Június 29-én már megírtam, hogy vettünk egy napernyőt is a Praktikerben. Ekkor nem sikerült talicskát vennünk. Írtam? Ugye, írtam.
Szép napsütéses napok voltak ugyan, de nem próbáltam ki. Mármint a napernyőt. Szépen beállítottam a sarokba a dobozt, lezárva, a feltehető tetejével felfelé.

És eljött az ideje a próbának, kb. 10-14 nap múlva kimentem a kertbe, begyújtottam a tüzet, de elfogyott a fa, így nekiláttam fát aprítani.

Tűzött a nap veszettül, a kopasz fejemet sütötte, forralta az agyvizemet, a hideg sör sem segített.

Na – gondoltam – eljött az ideje, van napernyő – jó nagy – van nehéz, öntöttvas talp, adunk az UV-B-nek! Felbontás, kapocsfeszegetés, használati utasítás keresés (nem volt, se magyarul, se kínaiul) és jött a meglepetés.
A gyári, bontatlan csomagban a 8 feszítő elemből 4 felében-harmadában eltörve, hosszában. Magyarul, nem tud feszíteni jól és pár használat után elkopnak és el fog végleg törni.

Felállítottam ugyan, de fél szemmel mindig rá-rápislantottam. Megint átvágtak, a fen egye meg! Átvertek! Ja és eltelt a 3 nap, hogy minden megkérdezés nélkül visszacseréljem.

Ki a hülye? Én!
Megvásárlom és ki sem próbáltam, meg sem nézem, csak kívülről, büszkén rakosgatva balról jobbra, hetekig. Hát, nincs rá szó! Legalább ne 46 éves lennék. Bocs 47.

Na, ilyen nincs! Én bizony visszaviszem! Lelkileg felkészültem rá, hogy elhajtanak a-vágtázó-maci-farkára-vitézkötésnek. Hergeltem magam jó előre.

Szóltam a feleségemnek – szkeptikus volt, látott már ő is karón varjút – de addig-addig kapacitáltam, hogy visszavittük. Megvolt az adrenalin szint, egy rossz szót szólnak és robbanok! Számla megvan, de azon rajta van a vásárlás időpontja is, mindegy. Próba – szerencse!

Irány az „Információ” pult. Fáradt, fásult hölgyek, egy idősebb, morózus és egy zavart, fiatalabb. Kinéztem a magamnak a fiatalabbat. Ő lesz az én emberem. Na, nem ő lett, mert elhúzódott az ügyintézése egy másik emberrel. Nyomtatás, aláírás, beírás, kitöltés. Nem végez, nem végez! Csak ne az idősebb, mert az úgy tud nézni, hogy kabátot lehet rá akasztani!

De ő lett! Befejezte, amit éppen intézet, és keserű mosollyal az arcán megkérdezte: Miben segíthetek?
Mondom.
Kérdés nélkül elé teszem a pultra a nyugtát, rajta a megnevezés: napernyő 200 cm.

Végighallgat, nem szól egy szót sem, felvesz a telefont és valakit kér a kertészeti osztályról (vagy szabadidő? nem tudom.) Kis türelmet kér, azonnak itt a kolleganő. Ezt még kétszer elmondja, mert csak nem akar jönni a kolleganő. 4-5 perc múlva megjelenik egy barna, göndörített hajú, középkorú hölgy.
Röviden végighallgat, belevág és azt mondja: Tessék velem jönni. És hozza magával az ernyőt! Viszem. 1:0. Hátravisszük, feleségem jó távol („Nem-velem-van-effektus!”) Még egy darabig püffögök, de nincs kivel; teljes az együttérzése, minden szavammal egyetért, néha még kontráz is.
Remélem van még ilyen szín – mondja – tessék egyet választani, de most bontsa ki, nézzük meg.
Szidom a kínai ipart. „Már semmi nem magyar, minden kínai! – mondja és látom, többet tud, mint én.
Ekkor már odamerészkedik a feleségem is – nincs balhé, úúúú-utálja, pláne ha én balhézok.

Felbontunk hármat, egynek nem törött sem a merevítője, sem a rácsavarható rúdja.

Tessék velem hozni! Ez ugye jó lesz? – mondja. 2:0.
Van még valami dolgom?
Igen, egy rövid jegyzőkönyv. Mi akkor a pontos leírása a hibának? Próbálok szabatosan fogalmazni, körülírni. Hallgatja – Mindegy, azt írom, „törött”, jó? Jó, nekem jó! 3:0.
Akkor mehetek is? Nem-nem! Még szólok a biztonsági őrnek, mert tetszik tudni, tudnia kell róla, miért meg ki valaki fizetés nélkül a pénztárak mögött.
Szól neki! Fásult egyen-inges biztonságiőr-tekintet. Végigmér – most egy életre megjegyzett. Mit gondolhat magában? Semmit? Vagy azt, hogy: Na, megint egy bunkó reklamáló. De nem szól egy árva szót sem. Átviszem a pénztárak mögött, oda sem pislant.

Nyertem, kinn vagyok, boldogan köszönök a szerszám-kölcsönzős hölgynek, akinek a férje tagja a Csehek-Világszövetségének. De ez egy másik történet!

Nyertem, kicserélték, gyorsan, nem kötözködtek, embernek néztek és együtt érzőek voltak. Szeretem a Praktikert! De azért olyan talicska nem volt, amilyet szerettem volna, ezért még átmegyünk a Bricostore-ba. Ott volt, mint a régi volt. Megtudom cseh gyártmány, örömmel fogom a szarvát a talicskának.

Szép nap volt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.