Dollfuss kancellár budapesti látogatását kihasználva a rendőrség letartóztatta a valójában kommunista befolyás alatt álló SDAP vezetőit, először Bécsben, majd Linzben. Ekkor a szocdemek általános sztrájkot hirdettek; ami a valóságban is a Schutzbund fegyveres felkelése előzményének készült és végül az is lett. (A kommunista propaganda természetesen »önvédelmi harcról« beszél.) Valóságos polgárháború zajlódott Bécs utcáin; a fegyveresek fejetlenül, minden irányítás és szervezettség nélkül folytatták értelmetlen harcukat. A Heimwehr és a kormány fegyveres alakulatai megostromolták a munkásnegyedeket, még tüzérséget is bevetettek az Engelshof és a Karl Marxhof ostrománál. (Micsoda nevek! Te Szent Isten! Bécsben. Nesze neked Bauhaus!) A lázadás leverése után, annak parancsnokai – Julius Deutsch és Otto Bauer – hősiesen Csehszlovákiában menekültek a felelősségre vonás elől. A kommunista történetírás a felkelés leverését és az azt követő megtorlásokat okolja azért, hogy Ausztria 1938-ban nem helyezkedett erőteljesen szembe az Anschluss-t akaró náci és nácibarát erőkkel! A hivatalos jelentések szerint az összecsapásoknak 314 halottja és 718 sebesültje volt. Egyes kommunista szimpatizáns hasznos idióta honlapok legalább 1300 halottról beszéltek, más balosok 2000 halottról és 5000 sebesültről beszéltek. Mindenesetre, később az egyensúlyozni akaró Dollfuss is merénylet, náci puccskísérlet áldozata lesz 1934. július 24-én.

D.E: „Majd! Előbb meg kell szerezni a fegyvereket, és majd egyszer a módszeren is vitatkozunk! Rendben?”
N.J: „Vitatkozni? Hát kivel akarsz te vitatkozni? Hullákkal? Hát, értsd meg, hogy ebbe mindnyájan beledöglünk!

Kopognak az ajtón, Nagy még idegesebb. Kintről halljuk Csákányi László jellegzetes hangját: „Államrendőrség! Kezeket fel!” Hirsch fogfájósra bekötött arccal és felemelt kézzel mondja: „Jó estét rendőrfőnök úr! Mindent tudok és megadom magam! [Tényleg, miért szokták fogfájásnál így bekötözni az arcukat az emberek? Egyáltalán szokták, vagy csak a filmekben?]
Ő Eric Ritter, az osztrák rendőrfőnök, Mónika nagy rajongója. Bors mutatja neki Mónika sztár-fotóit; de hová rakja egy nős férfi a nála fiatalabb barátnője fényképeit?

Nagy Jenő még mindig ideges; és amíg Herr Ritter a képeket nézi: Na, nekem ebből elegem volt! - felkiáltással elmegy. Bors csak ennyit fűz hozzá. Hoppá! Kint Dezső és Oszi a lokál előtti kocsiban ülnek, Hanák követni kezdi a bűvészt.

Ritter fölmegy az öltözőbe, Mónika már várta, Eric nem érti, miért telefonált.
Eric, én valami rémes dologra jöttem rá, ezek itt nem tisztességes emberek! Minden olyan titokzatos! Félek!
De mégis, mire gondol? „Távol áll tőlem, hogy alaptalanul vádaskodjam a volt barátaimra. Ma este jól nyissa ki a szemét!”
Tisztelt Uraim, mit meg nem tesz egy sértett női lélek, ha nem visszük el vacsorázni – ahogy megígértük nekik? Kezdem megérteni a homokosokat! (Na, azért annyira nem!)
Vajon ki lesz az áruló: Mónika vagy Jenő?

Immár átöltözve, pisztollyal a kézben, akcióra készen Borsék. Dönci kérdezi, hol van Jenő. Frédi meg akarja ölni. Ede védi: régi barátunk és harcostársunk, idegileg összeroppant. De meghiúsíthatja minden tervünket – mondja Frédi. D.E: „Hát, ennek a megakadályozása a te feladatod!”

Oszi is settenkedik Jenő után, a teherautóval is követik.

Muszáj kockáztatni – mondja Bors – indulás. Edének kell itt maradnia. És ha már Nagy úr köpött? – kérdi Horvát Jani.

Jenő fejvesztetten pakol, menekülni készül. Kopognak, verik az ajtót. Jenő becsukja az ajtókat. Tovább kopognak. Kiles az ablakon, ideges. Csöngetnek. Tovább csöngetnek. Nem hagyják abba.
Kinyitja az ajtót, Dezső és Oszi állnak az ajtóban. Rendőrség! Dezső igazolványt mutat.
Micsoda tehetség ez a két ember! De tényleg!
Hát bizony, ők fedezték fel az Interpol-t. Angolul: International Criminal Police Organization. Franciául: Organization Internationale de la Police Criminelle (Bűnügyi Rendőrség Nemzetközi Szervezete). Igaz ugyan, hogy a szervezet 1923-ban alakult meg Bécsben és a székhelye Lyonban van, de mégis Zentay Dezső és Ormándy Oszkár fedezte fel a hatékony alkalmazását. Erről szól az egész Bors, főként az 5. és a 6. rész.

N.J: Tiltakozom! Engem ne bántsanak! Nekem semmi közöm az egészhez. Én már réges-régen abbahagytam; azaz nem is csináltam semmit.
„No, mesélj csak kisfiam!” – kapcsol azonnal Dezső.

Sípos úr másik fölfelé a kerítésen. Leüti az őrt, szegénykémet kidobja a toronyból. Hát, ez biztos összetörte magát.

Jön Hirch úr is Nagy Jenő lakásához. Látja, hogy bent Jenő valakiknek beszél, az álló emberek kezében pisztoly. Persze hogy Frédit is elkapja Hanák: Fel a kezekkel, te kis disznó! Te nem veszel engem komolyan!
Kérdi is tőle Dezső: Maga miért nincs a barátaival a fegyverrablási akciónál?

Ajánlok neked egy üzletet – mondja – felhívod a bárt, hogy ma este a nagy Mahananda lép fel Nagy Jenő helyett.
És mi ebben nekem az üzlet? – kérdi Frédi.
Hát az, hogy vagy telefonálsz, vagy intek a mögötted álló úrnak és... – vázolja a lehetőségeket Oszi.
Hirsch azért telefonál, hogy mi ne telefonáljunk – egészíti ki Dezső.
Hová? – kérdi Frédi
Az osztrák rendőrségre. És a vita úgy látom le lett zárva.

Dulakodás kezdődik, Jenő már megint szemfüles, kiugrik az ablakon. Frédivel ketten is alig bírnak, Hanáknak be kellett törnie az ajtót, hogy segíthessen nekik legyőzni ezt a nagydarab embert.

Közben Sípos úr beöltözött a leütött és ledobott katona egyenruhájába. A sötétben Borsék pakolják a puskákat a kerítés mellé beállt teherautóba.

Kezdődik az éjszakai műsor a lokálban. Ede a színpad előtt a zongoránál; van még egy dob is.
A színpadon Mónika és a tánckar. Lent Ritter úr áhítatosan nézi, néha hunyorít egyet kacéran.

Nagy Elemér készül az öltözőben, a háta mögött ül a kis-Hanák. Bejön Ede és érdeklődik, hogy került a Bárhoz. Elkezdi a magyarázatot, de Hanák belevág: Az artistaközvetítőtől kapták a címet, hogy miért, nem tudják.

Jenő előkerül, meséli a történteket Borséknak a teherautónál. Kik lehettek? Mondja Jenő a három nevet, amit hallott Dezső, Hanák, Oszi – de lehet, hogy álnevek.
Lukács Dönci meg is jegyzi: „Bors Máté keresnek! Hiába, ez a hírnév átka!
Kiderül, hogy a fegyverekről mindent beköpött, ennek ellenére előtte beszélik, meg, hogy Sípos úr menjen Hirschet kiszabadítani és Dönci vigye a fegyvereket a „Méri-hoff”-hoz (?)
Sztankay szerintem rosszul mondta a szöveget, vagy a gépíró kisasszony elírta a szövegkönyvet – és Marxhoffot akart mondani) – hiába, ilyen a kommunista hűség, a szocialista barátság!

Dezső és Oszi a színpad mögött vannak.
Dezső szól a világosítónak, hogy a nagy Mahananda számát ő szokta világosítani és most is ő szeretné.
Bors szmokingban bejön a lokálba, leül Ritter úr asztalához. Ez jó is; mert szegény a műsor eleje óta úgy néz – lapos pillantásokkal – hogy lassan szemtengelyferdülést fog kapni.

Bors sok mindent nem ért, de nem mehet oda Dánielhez megkérdezni (miért?) mi történt – sokat mondónak szánt pillantások. De Ede kapja magát és fölmegy a színpadra felkonferálni a nagy Mahanandát és virágnyelven elmondja, hogy nem egyedül jött, és hogy talán régi ismerőseik. A szám címe: a varázsláda titka.

Önkéntest keres a Nagy Mahananda a produkcióhoz – micsoda primitív hindinek tűnni akaró írásjelek vannak a háttérben és a ládán! Igazán festhettek volna hiteleset is!

A féyn pásztázik, sokan jelentkeznek, de a fény Borson áll meg. A közönség tapsolni kezd: Hansi! Hansi! Hansi!

Máté fölmegy, bebújik a ládába.
Nagy Jenő időközben szintén fellopakodik a színpad mögé, a kulisszákhoz.
Felkiált: Vigyázz! Gyilkosok!
Oszi ösztönösen lő, Jenő összeesik.
Kitör a káosz, a pánik és a verekedés.
A ládát gyorsan leengedik, Dezső és Oszi rögtön utána ugranak. Viszik ketten a ládát.

Kint rohan a bár felé Frédi.
Osztrák rendőrök próbálják megállítani. nem sikerül. Te rohadék! – mondják neki, de leüti őket.
Egy utcalány szólítja meg: Kis tüzet, legyen szíves! – A rohanó Hirsch úr megáll, ad neki egy doboz gyufát és rohan be a lokálba, ahonnan már esnek ki a vendégek.

Nálam ez a jelenet a nap poénja – humor díjat kap tőlem. Ez egy igazi úriember; bár a rendőröket leüti, az utcalánnyal kedves.

Elhangzik ismét a már rég várt mondat:
- Most megcsíptük Dezső!
- Megcsíptük Oszi! – már hiányzott, nekem már nagyon hiányzott!

Igaz, hogy Oszinak nagyon gyorsan megmozdul a mutatóujja és néha kicsit nehéz felfogású és az is előfordul, hogy kárörvendőnek tűnhet, de zsigeri szinten utálja a bolsikat; és ez nyomatékos enyhítő körülmény (nálam).

Ritter rendet szeretne csinálni a teremben, de nem megy neki sem.
Edénk – éles eszével azonnal átlátta a dolgoknak folyását – és rohan a bűvész teherautója után; és lássatok csodát, fel is tud ugrani.
Ritter is kocsiba veti magát és kezdődik a szirénás üldözés.
Ott menekülnek a gyilkosok! – halljuk a sötétből, a két leütött osztrák rendőr is már mellette van.

Ede keresi a láda „titkát”, jobban mondva a nyitját. Nem találja.
Mutatják a sebességmérőt, 80-nal vágtatnak. Kb. még ¾ óra a határ.
Valaminek neki is megy, megcsörren, észre is veszi Oszi.
Azonnal szól is Dezsőnek: Örömhír Dezső!
De Dezső most ideges és haragszik Oszira.
K.D: „Ha egy kis örömet akarsz nekem szerezni Oszi, akkor a határig már ne szólj egy szót sem!
O.O: „Csak két szó: »Állj meg!«

De Dezsőnek nincs kedve megállni, elvesztette a humorérzékét is és nem is érti Oszi örömét.
Nem baj, a mozgásban lévő kocsiból Oszi fölmászik a ponyva tetejére és óvatosan hátra kúszik.
Lent Ede hallja is, de időközben már megtalálta a nyitó kallantyút – miután bekiabált a ládába.
Már majdnem megfulladt Bors, így még időben nyitja ki Dániel a rejtekajtót. Kérdi is Borsot, miért mászott be, hiszen tudta, hogy kik vannak itt.
Máté magyarázóan mondja, hogy csak így tudta őket elcsalni, hiszen nyilvánvaló volt, hogy érte jöttek. (Hát tényleg! Így már érthető – mármint a forgatókönyvíró szerint!)
Oszi boldogan odaér a hátsó ponyvához, kezében a pisztoly.
Dániel és Bors berántják.
Közben halljuk, hogy Ritter üldözi Osziékat egy régi Citroënnel.

Most Bors mászik a tetőre és ponyvát borít Dezső elé a szélvédőre. Dezső meg is áll azonnal, keresi a támadót, de véletlenül sem fölfelé néz, ezért Bors rá tud ugrani. Nem bírja legyűrni, csak Dániel segítségével. Mindenesetre elveszik tőlük az igazolványaikat.

Borsnak az utolsó időszak kimaradt, ezért Dániel elmeséli neki, mi is történt a ládába bújása óta. Hozzáteszi: Kérlek, valaki engem is szájon vágott!

Bors visszafordul, hiszen otthagyták Dezsőéket.
Meg kell menteni a magyar csendőröket az osztrák rendőröktől, mert különben elmondják nekik, hogy mit tudtak meg a fegyverekről, de már nincsenek ott, ahol hagyták őket összekötözne. Elindulnak Magyarország felé.
Mondja is Ede: „Életemben először vagyok olyan helyzetben, hogy aggódom Dezső és Oszi sorsáért.

Látjuk Dezsőéket, szakadt szmokingban mennek valahol az éjszakában, azt sem tudják hol vannak; még Ausztriában vagy már Magyarországon.
Oszi meg van sértve, hogy Dezső azzal vádolja, miatta dőlt dugába az akció. Mondja is neki, hogy „Vond vissza!” Meg vagyunk mi őrülve! – mondja Dezső – veszekszünk, miközben menekülnünk kellene.
Különben is a Hazáért tettük, kérlek Dezső!

Dániel mondja Máténak, hogy ha elfognák őket, majd ő lesz Dezső és Bors majd Oszi.

És mit ad a Jóisten, el is fogták őket a katonák, Bekísérik őket egy laktanyába.
A százados (Horkay János) „fel is ismeri” őket azonnal, mert Ausztria azonnal jelezte az esetet Budapestnek.
Bors azonnal kocsit és ruhát követel, de autó csak 4-5 óra múlva lesz. Elnézést is kér, hogy kénytelen letartóztatni őket, mert az az ember, ott Bécsben meghalt, akire Oszi rálőtt. (Nem volt hosszú szerepe!)

Addig meghívja őket vacsorára. Tiszti becsületszavukat veszi mindenesetre, hogy nem szöknek meg, ezután leülnek vacsorázni.
A százados elszólja magát, hogy nem kocsi fog érkezni, hanem rabszállító.
Ezen rendkívüli módon fölháborodik az Oszit játszó Bors.

Engem, Siófok hősét, a különítmény parancsnokát egy rabszállítóval? Akkor inkább a halál! – kiabálja Bors. – Halál? A halál! – Erősíti meg Dániel Ede.

„Te, mint egy régi vágású magyar tiszt, megérted!” – mondja Bors.
Csak ne itt!” – veti közbe Bodor százados.

Te egy igaz magyar úr, a tiszti kar méltó képviselője vagy! – mondja Bors elfelhősödő tekintettel.
A százados visszahozatja a pisztolyaikat.

Kimegy a szobából, látjuk, hogy a fiúk fölveszik a pisztolyt és azonnal meg is fordítják, tussal előre és beállnak az ajtó mögé.
A százados hallja is a két lövést, már kint a lépcsőházban.

Uraim! Adózzunk tisztelettel két, igaz magyar katonatiszt emlékének!” – mondja a százados és tisztelegnek. Az egyik katonát elküldik az orvosért, ők pedig visszaindulnak, felvenni a jegyzőkönyvet.

Látjuk Borsot és Dánielt a laktanya főkapuján, magyar királyi katonatiszti egyenruhában kimenni. Az őr tiszteleg nekik.
Jön biciklivel az orvos. Kérdi: A Parancsnok Úr? Most mentek ki a zászlós úrral!

Látjuk, katonák kísérik az igazi Dezsőt és a valódi Oszit. Nem hisznek nekik, hogy ők lennének az igaziak.
Mondja is Dezső: „Kikérem magamnak ezt az egzerszust!” (ráncba szedést, rendszabályozást)

Bors és Dániel beszélgetnek: „Még az is lehet, hogy Dezső és Oszi visszajutott Magyarországra és mi Bécsben ott folytathatjuk, ahol abbahagytuk.Ott bizony! Jöhet az újabb mészárlás, a világforradalom nevében!

Látjuk is a szétlőtt Bécs archív képeit.

Kihallgató helyiség. Oszi kérdez. „Értsd már meg fiacskám, beszélned kell!” Surányit (Kern András) vallatják, ugyanúgy, mint a film elején az idegent. Hanák úr üti, amíg Dezső háttal van. Csak szólnia kell, melyik embert ismeri.
Surányi minden képre – egyre hangosabban válaszolja: Nem. Nem. Nem! (Pedig helyesen: Nem! Nem! Soha!)

Vége az X. résznek. Folyt. köv.

Akik kommunista puccshoz a valódi nevüket is adták:

Írta: Markos Miklós
Irodalmi konzultáns: Fülöp János
Dramaturg: Békés József
Zene: Vujicsics Tihamér és Tamássy Zdenkó
Hangmérnök: Peller Károly
Dalszöveg: Brand István
Rendező asszisztensek: Oross Imre, Buzás Pál, Mándoki Éva
Fényképezte: Dobay Sándor
Gyártásvezető: Dimény Tibor
Rendező: Sándor Pál

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr41710234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.