kutfuras3.jpgNa ki a hülye?

Fogalmam sincs miért, de beleraktam a medencébe a kútból szívott vizet.
Reggel, amikor kimentem, megnézni, vajon kitisztította-e a medencét az egész este működő keringető és szűrő, ledöbbenve láttam, hogy benne hagytam a medencében a csövet és a szivattyút nem kapcsoltam ki. Szívta is „böcsülettel”.

Az történt, hogy régóta elterveztem, furatok egy kutat.
Volt ugyan egy, ún. „vert kút” a telken, amikor megvettük a félig kész házunkat; de mint afféle okoska, az első dolgom az volt, hogy betemettem, sőt a szívócsövet is sikerült elégetnem.
Minek az!? Úgyis bevezetik nemsokára a vezetékes vizet a faluba!
Be is vezették!
Ugyanúgy, mint a gázt, ahhoz is, ehhez is hozzá kellett járulni. Így most a saját pénzemen kiépített hálózatért fizetek qrva sokat.
Nem Úr, aki nem Pazar!

Én aztán Pazar letten!
Azért a vízért is fizetek, amikor virágot locsolok, vagy a gyepet öntözöm.
Mert nem Úr, aki nem Pazar!
Én bizony ivóvízzel locsolom a virágokat, mosom a kocsit és húzom le a WC-t.
Gondoltam, ez nem mehet így tovább.

Volt nekem egy kútfúró ismerősöm is – a Kiss Gyuszi, Nyúlról – meg is beszéltem vele, aztán annyiban maradtunk. Eljöttem a faluból, az ötlet meg szépen, lassan elhalt. Mindig eszemben volt, még azon is gondolkodtam, hogy nem is fúratni kéne, hanem ásatni, de sehol nem találtam olyan bátor embert, aki lemegy a föld mélyébe kutat ásni.
Nem volt, hát nem volt!
Ez a gondolat is csak egy kacér gondolat maradt.

Aztán elindult a vezetékes víz ára a csillagokba.
Először spórolni próbáltunk – de nem nagyon ment. Úgy nézett ki a gyep, mint augusztusban a búzamezők; minden kiszáradt, a fák haldoklottak, a medencébe nem jutott víz.
Aztán a feleségem hazajött egy telefonszámmal, egy kimlei kútfúróéval – Péter az illető, a Gyuszinál tanulta a szakmát.
Ugyanis, a Gyuszi, engedélyem nélkül elköltözött Nyúlról és meg is halt bele. Így ő már nem fúrhat kutat. Mert kutat fúratni drága dolog ám! Az árban a határ a csillagos ég!

Na de, jött a Peti, és jókedvű brigádja. Ők négyen két és fél óra alatt fúrtak egy 13 méter mély kutat, berakták a 110-es spéci csövet, és hadzsime, jöhet a víz.
Jön is, orrán-száján dűl, ha bekapcsolom a szivattyút. Locsolok is agyba-főbe.

De milyen ez a víz – hogy a fene egye meg!?

Pedig mondta a Peti, hogy a falunkban „vasas” a víz. Pedig én Fradi drukkernek születtem.
Tudta a fene, mi az, hogy „vasas”!
Aztán megtudtam.

A vasas víz azt jelenti, hogy valami ismeretlen állagú, barna izé úszik a víz alján, ha leülepszik.
Ezt el lehet képzelni a medencében! Mert nem csak „vasas”, hanem egy kicsit zöldes sárga is.
A medencében van „pelyhesítő”, tehát a „vas” pelyhesedik; leül a medence aljára, és úgy néz ki, mint a fekália szüret idején.

Na ezt követtem el! Teli engedtem „vasas” vízzel a medencét.
Most éppen szívatom, és feltöltöm újra drága „ivóvízzel”, mert ha meglátja a lányom, egy életre elmegy a kedve attól, hogy valaha is belemenjen.
Kezdhetem előröl a vegyszerezést, a tisztítást!

De hát nem Úr, aki nem Pazar!

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr65635706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.