A magyar külpolitika legnagyobb hibája, hogy nem tud mit kezdeni a határokon kívül élő magyarokkal. Nem mer kimondani olyan alapigazságokat, mint hogy Magyarország felelősséggel tartozik minden magyar nemzetiségű emberért és ezen keresztül az általuk lakott területeken, az ott a magyarokkal történtekre is befolyással kell bírjon. Ha ezt kimondaná, azt hiszi, hogy leszakadna az ég és vége lenne a világnak.

Két elmélet van erre a világon:

1) „Etnikai elv”: Egy országhoz azok a területek tartoznak, ahol a vele azonos (vagy rokon, vagy szövetséges) népek élnek.

2) „Történelmi elv”: Egy országhoz azok a területek tartoznak, amelyek történelmileg igazolhatóan, a korábbiakban is ugyanazon országhoz tartoztak, tartoznak.

3) „Az „erősebb kutya-elv”: Ehhez nem kell magyarázat.

A magyar külpolitika az elmúlt 60 évben egyik elvet sem vallotta. De ennek az elvtelenségnek is van neve: ezt hívják a nemzetközi jogban „Status quo” elvnek. Azaz minden úgy van jól, ahogy van. 

Lássunk példákat: Finnország délnyugati részén található az Åland sziget, amelynek lakossága teljesen svéd nemzetiségű. Tehát az etnikai elv alapján Svédországhoz kellene tartozzon, de a történelmi elv alapján Finnországhoz tartozik. Hogy ne legyen ebből gond, a finnek olyan széles körű autonómiát adtak ennek a szigetnek, hogy majdnem önálló mini-államnak tekinthető. Finnország egyébként, pont ebből az okból példaértékű. Maga az ország 5 millió lakosából 4,6 millió finn nemzetiségű, mégis Finnország hivatalos nyelve a finn és a svéd. Mindkettő használható bárhol az országban. 

Németország délkeleti részén élnek a szorbok (mára kb. maximum 5000 ember). A nemzetiségi elv alapján, mint szláv etnikum, tartozhatnának Lengyelországhoz vagy Cseh országhoz is. Azonban szigetként, enklávéként élnek, ezért ezt az elvet nehéz lenne megvalósítani, hiszen akkor sok német nemzetiségű ember tartozna más nemzeti uralom alá. 

Belgium lakossága vallon és flamand. Az etnikai elv alapján tehát egyik része Franciaországhoz, másik része Németországhoz kellene, hogy tartozzon, azonban a történelmi elv alapján Belgium önálló állam. 

Románia többnemzetiségű állam, ahol mondjuk a magyar kisebbség egységes tömbökben él, de mégis a román államban élnek, ezt hívják az „erősebb kutya elvének”. 

Ausztria évtizedekig harcolt azért, hogy az észak-olaszországi Tirol tartomány német etnikumának a helyzete rendezve legyen. Ezért az ún. Dél-Tirol tartomány rendkívül széles körű autonómiát kapott, de nem mégsem került Ausztriához. 

A magyar külpolitika pedig egyetlen elvet sem vall. Azt hazudják az iskolásainknak, hogy mivel Magyarországon 2,24% (1990) nemzetiség él, az ország Európa nemzetiségileg legtisztább állama, így nekünk nem kell egy holmi nemzetiségi kérdéssel foglalkozni. Pedig nálunk is van, csak nekünk a határainkon kívűl. Így nem nehéz homogén nemzetet alkotni, ha az ország széleit lenyirbálták.

Mint mikor a székely bácsi farag egy jó nagy darab gerendát.
Megkérdezi tőle a fia: Mi lesz ez, Ídösapám?
- Kocsirúd, ídös fiam!
Faragja tovább a bácsi a rudat.
Megint megkérdezi tőle a fia: Mi lesz ez, Ídösapám?
- Kapanyél, ídös fiam!
Faragja tovább a bácsi a kapanyelet.
Megint megkérdezi tőle a fia: Mi lesz ez, Ídösapám?
- Fogpiszkáló, ha el nem b.szom!

Mi most hol vagyunk? Gerenda, kocsirúd? Kapanyél? Fogpiszkáló? Ki kellene mondani egy elvet és ahhoz tartani kellene magunkat, de mi sem az etnikai sem a történelmi elvet nem valljuk. Erősebb kutyának meg végképp nem vagyunk erősek - pláne egy ilyen alkoholista Szekeres Imruskával. Még Veres Péter is jobb volt, a pipájával a csizmaszárában.

Ezért jelentős az Árpád-sávos zászló és a Nagy-Magyarországot ábrázoló jelképek újra megjelenése, főként az ifjúság használatában. Erről az jut eszembe, hogy Mózes 40 évig vándorolt a sivatagba, de az a generáció, akikkel elindult, nem léphetett be a Kánaánba. nekünk is egy új generációra van, lesz szükségünk, mert a mi generációnk tudata már fertőzött és nem méltó egy új nemzeti koncepció kivitelezésére. De minden nap ki kell mondani, hogy nem Szlovákia, hanem Felvidék, nem Ruszinszko, hanem Kárpátalja, nem Románia, hanem Erdély és Partium, nem vajdaság, hanem Délvidék a helyes megnevezés. Mert az első lépés mindig a „névadás”. Amikor a Jóisten megteremtette Ádámot, odahívta elé a Föld minden lényét, hogy adjon neki nevet. És Ádám minden lénynek nevet adott. Ettől kezdve került minden lény az ember hatalma alá, mert nevet kapott tőle. használjuk hát a mi neveinket, mert ezzel tudjuk egyelőre csak a tudatunkban, a jövő generáció tudatában tartani, hogy ezekhez a részekhez közünk van. 

De ez az állam nem alkalmas ezeknek az elveknek a nagypolitikai hirdetésére, hogy miért, nem is magyarázom, remélem, itt mindenki tudja. De sem az Antall, sem a Boross, sem a Horn, sem az Orbán kormány nem tett semmit az előbbre lépés érdekében. Ennek a külpolitikai elvnek gyakorlattá fejlesztésével a nagypolitika még adós.

Legyen akkor szlovák-magyar megbékélés! Rendben! Máris javaslok két közös zászlót, amelyek természetesen: „Minták érték nélkül”. Hiszen nem kívántam senkit megsérteni nemzeti büszkeség-érzésében.

A lényeg, hogy mindkét oldalon hiteles, fedhetetlen, törvénytisztelő és szavahihető emberek, személyiségek vezessék az egyeztetéseket.

Mint például a Kárpátok két nagy Géniusza, Jan Slota és Gyurcsány Ferenc.

Ez lehetne, mondjuk a szlovák-magyar össz-nyakbaborulási csúcs.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr94748919

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.