A győri székhelyű „Kisalföld” című napilap a Bors című – eredetileg 5 részesre tervezett – tv-film 5 db DVD-jével lepte meg előfizetőit.
Ha olyan rendes vagy, hogy megrendelted, hát mi is rendesek leszünk veled, adunk neked ajándékot - gondolták.

Csak azt nem értem, miért nem egy Rákosi vagy Kádár képet kaptak az előfizetők? Legalább annyit ért volna.

A sorozat 1968-ban készült. Közeledett az 1919-es magyarországi bolsevik puccs 50. évfordulója, így hát beindult a propaganda gépezet. Természetesen én is néztem. Azt hiszem, minden részét láttam, mind a 15 55 perces részt. Amire akkor nem gondoltam, csak most, idősebb koromban látom: ez egy aljas eszközökkel dolgozó, mocskos propaganda-film volt. A szégyenteljes múltat, a terrort a kommunisták kommerszizálva, sziruposítva próbálták meg lenyomni a jónép torkán – és az persze le is nyelte, ritka kivételtől eltekintve. Magamból kiindulva mondhatom, a fő célközönség a gyermekek és az ifjúság volt; akiknek még fogalma sem volt a vörös terror mibenlétéről, és lehetet őket hülyíteni mondjuk a páncélvonat meséjével. Valami úttörő mozgalmi év is volt erről elnevezve... Az elvtársak újra csináltaták a hírhedt páncélvonatot és minket is kivittek az állomásra a másolatot megnézni. Nagyapám meg nem mert beszélni, pedig ő harcolt a csehek ellen Tokajban, mint „önkéntes” vöröskatona.
Ne szólj szám, nem fáj fejem - ez volt a társadalmi konszenzus alapigéje. Nagyapám tudta volna, miért hazudik Bors Máté; sőt még az is lehet, hogy személyesen is ismerte magát a figurát.

Miért agitprop termék a film? Menjünk sorban!

I. rész Szervezzünk anarchiát!

Kezdődik a sorozat első darabja: egy cári címerrel díszített mozdony nyomul lassan egy alagút felé, a partoldalon fölfelé, mindkét oldalon, szuronyos katonák állnak. (Ki gondolta, alig 30 év, eltűnik a kommunizmus, és újra ez a címer lesz Oroszország címere.)

Bors egy rendes, szorgalmas hadifogoly Oroszországban. Megtudjuk, hogy a Ferenc József Fűtőházban dolgozott a háború előtt mint I. osztályú mozdonyvezető. Egy őszinte, rafkós és rendes magyar gyerek. Előre szól, hogy az alagút aládúcolása össze fog omlani, de hát ezeket az oroszokat ez nem érdekli.

Van egy orosz mozdonyvezető, aki titokban mahorkával látja el a magyar katonákat. Bors nem is veszi észre, de a magyar katonákhoz címzett bolsevik röplapba van becsomagolva a szívnivaló. De Bors Máté nem akar bolsevik lenni, ő csak haza akar menni. A magyarok közül többen viszont beállnának. Megdöglik a cirkusz medvéje, (megdöglik az orosz medve?) Bors pedig állatorvosnak adja ki magát. Így mindent megtudhat. Kap egy kis vodkát és elbeszélget a cirkusz kárpátaljai származású művésznőjével – magyarul.
(Itt hangzik el a rész egyik bölcsessége Milica műlovarnő szájából: „Az emberek nem jönnek nézni cirkuszt, csinálnak ők maguknak.”)
Hogy ne vigyék őket Szibériába, inkább lopnak egy vasúti szerelvényt, amihez csatlakozik mozdonyával Milkó a bolsevik masiniszta (a cigaretta csempész) – rajta egy cirkusz komplett felszerelésével – és elindulnak nyugat felé.

A következő állomás előtt, Osztyepinben látják ám, hogy Mitya, a „lelkibeteg, közepesen tehetséges individuum” atamán, az anarchista generális, zavaros tekintettel, a foglyokat az ablakokba állítja, és azzal a felkiáltással hogy „religija nyet, anarhija da” egyenként mindenkit lelő (jobban mondva, kilő az ablakon). Lelövi a pópákat, lelövi a bolsevikeket, és egyáltalán mindenkit, mindenkit. A tárgyalás annyi, hogy csókra nyújtja a gyűrűjét, de igazán nem értem, mert van aki megcsókolja és lelövik, van aki nem, és azt is lelövik.

De az anarchista parancsnok zavaros tekintete mögött egy taktikus és stratéga cirkuszrajongó rejtőzik. Csak úgy tudják megúszni a kivégzést – Dániel Ede császári és királyi tartartalékos hadnagy segítségével – hogy elvállalják, a szomszédos, fehérek által birtokolt faluban, Rumjankán cirkuszi és előadást rendeznek.

A terv szerint a harmadik „illuminácijá-ra” Mitya generális beront a faluba és lemészárolja a fehér katonákat, és a tiszteket, akik a cirkuszban ülnek.

Nos, az előadás, az több mint botrányos.
Első műsorszám: Dániel Ede zongorázik, Bors Máté beöltözve medvének. A térdénél a bőr kiszakadva, a hülye is látja, hogy nem igazi a medve, de a katonák mégis nagyokat röhögnek. Ki érti ezt? Itt hangzik el az az ominózus mondat, hogy: Gászpádá! Nás medvegy umer! Micsoda tragédia! Ezt a filmet Brezsnyev elvtárs miért nem nézte meg? Lehet, hogy tudott volna jósolni belőle, mi lesz az orosz medve sorsa.
Második műsorszám: Szegény Sandri bácsi (Rajz János), ő a pájác. Kockás kabát van hozzá, cipő is van hozzá, tehát ő a bohóc.
Parázs humor, idézem szó szerint:
- Dobri vecseeeer! (nevetés)
- Dobri vecseeeer! (nevetés)
- Ve-ve-vecser! (nevetés)
- Dobri szoldát! (nevetés)

A kérdés, hogy hogyan veszi be ezt a baromságot egyetlen félművelt, analfabéta, akár fehér, akár anarchista orosz katona is.

Humor az van benne a fent leírtan kívül is:

Dániel Ede: Bocsáss meg, kérlek tisztelettel, de nem voltam én tegnap este egy kissé – hogy úgy mondjam – ittas?
Bors Máté: Nem! Ittas, az nem, kérlek tisztelettel! Tök részeg voltál.
Dániel Ede: Mi történt?
Bors Máté: Semmi, csak elvállaltál egy cirkuszi előadást Rumjankán, ezekkel.
Dániel Ede: Atya Úr Isten! És most mi lesz, kérlek?
Bors Máté: Hát, ha elvállaltad, csináld is meg, de nem velem.
Dániel Ede: De, talán valamit mégis ki lehetne találni. …
Ekkor megjelenik Mitya generális halálfejes lobogójával jó néhány lovas a szerelvény mellett, és vita lezárva.

De nagyobb vicc, hogy a bolsevikok mind tiszta tekintetű, megfontolt, munkásemberek, akiket mindig valamelyik börtönből kell kiszabadítani.
Itt is Rumjankán, egy kerek templomból, egy egész századot, mint ahogy Osztyepinből is megmentenek egy darabot.
A legjobb, hogy fel lehet ismerni, ki a bolsevik: hát az, akinek csúcsos a sapkája és ötágú vörös csillag (lsd: пятиконечная красная звезда - pityikányécsnaja krásznájá zvizdá) van rajta.
Na most, ezek a bolsevikok ajándékba adják a dohányt és tudják, hogy a proletároknak össze kell fogni. Csak azt nem tudom, Oroszországban hány darab proletár volt. De annyi biztos nem, mint amennyi csak ebben az egy részben szerepelt – igaz, ezek fele is magyar hadifogoly volt.

Humorosnak szánják az alkotók a karaktereket is.
A dadogós; és a zsoké – akinek senki nem hiszi el, hogy ült már lovon; a szakács, aki mindig nosztalgiázik (és közben elkészíti a medvét); a törékeny öregember, a maga tilinkójával. Szilágyi István és Madaras József, de a Mitya atamánt játszó színész (Dégi István, 1935-1992) is, rosszérzéseimtől függetlenül művészileg nagyot alakít. Sőt, Sztankay István is néhol meggyőző; jobban mondva: nem ez a legrosszabb alakítása.

Azért volt benne igazi vicc is. Amikor éppen az előadásra várnak. Milkó, a mozdonyvezető – valamiféle varázslónak beöltözve–kérdez valamit oroszul, mire Bors Máté – szerintem ösztönösen, forgatókönyvön kívül – rávágja: Oké! Na, ez már igazi, spontán humor!

De van itt mély, kiforrott emberi bölcsesség is.
Útban Petrovo felé mondja Dániel Ede: „Tudod kérlek, a barátságot és a politikát nem minden esetben lehet sajnos összeegyeztetni.”
Wow! Mint egy Pascal, vagy egy Szt. Ágoston...!

Szocialista sablonok tömkelege. Nem elég az előbb említett csúcsos süveges vörös katona figurája, megjelenik a plakátokról jól ismert, vállon átvetett géppuska-hevederrel (rakasz?), szuronyos puskával a vörös matróz, és a más filmekből jól ismert bőrkabátos karakter is. Akin bőrkabát van: na, az mindig a bolsevik. (Ettől kezdve nem tudom hová tenni a Pokol Angyalait!)
A bolsevik parancsnok mozdonyvezetőnél azonnal van pecsét, és rögvest el is engedi Borsot és csapatát, nagyon megköszönve az eddigi hathatós segítséget. Annyira életszerű!

Így szól a menlevél:

„Elvtársak, Katonák!
Felszólítunk minden polgárt, bolsevik elvtársat és vörös katonát, hogy ezeket a magyar katonákat mindenben segítsék.”

És ettől a dokumentácijá-tól majd mindenki hanyatt esik! De, ne legyek rosszmájú! Bors és csapata fel a pőre kocsira, és irány tovább. Egészen Petrovoig, ahol fegyvert szegeznek rájuk a fehérek. Zene.

Vége az I. résznek. Folyt. köv.

Egy pár szó még, hogy kik követték el ezt az emberi értékek elleni izgatást?

Rendező: Herskó János
Forgatókönyv: Köllő Miklós
Írta: Fülöp János
Gyártásvezető: Elek Ottó
Zene: Vujicsics Tihamér

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr66690679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.