XIV. rész: A különleges osztag

Jaj, már megint Parádi Gusztáv és Juhász Feri, azt hittem elbúcsúztunk tőlük az előző résszel, de nem.
Este van, megint itt van az E 802 rendszámú katonai VW, este 10 óra van.
A főhadnagy beszáll a kocsiba.
Mindent előkészített? kérdi. Mindent Főhadnagy úr! Ruhák, lőszer, üzemanyag? Minden a gépben. Még egy fényképet is bekészítettem. Fényképet? Főhadnagy úr menyasszonyáról. Maga mindenre gondol!

Megérkeznek a repülőtérre.
Összefut egy tiszttársával, az ügyeletessel, valamit hazudik neki a gépben felejtett térképről, ami holnap kell neki a hadtestparancsnokságon.

Felajánlja neki, hogy játszanak egy sakk partit. 10 lépésben mattot ígérnek neki. Az iroda előtti folyosón plakát: „A rémhírterjesztés, a fecsegés – hazaárulás!
De Feri nem találja a térképet; engedélyt kér a főhadnagy, hogy megkereshesse. Menjetek, csak siessetek, már bizsereg a tenyerem – mármint a sakk miatt.

Odaérnek a géphez. Gyorsan felöltöznek. Indítják a gépet.
Az ügyeletes meghallja a repülőgép hangját. – Mi történt, Hadnagy úr? – Guszti ellopott egy gépet! Riadó! Semmi sziréna, a hadnagy egy vascsövet kezd el püfölni.

Egy földút, egy teherautó közelít. A platón, orosz katonák között ülnek Parádi és Juhász. Jöttek hazát árulni?
- Nagyobb vegzálásra számítottam a kihallgatásnál. katonai dolgokat nem is kérdeztek. Úgy látszik, tiszteletben tartják a tiszti esküt! – mondja Parádi. (Ez teljesen normaáális?)
- Vagy már nélkülünk is tudnak mindent. . veti oda a már nem is titkoltan koomunista Juhász. (Egyébként csókoltatom a kedves feleségét és a csokoládés gyermekét, Gabikát!)

Juhász állítólag mondta nekik, hogy a barátai itt vannak. Azt mondták, hogy хорошо. – Az mit jelent? – Gondolom azt, hogy majd ellenőrzik. –feleli Juhász.
- És ha nem találják meg őket? (ez tényleg azt sem tudja, hol van) Egyáltalán, hisznek ezek itt nekünk? Főleg nekem? Elhiszik, hogy hivatásos katona létemre első pillanattól kezdve elleneztem ezt a háborút, mert rájöttem... Áh! A szavak úgysem tudnak mindent kifejezni.
Főleg, ha nem is értik.

De a ponyva alól, orosz egyenruhában, kiszól Lukács Dönci: Arról persze nincs szó, hogy nem értik; csakhogy a szavak nem mindig azonosak a gondolatokkal, Főhadnagy úr! Ebből származik a legtöbb félreértés.
- Ön tud magyarul? (ez jó kérdés egy ilyen entrée után!)
- Mivel magyar vagyok, tudok magyarul. A nevem Lukács Ödön.
- Csak mondják meg nyugodtan, hogy az maguknak nem jelent semmit. – veti közbe Sípos úr.
- Önök véletlenül vannak itt, vagy pedig szándékosan helyezték erre a teherautóra, hogy kihallgassák a beszélgetésünket?
- Maga pont olyan precíz, Főhadnagy úr, mint Dániel Ede volt hadnagy korában.
- Dániel? Maguk ismerik Dániel Edét? – csodálkozik Juhász. Hát persze, te buta, mivel minden kommunista testvér, a testvérek mindenki ismeri egymást! Én is ismerem Lenint, Kun Bélát és Szamuelyt, pedig nem is vagyok bolsevik. A Dánielt meg ki ne ismerné, aki az előző 13 részt végignézte.
- Látásból. 25 éve látjuk egymást kisebb megszakításokkal.
- És Borsot? Bors Mátét is ismeri?
- Bors? Ismerős neked ez a név? – kérdi Lukács Sípostól.
- Áá! Olyan magas, szőke! Valami rémlik.
- Nem! Olyan alacsony, fekete.
De Bors már ott várja őket egy sátortáborban. Rettenetesen tiszták ezek a szovjet egyenruhák. Amiket én láttam, az mind olyan mocskos volt, hogy hozzá lehetett ragadni; fénylettek a kosztól és foltosak voltak. De hát ezek a fronton is tudnak vasalni. Bemutatja a főhadnagyot.
- Parádi Gusztáv, magyar királyi főhadnagy. Bors is összeveri a bokáját. Bemutatkozik
- Bors Máté – és hátraszól: ne röhögjetek.
- Majd leszokik róla! - mondja fejcsóválva Dönci.
- Dániel is így kezdte! – kontráz Sípos úr. Ezek szerint csak Piri néni maradt.

Tábortűz, melankolikus gitárzene, szovjetéknél 5 órai tea van, és bizony itt van Dániel is. „Te szent isten, akkor ki van a boltban?” Piri néni vajon hol van?

Na, elvtársak! Innentől tömény Pártakadémia következik, amiért én kérek elnézést! Olvassátok és döntsétek el, 2008-ban ez mit mond az embereknek és a film elkészítése után 37 évvel, mennyivel többet tudunk és akkor mit akartak beadni az embereknek? Jöjjön az agymosás.
Ott tartottunk, hogy békés tábortűz, vasalt egyenruhában üldögélnek a partizánok. Persze! Hát egyenruhában, miért, mi ebben a furcsa?

Dániel szónokol, a sztálinizmusból „alulművelt” Parádi issza minden szavát:
- Önt senki sem kényszeríti Főhadnagy Úr, hogy aláírja a mi alakulatunkhoz való csatlakozást, ha Ön nem óhajt velünk együtt harcolni a fasiszták ellen.
- És ki garantálja, hogy ez az alakulat csak a németek ellen fog támadni?
- Senki. Én nem németeket, hanem fasisztákat mondtam.
- Tehát Önök a magyarok ellen akarnak harcolni?
- Főhadnagy úr! Amikor Ön fondorlatos módon elrabolta azt a repülőgépet, ki ellen cselekedett?
- Hát, nem a magyarok ellen!
- Úgy tudom, az Önöket üldöző vadászgépek ellen tűzharcba keveredtek. Igaz?
- Ők kezdték a tüzelést, mi csak viszonoztuk!
- Nos, rendben van, használjuk ezt a kifejezést! Amennyiben magyar alakulatokkal találkoznánk és ők lőnek ránk, mi viszonozni fogjuk.

Ezt a logikát hívják az értékek relativizálásának, hiszen az üldöző gépek nem tettek mást, mint hogy esküjükhöz híven lőttek az esküjüket megszegő és az ellenséghez átálló esküszegőkre.

- Azt hallottam, Ön is tiszt volt.
- Na, igen, hadnagy voltam, persze csak tartalékos.
- Az mindegy, esküt akkor is tett! – Hogyne! – És hogy tudta összeegyeztetni a meggyőződését és az esküt?
- Úgy, hogy a »Király« szó helyére mindenhol a »Haza« szót tettem. Azt hiszem, az embernek nem egy személyre kell felesküdnie, hanem egy ügyre. Ha Ön például a »Kormányzó Úr Őfőméltósága« kifejezés helyére mindig a »Hazám, Magyarország« kifejezést teszi, továbbra is érvényesnek tekintheti az esküjét.

Bors is beleavatkozik a fejtágításba:

- Ne akard te egyetlen este elintézni azt, amihez nálad is hónapokra volt szükség. Hadd aludják ki magukat! – Köszönöm, de nem vagyok fáradt. Megengedne egy kérdést? – Akár kettőt is, Főhadnagy úr!
- Önök hogy kerültek ide? – Ezt úgy érti, hogy milyen alapon képviseljük itt a magyar népet, ugye? – Ez lett volna a második kérdés. – Hát, akkor egy kérdést megspóroltunk!
- Ami azt illeti, Lukács Dönci Spanyolországból érkezett. Önök egy lopott repülőgépen, mi meg gyalog. (Figyeljük, az én-is-és-te-is-tolvaj-vagy, mindent felmentő magyarázkodást?) Erdélyen és Románián át, ahogy annak idején Kőrösi Csoma Sándor. (Ez hogy jött ide?)
- A kérdéseiből arra következtetek, hogy az Ön legnagyobb problémája az, nem hazaárulás-e, ha Ön fegyverrel harcol egy ellenségnek kikiáltott hadsereg oldalán. Igaz? – magyarázza meg a kérdést Dániel. (A válasz, persze, az hogy: Igen! De most azt fogják megmagyarázni, hogy miért: Nem!) – Pontosan fogalmazott. – Ezt az utat én is végigjártam Főhadnagy úr. Igaz Máté? (A többen-vagyunk elvi indoklás; ami segít bagatellizálni az etikai kérdéseket, a mindezidáig, össztársadalmi szinten is elfogadottnak és objektívnek tekintett értékeket pedig elrelatívizálni. Ha sokan és nyilvánosan csinálják ugyanazt az erkölcstelenséget, akkor az már nem is erkölcstelenség. Lásd: Buzi-felvonulás az Andrássy úton! És nem is tudom, de én úgy emlékszem, Dániel már rég bolseviknek tartotta magát, amíg Bors, még „csak” haza akart menni.)
- Ön még nagyon fiatal Főhadnagy úr, de talán olvasott valamit a történelemkönyvekben, hát persze elferdítve! (Na, most hová forduljak, hogy ne vegyék észre a gúnyos röhögésemet? Ezt pont ők mondják?) Volt nekünk egy forradalmunk 1919-ben. Proletárforradalomnak hívták. Harcoltunk és elbuktunk, de nem adtuk fel. Mi ezt a forradalmat képviseljük itt. (Legalább őszinte! A bolsevik terrort, az ország kiszolgáltatását az oroszoknak, a hazaárulást és szabadrablást képviselik.) Amit a magyar nép 1919-ben elkezdett. (Tetszenek figyelni: »a magyar nép«! Erre hivatkozni? Egy internacionalistának? Hogy nem szakad rá az ég!) De most győzni fogunk! (Most győzni fogunk, mondhatta Thököly is a török segítséggel a hátában.) És győztesen térünk haza. (Haza? Hol van, hol volt neked Hazád, valamikor is? Nem te mondtad ezt valamelyik korábbi részben?)

Egy kastély elé személygépkocsi gördül. Dezső és Oszi szállnak ki belőle, egyenruhában. Megtudjuk, „dicsérettel” reaktiválták őket. Itt van báró Rhédey, Ballaházy báró és Zita bárónő.
Baráti csevej, mit hallani – típusú beszélgetés.
- Mi tulajdonképpen búcsúzni jöttünk. – mondja Dezső.
- A Haza elszólít minket! – kontráz Oszi.
Nem a frontra, a Felvidékre mennek, mert túlságosan civil módszerekkel dolgoznak ott. (Hát, ami igaz, az igaz.) Említik a repülőgéplopást is. – Hát nálunk csak úgy el lehet lopni egy repülőgépet? - kérdezi Rhédey báró. - Eddig Guszti bátyám, eddig! Majd most mi rendet csinálunk! A kemény kéz, Guszti Bátyám, a kemény kéz, ez a mi elvünk. – A számból vetted ki a szót, kérlek, kemény kéz! – replikázik Oszi.

Elemér óvatosan körülnézve nyit be a saját szobájába, kulcsra zárja az ajtót, majd kinyitja a szintén bezárt szekrényajtót és bekapcsolja az oda rejtett rádiót. Szignál! Végre korhű a film, mert nem azonnal szólal meg a rádió – hiszen csöves, ezért várni kell, míg a csövek felfűtenek.

A vadregényes orosz partizánkiképző erdei főiskolában vagyunk. Már Parádi főhadnagy is beöltözött gimnasztyorkába. Jön egy dzsip, Bors örül: Ez Téglás kapitány! (Semmi elvtársozás?)
Eligazítás. A Zemplénben van valahol egy objektum, ahol kipróbálják vagy gyártják, de mindenképpen raktározzák az új páncélos elhárító fegyvert. Nem gondolják, tudják – válaszolják Bors kérdésére. Csak azt nem tudják, pontosan hol van. – Fogalmam sincs. Soha életemben nem jártam Zemplén megyében. (Nem ám! Csak Waldbott báró pincéjében! Az meg nem Zemplén.) Itt az alkalom! Felderítenek, jelentenek és robbantanak. Azt mondja ez a mesemondó százados, hogy ugyancsak Zemplénben tevékenykedik Usztyinov kapitány és terroristái, neki kell jelenteni és csatlakozni hozzá.
Borsnak csupán az ejtőernyős ugrással van baja, a többi feladattal nincs. (Hja, az elvek!?)

Hogyne! Ez a jelenet alkalmas egy kis mosoly fakasztására. Ím, a félős, ők-is-emberek metódus. Fent vagyunk a gépen, mindenki fején bőr, repülős sapka. A főhadnagy és Juhász nyugodtan alusznak. Dönci nyelni sem tud, annyira fél. Dühöng:
- Nem tudom, kinek kellett megint ez az extra dolog? Repülő! Mintha nem tettünk volna meg sokkal hosszabb utat a földön.
- Én mondtam, hogy küldjenek hajóval, de nem hallgattak rám. – mentegeti magát Bors.
- A hajó sem jó! – mondja Dániel. – Miért? – Nem tudok úszni!

Megérkeztek. Dönci mondja Juhásznak: Legalább ugrás közben ne aludj! Így is úgy is leérünk! – válaszol rá.
Mindenki eligazítva, a főhadnagy ugrik utoljára. Még Dániel után kiabálja, aki az előbb vette le a szemüvegét: Jobbra húzzon! Állandóan jobbra! (Ez mit jelenthet? Fogalmam sincs! Vajon Dániel érti?)

A légvédelem észleli az ismeretlen repülőgép berepülését. A céljuk a „K-2-es szektor”

Dániel az ernyőt szedi össze; felrakja a szemüvegét, körbenéz; sötét van és nagy csönd körülötte. Leveszi a ruháját, alatta magyar katonai egyenruha van. (Azonnali főbelövés jár érte – mármint csak ezért is, de a többiért egyenként is. De tízszer nem lehet valaki főbe lőni!) Rejtené el az ernyőt, ehelyett félreviszi, valahová a magas fűbe, és otthagyja. Jól elrejtette – sötétben is látszik! Majdnem nekimegy egy kerítésnek, amin tábla van: Magasfeszültség Életveszélyes. Minden kerítés egységben tábla lóg és zörög.

Ezek szerint – a film elején látott, harcos, magabiztos és értelmes bolsevik helyébe – most a kétbalkezes, szuper-civil anti-katonát fogjuk látni. Kicsit túl nagy a váltás, azon kívül, hogy megmagyarázhatatlan! Hacsak nem volt más mód, humort, mint mazsolát csempészni a bolsevik propagandafilm száraz kalácsába. [P. Mayer Farkas után szabadon] Tétova és láthatóan tájékozódásképtelen. „Talál” egy roncs harckocsit. (Ez nem T-34-es?) Egyébként az oké, hogy kerítés, de ő most a kerítésen belül vagy kívül van? Mert nem mindegy.

Valahogy Bors, Sípos, Lukács, Juhász és végül a főhadnagy mégiscsak összetalálkoztak a sötétben. Hogy csinálták?
A főhadnagy elmondja, hogy ő ugrott utoljára, de előtte még elmagyarázta Dánielnek, hogy húzzon jobbra. - Azt ugyan mondhatta, Főhadnagy úr; ezek civilek! – dühöng Juhász. Meg kell keresni Dánielt. – morfondírozik Bors. – Irány a Felvidék! Utánam indulj! Hol keressük? – állapítja meg helyesen Sípos úr. Ez a beszólás egy mosoly díjat (humor aldíjat) megérdemel; hiszen csak az érti, aki volt katona.
Úgy 5-6 kilométerre lehet, ha valóban nem irányította az ernyőjét.
Dönci még egy bizonyítékát látja annak, hogy marhaság ez az ejtőernyő.

A hadnagy (Balázs Péter) jelenti az éjszaka felvert Oszinak a berepülést a K-2-es szektorba. Vonuljon ki egy szakasszal és fésülje át a terepet! És ha jön még valami az éjjel, menjenek vele Zentay ezredes úrhoz! – Csak nem dühös ez az Oszi, ha éjszaka felkeltik?

Borsék tájékozódnak. Térkép a kezükben. Kb. 7 kilométerre vannak a földet érés helyétől, de nem találták meg Dánielt. Itt maradnak. Dönci ki is használja az időt a reggelizéshez.
Ede is reggelizik a lánctalpát vesztett harckocsi elülső, vezetői ajtajánál – konzerv, kenyér. Tényleg! Milyen kenyeret és konzervet kaptak, mert ha szovjetet, és elkapják őket, az fix lebukás.

Jön egy teherautóval Barta Sándor hadnagy (Balázs Péter) és katonai csendőr alakulata. (Kicsit erőtlen ez a „gépkocsiról, irány a domboldal, előre” parancs – hadnagy úr! De legalább az autó nem megint Csepel.)

Észreveszik a csendőröket. Ezek a Borsék magyar katonát akarnak ölni!
Elvtársak! – mondja Bors – a mi feladatunk a felderítés, nem pedig a tűzharc. Ki kell kerülnünk őket! – Ha mindenkit kikerülünk, soha nem tudunk meg semmit! – harciaskodik Sípos úr. – Akkor sem keveredhetünk harcba! Azt a látszatot kell keltenünk, hogy az erdő üres! – Elbújunk? – Azt nem, de segítünk keresni nekik.

Hegynek fölfelé Lukács úrnak a legnehezebb szaladni, a Főhadnagy nyomja hátulról, mert már közelednek a katonai csendőrök.
Jönnek a csendőrök, szépen, rendezetten, csatárláncban, előre szegezett géppisztollyal.
Borsék felértek, most megfordulnak, ők is ugyanúgy megindulnak, de most már lefelé. Elől a katonák, hátul a főhadnagy, oldalán a térképtáskával.
Barta Sándor csendőrhadnagy beáll egy fa mellé fényképezkedésre. Az egyik katonája instruálja. (Szerintem elég amatőr módon.)
Kiérnek egy tisztásra; balra a csendőrök, jobbra Borsék.
- Hé, fiú! Kik vagytok? – Hát ti? – Csendőrség. – Légvédelem, bombát keresünk. – Mi meg ejtőernyősöket. – És találtatok? – Csak titeket. A csendőr őrmester nevetni kezd, de a nevetés ragadós.
Na, megvan a bemutatkozás, fél siker. A röhögésre elősiet a bokrok közül a főhadnagy: Abbahagyni! Az egész vigyázz! Keresi a parancsnokukat, aki rohan ki az erdőből. Bemutatkozik. Vándor Gusztáv, magyar királyi főhadnagy. A fényképező katonának, őrmesternek nagyon tetszik a jelent ezért folyamatosan fényképez. (Te Szent Isten, ő a Levente Péter – a Móka Miki!)
- Berepülésről kaptunk jelentést és átvizsgáljuk az egész erdőt. – Mi is, bár azt hiszem felesleges, nem hiszem, hogy a... –Én nem szoktam a kapott parancsot véleményezni. Kérlek! Ez nálunk nem szokás. Folytatni!
A főhadnagy nagyon határozott; majdnem kiosztja a hadnagyot. De a célját elérte, mert lerohanta és az meg sem tud szólalni. Elbúcsúznak, de csak tisztelegnek egymásnak, semmi: szervusz-szervusz.

Mindenről készített fényképet az őrmester, nagyon büszke. Meg akarja jelentetni, valami újságban. Az lesz a sorozat címe: Fegyverbarátság. Na, szerintem, ebből lesz majd a balhé!

Kürtjelzést hallunk. Egy főhadnagy távcsővel nézi Dániel Ede tankját. Ede boldogan nézeget ki a bejáraton. Miért maradt benne? Nappal meleg, éjjel hideg. Ja, hogy legyen humor-elem! Hát, ez nem jött össze – ugyanis egyáltalán nem vicces.
Két katona térdel, a vállán páncélököl. – Tűz! Na, ettől a csodafegyvertől féltek a nagy Oroszországban a drága elvtársak? Ez a híres, 1942-ben, Németországban kifejleszteni kezdett Faustpatrone klein, amit 1943-ban követ majd a hatékonyabb Panzerfaust 30. Tehát legalább ebből a körülményből nagyjából be tudjuk kalibrálni, mikor, melyik időpontban játszódik ez az epizód, mert erre az időpontra még utalás sem történt az eddigi 23 percben.

Szóval lőnek, és Ede, mint a mérgezett egér, úgy húz ki a harckocsiból.
Dönci meg is jegyzi: – Fiuk! Itt lövöldöznek!Nem lehet messze! – állapítja meg Juhász. – Lehet, hogy minket lőnek? – kérdi Dönci. – Lehet, csak nem jó irányba.3-4 kilométerre keletre. – állapítja meg a főhadnagy. – Mi ez? Ágyú? – kérdi Bors. – Nem hiszem, mert egészen közelre lőnek. 100-200 méterre, talán.Egymás után két lövés, utána szünet! – figyelte meg Juhász. – Mi a fene lehet ez? – morfondírozik Bors. – Hát, az az objektum, amit keresünk! – fedezi fel a „lukat a kanálban”, határozott hangon Sípos úr. – Úgy van! – mondja Bors – Kipróbálják a fegyvereket, mielőtt......vagy kiképzik az embereket, – gondolja tovább a főhadnagy – ugyanis, ha ez egy új fegyver... Én csak annak örülök – kiáltja közbe Dönci – hogy ilyen közel van, mert utálok gyalogolni.Na, és hogy jutunk be? Nyílván erős őrség van! – elmélkedik Juhász. – Be még csak bejutunk, de ki is kellene jutni! – toldja meg Sípos úr a gondolatot.
Sípos és Juhász mindenesetre elmegy felderíteni, addig Borsék törik a fejüket.

Dániel egy Tölgyesből, a csemeték közül bújik elő. A süket is meghallaná, annyira nem tudja, hogy kell óvatosan lopakodni.

Sötét este van. Az őrjárat az utolsó körét teszi, az áramos kerítés mellett. A parancsnok odaszól a kapuőrnek, hogy tegyenek fel nekik teát, amíg visszaérnek..
Bentről Dániel leselkedik, Borsék kintről, fentről és oldalról. – Ha a kanyarig értek, (mármint az őrjárat) kilépünk. – adja ki a parancsot Bors. {Hát ezek jó sokára fognak visszaérni, ha az egész lőteret megkerülik.} Dániel már majdnem kilépne, amikor autó közeledik. Az 1-es kapu őrsége kirohan az épületből. Kiszáll egy német tiszt és, természetesen németül kezd el beszélni. A legények egy kukkot sem értenek, pedig csak azt mondják, hogy engedjenek be, a parancsnokhoz jöttek. De hát honnan tudnának szegények németül!
Odalép a másik német is, aki civilben van és elkezdi a sorompót feltolni. A legrosszabb módszert alkalmazza. Elkezd gyorsan beszélni, mondja, gyorsan engedjenek át – persze továbbra is németül – és közel hajol az őrparancsnokhoz. – Szegény csak azt tudja, hogy ide se be, se ki; ezért mondja is azonnal, ahogy tudja: Nix kapu! Hogy jobban értsék, a másik lassan mondaj, hogy megértsék, csakhogy magyarul: Ti-los! Van egy agyaska, aki legalább katonaként gondolkodik: Szólni kéne a Parancsnok úrnak! – Meg vagy te kergülve? Átharapja a torkodat, ha most zavarni merjük! Teljes a tanácstalanság!
Aztán, csak még rosszabb lesz, mert egyszerre mind a hármad elkezdenek németül üvölteni. Na, itt bűvös kocka világbajnokság készül!
Nix deuts! A fene egyen meg benneteket! Az én ídesanyám nem tanított meg a ti ronda nyelvetekre!
A leghangosabb felfogja a kommunikációs probléma lényegét Wo ist (dort) ein Dolmetscher? Dol-me-tscher! Wo?

- Ha nincs tolmács, nyertünk, mondja Bors.

- Mégiscsak szólni kéne a százados úrnak! – veti közbe a harmadik!
- Pityuli! Menj – adja ki a parancsot a tizedes.
- Megy a rosseb! – ezek nagyon félhetnek a százados haragjától. Éjszaka egyébként sincs háború!
A harmadik katona, egy őrvezető odainti az egyik németet és mondja neki: Pityuli, szól, a parancsnoknak. Kommandant. Mindjárt! - és fölemeli az egyik ujját, nyomatékosítva a mondandóját.
- Mégis menned kell, megmondtam nekik! – mondja átszellemülten az őrvezetőnk Pityuli őrvezetőnek és közben nyomatékosan ránéz, rákönyökölve a sorompóra.
Pityuli valamit motyog, amiből csak annyit lehet kivenni, hogy benne van az a szó, hogy „a franc!” És elindul. Nagyon nem akar!

Bors nem örül, ezt elpasszolták, elmegy tolmácsért. – Mert mindig totojázol! – dühöng Dönci. – Ne felejtse el Lukács úr, hogy már csak öten vagyunk, minden lépésünket meg kell fontolni. – magyarázza a főhadnagy. – Maga csak ne védje, arra itt vagyunk mi! – még mindig dühös Lukács úr. – Bocsánat! – De azért, köszönöm főhadnagy úr! – zárja le a beszélgetést Bors.

Dániel kilopódzik a rekettyésből. Utána rohan a dühös őrvezetőnek: - Várjon, én vagyok a tolmács! Hát tisztára megbolondultak ezek! Én bent ülök az autóban, ők meg németül magyaráznak. Jó vicc, mi? A szegény őrvezetőnek egy kő esik le a szívéről és mosolyog.
- Na édes fiam, szólj már gyorsan a parancsnok úrnak, mert ezek türelmetlenek ám nagyon!
- Mér’ nem jöttek előbb? Már bocsánat, nem a hadnagy úrra értettem! A százados urat este 8 után nem szabad zavarni. Ezt szigorúan meghagyta, még reggel.
- M’ért, hát mit csinál a százados úr?
- Azt nem tudja senki!

Dániel sokat sejtve felnéz az épületre!

Gramofon lejátszó forog. – Tudod mi vár rám? Ha téged itt meglát valaki? (Közben gombonként kigombolja a zubbonyát. Vizsgálat! Hadbíróság! Lefokozás! Ítélet! Siralomház! Akasztófa! (Leveszi a zubbonyt) De vállalom az ítéletet, a lefokozást, a siralomházat, az akasztófát, mindent! Aj! Gizi!
- Olyan vad vagy Ernő! – Még nem, majd egy perc múlva! »Ön egy nőt csempészett a titkos katonai objektum területére! Tudja, mi jár ezért? Alá’san jelentem, halál!« Mondja Ernőfy százados (Zenthe Ferenc)
- Én a menyasszonyod vagyok? Ernő!
- »Á! A hölgy neve? Lendvai Gizi. Ön téved százados! Ez csak álnév! A hölgy neve: Mata Hari!«
- De Ernő, én esküszöm neked!
- Csönd! Egy halálraítélt utolsó ölelése következik.  – és már ugrana is, amikor rálép a nadrágjára.
Ebben a pillanatban megverik az ablakot!
- Ez ki? – Azt én is szeretném tudni, de keresztüllövöm, mint egy kutyát! Ki az?

Dániel tiszteleg, mögötte az őrvezető riadt arccal.
- Vitéz Bocskai Dániel vagyok a Vezérkartól, tolmács. A német tiszt urak a kapunál várják a százados urat.

- Ernő! Lelövöd? (és adja a pisztolytáskát) – Most nem! (öltözni kezd) Kimegyek!

A sötét gyalogúton elől megy a százados, még mindig öltözködik.
- Százados úr, megbocsáss, hogy ilyen késői órákban zavarunk, de bizonyára tisztában vagy a jövetelünk céljával!
- Az átvétel miatt.
- Igen, az átvétel miatt! De, bocsáss meg százados úr, beszélsz németül?
- Néhány szót csupán, de ezt jobb társaságban nem lehet elmondani!
- Értem! – Már a múlthéten vártuk őket!
- Mondd, kérlek, kik ezek?
- Rögtön bemutatlak egymásnak benneteket, százados úr kérlek!

Kiderül, hogy korábban akartak jönni, de defektjük volt. Minden elő van készítve, 2000 cső páncélököl, kipróbálva, bevetésre készen, most folynak a kísérletek a lőtávolság fokozására. De ezt majd holnap beszéljék meg, mert az út rendkívül fárasztó volt és pihenni szeretnének.

Borsék felismerni vélik Dánielt.

Az őrvezető jelenti, miközben a százados csizmáját húzza le, hogy kit hol fektetett le, amikor bejön Gizi és megkérdezi: Lelőtted őket Ernő?

- Láttál valamit? Alá’san jelentem... nem! Mindenestre senkit sem engedhet be reggelig!

Már az ágyban vagyunk. Kezdődik előröl a monológ (ez valami szexuális izgalomfokozó lehet) „Lefokozás, dupla siralomház, dupla akasztófa, de vállalom! Mindent vállalok! Te! Te, vadmacska! ”
Megint kopognak!
- Ki az már megint? Kiköttetem az egész bandát, a kutya Úristenit!
- Százados úr alázatosan... Különleges osztag jött!
Ők is mondták nekik, de nem mennek, keresnek valakit!
- Eresszétek be őket!

Borsék bemasíroznak, oszlopban. A százados úr már megint felöltözött. Jé, ez ugyanaz az épület, mint a kassai reptér volt. Legalább kerestek volna egy új épületet! Ejnye, ejnye kellékesek!

Dániel az ablakból le, de nem tudom látja-e Borsékat, mert pont az árnyékba álltak be!
Vándor Gusztávként mutatkozik be.

Dániel egy szál ingben csak annyit hall meg, hogy: kémelhárítás. Gyorsan nadrágot ránt és kimegy a folyosóra, hogy jobban hallja. Berepülés; de a táborban nem hallottak róla.
Bemennek a százados irodájába, ahová előtte Dániel bújt el. Rájön, hogy ezek is idejönnek, rejtekhelyet keres. Benyit egy ajtón, betolat.
De ott van Gizi is. - Lelőtted őket? - Le! - Gyere, gyere, gyere! És húzza az ágyba.

- Hallgatlak főhadnagy úr!
- Az őrmester a kérdés specialistája. És Borsra mutat.
- Ejtőernyősökről van szó, százados úr! – Miféle ejtőernyősök? Tegnap éjszaka berepülés történt a körzet légterébe. Erős a gyanúnk, hogy nem csak egyszerű elderítő repülésről van szó, hanem ejtőernyős ügynököknek a körzetbe juttatásáról.
- Hát ez a ti dolgotok főhadnagy úr, más ez a körzet és más ez a tábor! Kettőzött őrség, magas feszültség. Ide, hacsak nem repülnek, nem juthat be senki.
- Éppen erről van szó, százados úr, ezek felülről jöttek. – folytatja Bors.
- Ha jöttek! Az őrmester nyomozótiszt, és mint ilyen, a kérdés specialistája. – veti közbe Parádi.
- Ja, értem! Ez csak olyan feltételezés. Hát, majd vigyázni fogunk! Köszönöm a figyelmeztetést! Bors újra előlép.
- Százados úr, alá’san! Megenged egy kérdést?
- A rendfokozat a mi egységünkben nem azt jelenti, amit egyébként! - magyarázza meg Bors tiszteletlenségét a főhadnagy, a százados értetlen tekintetére. – Az őrmester szakember!
- Tessék! – Tegnap este óta kik léptek be a tábor területére? – teszi fel az első kérdést.
- Reggel a csendőrség egy szakasza, de azok nem jöttek be, csak a hadnagyuk.
- Erről tudunk! Átkutatták az erdőt.
- Azon kívül senki! Illetve, gyanún felüli személyek, német átvevők.
- Szabályos nyílt paranccsal jöttek ugyebár? Százados úr, ugyebár, ellenőrizte!
- Nem ellenőriztem, de telefonon jelezték érkezésüket.
- Na, és más, civil személy?
- Mi nem tudjuk, hogy kit keresünk, százados úr! Ledobhattak ide férfit, gyereket, speciális feladatra betanított kutyát, nőt.
- Nőt?
- Főhadnagy úr, szükséges volna igazoltatni a német szakértőket!
- Ez talán túlzás, igen?!
- Ha a százados úr elmulasztotta az ellenőrzést...
- Kikérem magamnak! Milyen jogon von maga engem felelősségre? Egy őrmester! Jelenteni fogon az elöljárójánál! Hová tartoznak maguk?– ordítja.
- Különleges osztag lévén, közvetlenül a kerületi csendőrség parancsnokához.
- Nagyszerű! Ha nem tudná, Zentay ezredes úr szegről-végről rokonom. Fel fogom hívni telefonon!
- Százados úr, elnézésedet kérjük, ha akaratunkon kívül megbántottunk. Az őrmester, tulajdonképpen nem katona.
- Hát micsoda?
- Partizán... vadász. – és mosolyog.
- Na jó! Őrség! Keresd meg a tolmács hadnagy urat, ébreszd fel, és hívd ide! ... Ő majd igazolni fogja a német urakat. Rendben van?
- Köszönöm!

Az őr kopog, semmi válasz. Mi tudjuk, hogy hol van! De nem mondjuk meg! Az őrvezető bemegy.
- Százados úr, alázatosan... Eltűnt!
- Az lehetetlen! - és kirohannak az irodából mindannyian.

Dániel elcsigázottan kitántorog a hálószobából.

- Százados úr, alázatosan kérdezem, hol a tolmács?
- Vizsgálat, hadbíróság, lefokozás, ítélet, siralomház, akasztófa!
- Százados úr, alázatosan kérdezem, hol a tolmács? – kérdi ismét Bors.
Dániel kijön valahonnan:
- Bocsánat uraim, engem keresnek? - kérdi a pendelyében Kint voltam a ... tetszenek érteni! Egyébként miben lehetek az urak szolgálatára?
- Először is, igazolja magát! Kémelhárítás!
- Azonnal, hát nem vittem magammal az igazolványt. Különben a Vezérkarnál dolgozom, mint már Önnek mondtam.
- Köszönöm hadnagy úr, ez rendben van.
- Feltehetnék Önnek néhány kérdést az önnel érkezett német urakkal kapcsolatban?
- Ezek szigorúan titkos adatok, kérem.
- Tudom! Épp azért, fáradjon be! Bocsánat uraim! - És maga mögött bezárja az ajtót.

Parádi és Ernőfy százados kint maradnak. A százados csodálkozik.
- Egy őrmester?
- Forma szerint Hitler is csak egy tizedes. – válaszolja a főhadnagy.
- Ez igaz! Hát akkor, igyunk egyet főhadnagy úr!– egyezik bele a százados.

Micsoda mázli, hogy ide pottyant, mondja Dániel. Ők meg már aggódtak, hogy elveszett. De ez a kémelhárítás nem veszélytelen trükk! Ha tudták volna, hogy Zentay ezredes a kerületi csendőrparancsnok, hát jobban meggondolják a dolgot. Szerencsére csak most tudták meg, épen ezért azonnal távozzanak. De itt vannak kihasználatlan lehetőségek! – mondja Dániel. Bár a feladatuk csak a felderítés, de ha szereznek néhány teherautóval ebből a bizonyos fegyverből, az jó vagy rossz. Holnap jönnek a teherautók. A németek az elkészült 2000 csövet elviszik. De hová? Még ezt sem tudják. Igazad van tanár úr, maradunk – konstatálja Bors. Csak még ki kell találni, hogy miért maradnak!

Juhász jelenti, hogy a kibővítet raj felderítésre készen áll. Jelenti, hogy időzített bombát, mérget és egyéb diverziós anyagot keresnek – de honnan vette a többi katonát? Azok az őrségből vannak, ők jobban ismerik a terepet. Jön a főhadnagy is. – Keressen! – egyezik bele a százados. – Jó éjszakát, százados úr!

Gizi már alszik.
- Itt vagyok végre! – mondja – már semmi sem tarthat vissza!
Felébreszti. - Gizi! – Megin’ itt vagy? – kérdi üdvözült mosollyal. – Te görög isten, te! Te kis telhetetlen! De én már alszom! Na, pá!
A százados nem ért semmit.

Sorakozó a csendőrség udvarán. Zentay hallgatja a tegnapi nap jelentéseit. Bejön egy biciklista, Oszi kiveszi a kezéből az újságokat.
- Van valami újság, Oszi?
- A világon semmi, Dezső! Gyerünk reggelizni! – Dezső olvassa az újságot – Ennyire érdekel Dezső? – Gyere csak ide, Oszi! – Parancsolj, Dezső bátyám. – Nézd csak meg ezt a képet, Oszi! – Fegyverbarátság. Láttam, Nagyon rossz fotó. – Nézd csak meg jobban, hátha tetszeni fog! – És megnézi, és kiül a döbbenet az arcára. [De legalább tudjuk a pontos dátumos: 1943. szeptember valahanyadika]
- Dezső, hisz ez a...
- Most megcsípjük, Oszi, ha a fene fenét eszi is!
- Hát az biztos, Dezső! Máris intézkedem!

Már megint Csepel teherautókat szerepeltetnek. Mindenesetre jönnek a kocsik.
Dániel tolmácsol. Mikor, mekkora nagyságú szállítmányt tudnak legközelebb átvenni?
Körülbelül 3 hét múlva, mintegy 2000 csövet.

Borsék hoznak egy ejtőernyőt, ezt találták. Ja, ez lehetett a Dánielé, mert a lőtéren a cél harckocsikhoz közel találták. Embert, partizánt nem találtak, valószínűleg kimenekült a táborból, amikor rájött, hová pottyant. De a legritkább dolog, hogy egyetlen embert dobjanak le. Itt is egész csoporttal kell számolniuk. [Jól kiképzik a magyar elhárítást!]

Winklmann úr kérdezi, hogy tudna-e erősítést adni a százados úr a teherautókhoz, ugyanis a sofőrökön kívül mindösszesen egyetlen katonája van kocsinként. De majd kér erősítést, neki is kevés a katonája. Bors felajánlja, hogy a különleges osztag szívesen elkíséri a szállítmányt, amíg ki nem jutnak a veszélyes zónából. Az első és az utolsó kocsit kell biztosítani.

Csörög a telefon, Ormándy van a vonalban. Már a különleges osztag átkutatta a tábort. Találtak is egy ejtőernyőt. Valószínű halkan beszél, hogy más ne hallhassa, mert a százados hangosabb beszédre kéri. Oszi kérdezi, hányan vannak, de ezt meg kell kérdeznie (Este nem számolta meg őket?) Megkérdezi, kivel beszél, ő megmondja. Bors át szetretné venni a kagylót.

- Ormándy ezredes úr? Itt Bors Máté. ... Igen, igen. Innen a táborból beszélek. ... Alázatosan jelentem, a feladatot végrehajtottuk. ... Alázatosan köszönöm ezredes úr! ...Át fogom adni, ezredes úr. ... Igen, ... Igenis ... Máris indulok!
- Nos? – érdeklődik a százados.
- Alázatosan jelentem, valami kitüntetés van kilátásban.
- Kinek? – Az még nem derült ki pontosan. De, hogy valaki kap közülünk, az biztos!

Ormándy ordít: Riadó, fegyverbe!
- Kérlek Dezső bátyám. Most beszéltem a táborral és ki volt a telefonnál?
- Kicsoda? – Kérlek, fogózkodj meg! Bors Máté. Most már Dezső is ordít.

Indul a német szállítmány. Amikor indulnának, a százados utánuk kiabál: Főhadnagy úr! Megállni! Most kaptam a parancsot, hogy Önök nem hagyhatják el a tábort. Ormándy ezredes úr parancsa, hogy tartsam itt Önöket.
- Megígértük a biztosítást a németeknek, most már nem léphetünk vissza!
- Nagyon furcsán viselkedik főhadnagy úr, ez parancsmegtagadásnak minősül és ettől az Ön helyében tartózkodnék.
- Tudomásul veszem a figyelmeztetését százados úr, de mi akkor is továbbmegyünk.
- Főhadnagy úr, ne kényszerítsen, hogy az őrséget szólítsam!
- Én az Ön helyében nem gördítenék akadályt az osztag távozása elé, százados úr! – szól közbe Dániel.
- Milyen jogon szól bele hadnagy úr?
- Az okosabb jogán, Az ön első meggondolatlan mozdulatára ugyanis mi felrobbantjuk az egész szállítmányt. Nézze csak!
- Kicsodák Önök?
- Maradjunk annál, hogy „Különleges Osztag”. Szóval indulhatunk?
- Kísérjen minket a kapuhoz, százados úr és maradjon egészen szorosan mellettem! – veszi át a szót a főhadnagy.
Kikíséri őket, az őrvezető felengedi a sorompót. Még mielőtt beülne Dániel, még megjegyzi: - Még mielőtt elfelejteném, százados úr, kézcsókom a hölgynek!
A százados először mosolyog – Köszönöm, köszönöm! – aztán leesik neki: A görög isten! Vizsgálat, hadbíróság, lefokozás, ítélet, siralomház, akasztófa!

Oszi és Dezső egy nyitott tetős autóban állva jön az egység élén. Oldalkocsis motorkerékpárokon jönnek a csendőrök. Borsék ellenkező irányba mennek.

Az az érzésem, hogy Ormándy nem elégszik meg csak a telefonbeszélgetéssel! Mi lenne, ha ebből a sok teherautóból csak egyet tartanánk meg? – kérdezi Bors Dánielt.

Dezsőék odaérnek a tábor főkapujához. Már elmentek – Barom! – a szokás szerinti szidás. Utánuk mennek.
Borsék egy szerpentinen kiszállnak az elől menő Mercedesből, udvariasan elbúcsúznak. A konvoj elkanyarodik jobbra, négy teherautó elmegy, Borsék az ötödiket bekanyarítják balra és eltűnnek. Szegény német sofőr!

Na, most már Sípos úr is kiélheti a pufogtatási mániáját. Ő látja meg a bokorból a közeledő csendőrséget. De nincs tűzharc, jobbra továbbmennek.
- Nem lesz valami kellemes találkozás! Na, mehetünk? – kérdi Bors.
- Na, végre valami jó ötlet, legalább nem kell gyalogolni.
- Főhadnagy úr, remekül csinálta!
- Köszönöm, de nem szólítanának engem is a nevemen végre?
- Majd erre is sor kerül!

- Te tudod az utat Máté? – kérdi Dániel, amikor elindulnak.
- Egyenesen, mindig csak egyenesen! Előre!

Most már értem, a telefonbeszélgetés után miért nem tették használhatatlanná a telefont; akkor nem lett volna üldözési jelenet.

Csak azt nem értem, hogy hogyan felejthették el a szereplőket összeállítók, mondjuk a gyártásvezető, hogy Lendvai Gizi, (Schütz Ila) a százados úr barátnője, már szerepelt A Futár című 5. részben, mint Rhédey báró testvérének cselédje, Etus. Vagy ők néztel el már megint valamit, vagy minket néztek figyelmetlennek. 

Főcímzene

Vége a XIV. résznek. Folyt. köv.

Akik ebben a magyar nép elleni diverzióban részt vettek:

Írta: Markos Miklós, Fülöp János
Operatőr: Forgács Ottó
Dramaturg: Békés József
Rendező asszisztensek: Buzás Pál, Sivó György
Katonai szakértők: Kerekes Zoltán alezredes, Nagy József őrnagy, Galván Károly (csak tudnám, mit csináltak?)
Jelmeztervező: Witz Éva
Zenei összeállító: Palásti Pál
Gyártásvezető: Kiss Lajos
Rendező: Palásthy György

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr94728876

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2008.11.03. 19:19:00

Hát baromi sokat dolgoztam vele és még pofozgatni kellene, de már elegem van az egészből. Örülök, ha jól szórakoztál.

Légy a levesedben · http://www.elitharcos.hu/ 2017.11.01. 14:26:14

azzal az egymotoros valami zlin vagy efféle futárgéppel keveredtek tűzharcba. nabazmeg
süti beállítások módosítása