Az önmagukat Societas-nak nevező, megélhetési ifjú baloldaliak mára , a Turul lebontása elleni tüntetéssel egy időben megemlékezést szerveznek Ságvári valamelyik - még ma is létező - emléktáblájához.

Ki ez a kommunista terror legény? 1913-ban született Budapesten. Jogász végzettséget szerzett, később belépett az illegális kommunista pártba. (komm: Nem érezte, hogy belelépett? Pedig ettől kezdve minden lépésénél bűzt és vérszagot kellett volna éreznie.)

23 éves korában már tisztviselő, bizos egzisztenciával. Hogy leplezze mocskos és perverz politikai érdeklődését, még a Szocdem Pártba is belép.

Azt mondják okos ember volt, mert előadásokat tartott a marxizmusról a szocdem ifjúmunkásoknak. (komment: vak vezet világtalant?) de belefolyt a mozgalom szervezésébe is.

1937 szeptemberében részt vett a Tompa utcai Nyilasház elleni támadásban, amiért 8 havi fogházra ítélték. 1942-től illegalitásba vonult. (komm: Hová vonult volna? Bár a szovjetúnióba vonult volna)

Fő szervezője volt a Batthyány emlékmécsesnél 1941. október 6-án lezajlott megmozdulásnak, amelyen háromszáz fő adott jelre körülvette az emlékművet, és talapzatára nemzeti színű szalaggal átkötött koszorút helyezett el – A magyar szabadságért – a magyar ifjúság felirattal – majd szétszéledtek. (komm: Micsoda bátor tett!)

Szintén részt vett a Petőfi térnél tartott háborúellenes megmozduláson, tetszik érteni, ennyire illegális volt! 1942. március 15-én 6-8 ezer fős tömeg gyűlt össze a budapesti Petőfi térnél, hogy tiltakozzon a háború ellen. A demonstrálók megindultak a Kossuth tér irányába, ám a Lánchídnál a rendőrség megkísérelte feloszlatni a tüntetőket. A rendőrök közel száz embert vettek őrizetbe, ám a tüntetők egy része mégis eljutott a Kossuth-szoborhoz, ahol megismételték háborúellenes követeléseiket. 1944-ben szerkesztette a Béke és Szabadság című illegális kommunista szennylapot. Részt vett az állítólagos ellenállási mozgalom szervezésében.

1944. július 27-én Budapesten, a Budakeszi úti Nagy cukrászdában találkozott egy másik kommunistával; ide érkezett négy csendőr az őrizetbe vételükre. Társa ellenállás nélkül megadta magát, Ságvári viszont hamis igazolványt mutatott fel, majd pisztolyt rántott a csendőrökre és hármójukat megsebesítette. A kibontakozó tűzpárbajban Ságvári megpróbált elmenekülni, kiürült pisztolyát eldobva kifutott az utcára, ám ott az egyik csendőr rálőtt és halálosan megsebesítette. A legenda szerint a csendőrök a haldokló Ságvárihoz lépve személyazonosságáról kérdezték, mire a válasz annyi volt: „Harminckét nevem volt, találjátok ki, melyik az igazi.”

Ságvári és az egyik csendőr – akit a többiekkel együtt kitüntettek – a kórházban halt bele sérüléseibe.

Kristóf Lászlót, az egyik intézkedő csendőrt a Legfelsőbb Bíróság 2006. március 6-án rehabilitálta, hatályon kívül helyezve az ellene 1959-ban, többek között Ságvári meggyilkolásáért hozott halálos ítéletet. Az LB döntése kimondta azt is, hogy Ságvárival szemben a csendőrök a korabeli jognak megfelelően jártak el.

Szóval ezt a hazaáruló kommunista terroristát ünneplik ma az ifjú-kommunisták. Annak ellenére, hogy a gyurcsányi-demokrácia Bírósága kimondta, hogy aki egy olyan terroristát lő le az utcán, aki tüzel egy rendőrre, az egy hős.

Muhi Klára Herskó című interjúkötetében a következőket írja:

 

Kihallgattam Péter Gábort

Moszkva után ön is a haza egyik „építőköve” lett. Hogy jutott hozzá az első játékfilmjéhez?

Az aspirantúra vizsgafeladataként Ságvári Endréről kellett volna az első filmemet megcsinálnom, akit ugye ’44-ben lelőttek - körülbelül ott, ahol most a Remiz van. Arról volt szó, hogy Máté György írja majd a forgatókönyvet, aki akkor a Népszabadság újságírója volt, s ’42-ben ugyanabban a perben ítélték el, mint Kádárt.

Viszont én gyűjtöttem Ságvárihoz az anyagot, és először persze elmentem mindenkihez, aki még az illegális kommunista pártból ismerte őt. Kijelöltek számomra egy dramaturgnőt, s vele együtt mentem el például Kádárhoz is, aki akkor már félig bukott ember volt, - a párt szervezési osztályát vezette, s én azt kérdeztem tőle. - Kádár elvtárs, hogyan egyeztette össze maga azt, hogy illegális kommunistaként a hatodik kerületi szociáldemokrata pártnak volt a vezetője? Ez a beszélgetés körülbelül két hónappal Kádár lebukása előtt történt. Szegény nagyon ideges volt, csak én nem tudtam, hogy miért.

Aztán volt egy Ságvári-emléktábla avatás, ott volt az anyja is, aki azzal dicsekedett, hogy mindig Marxot olvastak a fiával a fürdőkád szélén. Miközben emlékeztem rá, hogy amikor Ságvári először lebukott, az újság nyílt tér rovatában a szülei egy közleményben megtagadták.

Ruttkai Ottó is ott volt ezen az avatáson, Ruttkai Éva testvére, aki elmondta nekem, hogy volt egy határozat, miszerint az illegális Kommunista Párt vezetőinek tilos volt fegyvert hordaniuk. S akkor elkezdtünk rajta gondolkodni, hogy hogyan lehetett Ságvárinál mégis fegyver? Mert ugye, tűzharcban esett el, fegyverrel védte magát. Mire azt mondja nekem Ottó: - Ha ez téged tényleg érdekel, bemutatlak Péter Gábornak, kérdezd meg tőle! És a táblaavatás után Péter Gáborral meg Simon Jolánnal, a feleségével, - aki Rákosi titkárságát vezette - beültünk a szomszéd cukrászdába. Beültünk, és én kérdeztem, Péter Gábor felelt, és meg írtam, amit mond. Kérdeztem, felelt, én meg írtam. Úgyhogy én vagyok az az ember, aki 1951-ben kihallgattam Péter Gábort.

 

A Legfelsőbb Bíróság a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kezdeményezésére március 6-án megtartott felülvizsgálati tárgyalásán felmentette Kristóf László egykori csendőrnyomozót Ságvári Endre meggyilkolásának vádja alól. Kristóf Lászlót 1959-ben ennek az el nem követett tettnek az alapján két társával együtt háborús bűnösként kivégezték. A bíróság megállapította, hogy az intézkedő rendőrök Ságvári Endre elfogásakor az akkor hatályos jog szerint törvényesen, szabályosan eljárva próbálták elfogni az illegális kommunistát. A magát előbb színleg megadó Ságvári fegyverével három nyomozót sebesített meg, egyiküket halálosan, s végül ő is életét vesztette. A bíróság azt is kifejtette, hogy a halálos ítélet egyértelműen koncepciós jellegű, politikailag elkötelezett volt.
 

Balczó Zoltán szalonképesebb módon
takarta le a táblát
Balczó Zoltán szalonképesebb módon
takarta le a táblát
Balczó Zoltán, a Jobbik alelnöke az ítélet után sajtótájékoztatón elmondta, hogy a Legfelsőbb Bíróság döntését követően nem lehet történészi vita tárgya Ságvári Endre minősítése: nem hős volt, nem mártírként halt meg, hanem jogszerűen intézkedő rendőr gyilkosaként, mai szóhasználattal terroristaként. A média képviselői előtt fekete fóliával takarta le a márványtáblát, melynek szövege idejétmúlt: „1944. július 27-én e helyen halt hősi halált Ságvári Endre a fasisztákkal vívott fegyveres harcban. Emlékét tisztelettel őrizzük”.

Inkább kéne Kristóf Lászlót ünnepelni!


Festéket és kalapácsot kívánok Ságvári minden táblájának, szobrának és minden képbeli, materiális és ideologikus imádatának, ábrázolásának!

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr55635768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.