XIII. rész: Ujjé a Ligetben

Egy ponyvás német katonai dzsip megy az úton. VW jelzés van rajta, elöl is és oldalt is, a keréktárcsákon. Juhász Feri (Juhász Jácint – régen láttuk már), egy általunk korábbról már ismert kommunista vezeti, szakaszvezetői váll-lappal, katonai egyenruhában. A hátsó ülésen ül Parádi Gusztáv repülős főhadnagy (Tordy Géza). Csinos az egyenruhája, ismételten meg kell jegyeznem, talán ez volt a legszebb magyar katonai egyenruha. Juhásznak is más az egyenruhája, mint más honvédeké vagy tiszteseké. Baret van a fején, hátul lelógó két szalaggal.
A Magyar Királyi Miniszterelnökségen vagyunk, Tordy Gézát már várja vitéz Bárány, másodtitkár úr. Nyílik az ajtó, bent a falon a Kormányzó Úr portréja. Parádi a kassai repülőtér parancsnokának segédtisztje.

Levelet hozott a miniszterelnöknek, de csak személyesen adhatja át.

Megtudjuk, hogy a levél a tegnapi bolsevista bombázás ügyével van összefüggésben.
Tehát 1941. június 26-a után vagyunk egy nappal.

Mutatja az újságokat. Mindegyik címlapján a támadás hírei. „Egy elvetemült gaztett, amire csak az oroszok képesek.” – mondja a másodtitkár.
„Az újságok hazudnak, Titkár Úr!” – mondja Parádi.
„Miért? Talán nem volt bombázás?”
„De igen, azonban sikerült megállapítanunk a bombázó gépek típusát és jelzését, és az nem egyezik az újságok híreivel.”

A hivatkozott Őexelenciája, a miniszterelnök ekkor Bárdossy László volt.

A másodtitkár „természetesen” nem a miniszterelnököt keresi telefonon először, hanem az elhárítás vezetőjét, Egerszegi bárót. Beszámol neki a főhadnagy érkezéséről és arról a bizonyos levélről.
A báró úr arra kéri, várakoztassa a főhadnagyot kb. fél óráid és csak utána jelentse be a miniszterelnöknek.

Juhász szakaszvezető hazaérkezik Újpestre a szolgálati kocsival. felesége rohan ki elé a szőlő lugas között. Kérdi tőle, kér-e ebédet. Kér, de közben el kell mennie.
A felesége aggódott, amikor bemondta a rádió a bombázást.
- „Azt is bemondta, hogy a németek voltak?”
- „Nem, azt mondta, hogy az oroszok!”
- „Éppen ezért kell elmennem! Meg kell, találjak valakit az elvtársak közül. El kell mondanom, hogy volt igazán!”
Gabikának ad egy csokit, neki hozta, de csak ebéd után eheti meg.
Piri nénihez megy a Ligetbe. A női Jolly Joker, a jós, a kommunista személyzetis.

Dezső és Oszi külön-külön autókkal érkezik a miniszter úr irodája elé.
- „Dezső! Te itt?”
- „Amint látod, Oszi!
- „Szintén a Kegyelmes úrhoz?
- „Szintén.”
- „Talán megint valamit elrontottál, Dezső?”
- „Én? Talán te, Oszi.”
- „Én már évek óta nem csinálok semmit, kérlek!”
- „Én sem!”
- „Hát, akkor mit akarhat tőlünk?
- „Majd meglátjuk, Oszi!
- „Majd meg, Dezső!”

Juhász megáll a kocsival a Ligetben valahol. Átvág a gyepen, a bokrok között. Annyira óvatosan néz körbe és annyiszor, hogy ha én titkosrendőr lennék, nekem az tűnne fel, na meg az, hogy egy katona miért rohan, aztán meg miért áll meg hírtelen és tekintget körbe idegesen. Egy nyilvános WC, odamegy és az előtte ülő hölgynek szól: A múzeum előtt várom. Piri néni beviszi a székét, leveszi a köpenyét és a fejfedőjét; kiakasztja a táblát: Ebédszünet.

A Kegyelmes úr irodájában vagyunk. Egerszegi báró magyaráz Dezsőnek és Oszinak.
- „Azt hiszem világos, hogy erre a kassai bombatámadásra csak egyféleképpen válaszolhatunk. Értenek Uraim?
- „Tökéletesen, Kegyelmes uram!
- „Éppen ezért nagyon kényes, sőt kínos, a repülőtér parancsnokának az a jelentése, miszerint a bombázó gépek nem oroszok, hanem németek voltak. Az önök feladata, hogy ez a – én nem is tudom, hogy mindek nevezzem – semmiféle körülmények között ne szivárogjon ki.
- „Tökéletesen értem a feladatot Kegyelmes uram. Te is érted, ugye Oszi?
- „Természetesen! Elhallgattatjuk a pasast Kegyelmes uram!
- „Hát igen! Ez az, amit nem tehetünk meg, noha ez volna a legcélravezetőbb. Más utat kell keresnünk! Inkább… Ezt Önökre bízom, Uraim. Az ügyet diszkréten kell kezelniük, de alaposan fel kell deríteni, hogy nem áll-e valakivel vagy valakikkel összeköttetésben ez a repülőtér parancsnok, vagy ez a főhadnagy, akit fölküldött a levéllel. Meg kell tudni, hogy néhány parlamenti ellenzéki képviselő nem kapott-e információt a kassai ügyről; és végül, minden eszközzel el kell fojtani mindenféle rémhírterjesztést. (feláll) Uraim! A múltban követtek el néhány hibát, de azt senki nem mondhatja Önökről, hogy gyengekezűek voltak. Éppen ezért bízom Önökre ezt az ügyet.
- „Alázatosan köszönjük, Kegyelmes uram!
- „Uraim! Új korszak kezdődik Magyarország történetében, talán már holnap. Minden ingadozást, meghátrálást, defetizmust, pacifizmust csírájában el kell fojtani.
- „Bízhat bennünk, Kegyelmes uram!
Már kint az utcán kérdezi Dezső Oszit:
- „Tudod mit jelent ez, Kisfiam, hogy »új korszak«?
- „Mit, Dezső?
- „Háborút! Ismét eljött a mi időnk, Oszi!
- „Meghiszem azt, Dezső!

A Búvár Kund csónakház a Duna parton, mivel – bármilyen érthetetlen és felfoghatatlan is – valahogyan, valamikor, de Piri néni már beszállt a katonai autóba. Mintegy taxinak használja.
- „Mindenesetre béreljünk egy csónakot!” – parancsolgat, pedig nem is a hátsó ülésen ül.

Juhásznak már csak két órája van a négyből és még haza is akart volna menni (ebédelni).
- „Szolgálhatok egy príma csónakkal a vitéz úrnak?” – kérdi Bors, levéve a napszemüvegét.

Zentay és Ormándy Bárány másodtitkárral tárgyal. Meg kell akadályozni, hogy Parádi főhadnagy bárkivel is érintkezésbe lépjen. [Miért kellett ehhez a munkához a külsős Oszi és Dezső? – Hacsak azért nem, hogy végre megint szerepet kaphassanak.]
Megállás nélkül jött ide, és amint átadja a levelet, azonnal indul vissza.

Nem tudni, hová küldte a kocsiját a főhadnagy, mert az épület előtt nincs.
- Ha fontos meg fogom tudni, Uraim! – ígéri a titkár.
- Fontos! – vágja rá egyszerre Dezső és Oszi. (Ha tudnák, mennyire is fontos!) – „Néhány perc türelmüket kérem!”

- „Apropó! Elfelejtettem szólni, hogy a sofőrje lepihenhetne a garázsban.
- „Hazament a családjához, újpesti. S egy otthoni ebéd minden alvásnál többet ér a katonának.
- „Pardon, a menetlevelet – ha nem haragszik – amíg bent lesz Őexelenciájánál, addig lepecsételtetem.

Mutatja a menetlevelet a sofőr nevével és a rendszámmal. Így könnyebb megtalálni.

Juhász előadást tart a csónakházban a Távirati Iroda első jelentéséről, a sárga jelzésről, ami a farok tövében a tengelyhatalmak gépeinek jelzése volt, s amely jelentésből a sárga jelzésre utalás már kimaradt később. Ugyan Partridge ezredes ezt a semlegesség jelének tekintette, mégiscsak ő a katona – de ezt hagyjuk most. Ez az első bizonyítéka.
A második, hogy Krúdy Ádám vette észre először a gépeket – szerinte. Azt mondja, hogy egy kiképzőgépen felszállt és utánuk ment. Mármint a parancsnok! És szerinte egyedül! Aztán géptávírón jelentést küldött a miniszterelnöknek, hogy a gépek Henkel He-111-es német bombázók voltak. Mivel nem kapott választ a sürgönyre, ezért felküldte a segédtisztjét egy levéllel. Mármint így került Pestre Juhász most.

Oszi Újpesten van Juhász házánál; Juhászt keresi. A felesége nem hajlandó megmondani neki, hogy hol van most.
Az egyik rendőr előre hozza Gabikát, aki egy csokiért megmondja, hogy Piri nénihez ment a ligetbe apuka.

- „Na, látja Nagysád! A gyereknek több esze van, mint magának! Azonnal kerítsék elő azt a Piri nénit, a föld alól is – a gyereknek meg hozzanak egy tábla csokoládét!” – mondja Oszi, a stratéga.
- „Ne zavartassa magát, csak úgy, mint ha itt se lennék; mint máskor!”

Véget ért a konspiratív-tanácskozás. Juhász menjen ebédelni, aztán a főhadnagyért. Piri néni értesítse Dánielt és Sípos urat. Egy óra múlva találkoznak az ő zöld kastélyánál.

Piri néni tiltakozik – A Vezetőség megtiltotta, hogy Bors bemenjen a városba.
- „Rendkívüli helyzet állt elő, nincs idő az engedélykérésre! Cselekedni kell még ma!”

Hát persze, hogy Juhász viszi vissza kocsival Piri nénit. A titkos rendőr már ott várja a fa mögött. Öt rendőr körbeveszi – nincs menekvés, lebukott.

Juhász hazaért. Otthon az ebéd mellett 4 rendőr is várja. Őt is lefogják.

- „Na, látja, ennyi az egész! Jó étvágyat Nagysád! – mondja Oszi.

Parádi kijön az épületből, keresi a sofőrjét.
Na, őt ugyan várhatja, mert éppen most dolgozzák meg. Oszi a vallatásnak háttal cigarettázik. A klasszikus, sarokban-vallatást láthatjuk, amikor a fal adja a másik pofont. Mellette Piri néni nézi a vallatást.

- „Nos, beszélsz végre kisfiam, vagy folytassuk a rábeszélést?”

- „Beszélek!” – közli Juhász.
- „Ott tartottunk, hogy azt a hazugságot a német bombázókról, kinek mondtad el? Kinek, mikor és hol? Juhász néz, aztán ránéz Piri nénire. Piri néni behunyja a szemét.
- Tehát, kinek, mikor és hol? – kérdezi újra.
- „Maguknak, most, itt. – kap egy pofont Oszitól.
- „Látja, milyen ostoba? Remélem, magának több esze lesz! Beszélgessünk, jó?– mondja nyájasan Oszi.
- „Jó! Hogy van?”

Egy rendőr jön be, kezében egy dobozzal: Alázatosan jelentem, itt van a nyilvántartási anyag.

Oszi egy lapot vesz ki. Elmosolyodik
- „Köszönöm kérdését, remekül vagyok!”De maga nemsokára sokkal rosszabbul lesz, ezt megjósolom!

- „Folytassák! Nem kell kímélni a hölgyet sem!” – és kimegy a vallatóhelyiségből.

Bors, sállal a nyakában, világos zakóban megy a zöld tujához. Előtte a közelben – sajnos – láthatóan – egy civil ruhás rendőr áll. A padon egy vak ül, bottal a kezében. Amikor ellépne előtte, a botot kidugja, Bors majdnem hanyatt vágódik.
- „Fogjál karon és vezess el” – halljuk Sípos úr hangját. Hát őt meg hogyan értesítette Piri néni, ha egyből ide hozta Juhász? Megint egy Deus ex Machina?

Bors nem igazán érti. Egy ember fehér kalapban siet a WC-hez. A nyomozók azonnal utána mennek. Végezné a dolgát (Alfonzó) amikor pisztolyt nyomnak a tarkójához: Fel a kezekkel! – „Pont most?”

- „Kapaszkodj meg Dezső!”
- „Mit csináltál már megint Oszi?”
- „Olvasd - mutatja a lapot. – aztán majd rájössz! Azt hiszem, megfogtuk az Isten lábát!”
Kérlek alásan, ezzel a katonával együtt behoztak egy öregasszonyt is. Nekem az első perctől kezdve gyanús volt, illetve, nem is hogy gyanús, hanem ismerős.”
- „Csak nem azt akarod mondani, hogy hozzá jársz jósoltatni, mert, hogy ha jól látom, ez valami jósnőféle.”
- „Emlékszel, Dezső, 3 évvel ezelőtt hogyan csúszott ki Bors a markunkból?
- „Hogyne! Belefulladt a Dunába, miután a kocsijával...”
- „Amelyben ült egy öreg apáca is.”
- „Oszi!
- „Nem érdekelsz Dezső! – mondja lekezelően.
- „Csak nem azt akarod mondani, hogy...”
- „...hogyha az öreg apáca ki tudott úszni a Dunából, akkor vele együtt más is kiúszott!”
- „Bors!

Sípos és Bors Pósa Lajos szobra alatt ülnek. – Mi történt? – kérdi Bors.
- „Nem tudom pontosan, csak láttam, hogy a WC környékén hemzsegnek a hekusok.
- „Dániel? Azaz Dános úr?”
- „Nem jöhet ki, szolgálatban van. Azt üzeni, ha fontos, bemehetünk hozzá nyugodtan.”
- „Fontos” Nem hallottad mi történt?”
- „Hallottam, de a központból még nem jött semmi utasítás!”
- „Arra most nem várhatunk. Valamit tennünk kell! Valamit! Ha megállítani nem is tudjuk az eseményeket, de jeleznünk kell, hogy élünk, hogy tudunk róla. Gyerünk Dánielhez!”

- „Mit akarsz tenni Dezső bátyám?”
- „Most szépen lemegyünk és elengedjük őket!”
- „Elengedjük? Még meg se vertük őket rendesen!”
- „Udvariasan bocsánatot kérünk, és mehetnek. De a sarkukban maradunk. Majd ők elvezetnek a fejhez! Vagy te nem így gondoltad Oszi?
- „Dehogynem! A számból vetted ki a szót, kérlek!”
- „Na, hát akkor mehetünk?”
- „Mehetünk! Menj egyedül Dezső!”
- „Talán jobb is lesz!”

A vallatószobában:
- „Mi történik itt?”
- „Alázatosan jelentem, a kihallgatást foganatosítjuk!”
- „De így? Hát, emberek maguk? Azonnal kérjenek bocsánatot a hölgytől és a szakaszvezető úrtól!”

A Vidámparkban vagyunk, egy ember sepreget a siklónál. Sípos úr elmélkedik:
- Mondd már! Van olyan épp eszű ember, aki elhiszi, hogy egy kétszázszor nagyobb országgal szemben komoly esélyeink lehetnek a háborúban?”
- „Ebben a Horthy-féle 20 évben legnagyobb bűn az, hogy az embereknek az épp eszét vették el! Nyugat védőbástyája, Mária országa! Az elmúlt 20 év alatt másról sem esett szó és lassan mindenki elhitte.
- „De egy háború az más!”
- „Más! Ezt kell elmondanunk az embereknek!” – Ím, hát erről szól, erről akart szólni az én olvasatomban az egész sorozat! Gondosan csöpögtetett népbutítás, a gondolkodni tudás, ennek esélyének, képességének, a fokozatos elvételéről, a szájbarágás művészetéről. Szajkózd a hivatalos, a bevett dogmákat; ha nem ez a véleményed, fejbe verünk, kivégzünk, ezért jobban teszed, ha beállsz a sorba; a történészek véleményét és a nagyapád emlékeit meg felejtsd el. Azért, mi szerencsésebbek voltunk, mint a Szovjetunió 70 évének még emlékező emberei; ott két és fél generáció halt meg, mire lehetett beszélni nyíltan a bolsevisták rémtetteiről és Sztálinnak a háború előtt és a háborúban és utána játszott szerepéről – a terrorról, a népirtásokról, a szovjet mennyországról, a népek börtönéről.
A történelmet ugyan a győztesek írják, de a történelemnek, a gyerekeinknek tanított történelemnek legalább illene köszönőviszonyban lennie a tényekkel. Mert a tények makacs dolgok, és az igazság minden körülmények között feltör és utat kér.

Ha nem láttam volna a magyarországi kommunizmus 50 évét és a Szovjet 70 évét, még a nap humor díját is megítélném ennek az eszmefuttatásnak, azonban így keserű a vigyor a szám szegletében.

De az agymosás folytatódik tovább, nézzük.
- „Van valami terved Máté?”
- „Nincs!
- „Hát akkor?”
- „Tervem az nincs, de valami halvány ötletem az már van.

A rendőrségről jönnek ki a kisminkelt kommunisták.
- „Vége az első menetnek! Ha pontozással is, de mi győztünk.
- „Hogyhogy első menet?”
- „Mert ennek még nincsen vége, Fiam! Minket azért engedtek szabadon, hogy nyomra vezessük őket. Régi trükk!”
- „Aha” – (A régi mozgalmár okítja az ifjúságot. Mégis Oszinak volt igaza! Két nap alatt minden elmeséltek volna, ha az okos Dezső nem akar trükközni.)
Piri néni azonnal ki is szúrja a titkos rendőrt.

- „Ha a feleségemnek... Ha Piri néni szólna...”
- „Remek ötlet! Te, meggyalogoltatom a pasast Újpestig, és majd szólok!”Szervusz! Örülök, hogy ilyen rendes fiú vagy!

Feri két órás késéssel megérkezik, összeverve, szakadt uniformisban. A főhadnagy úr felelősségre vonja, Feri vázlatosan elmondja a történteket. Kéri, hogy üljön be a kocsiba, mert a háta mögött van egy fekete kocsi, amelyik idáig követte.

A főhadnagy odamegy a kocsihoz. Ráordít a nyomozóra:
- „Szálljon ki! Maga feltűnően fixíroz engem és a sofőrömet! Ezt szüntesse be, mert felpofozom!”
- „Kérem, én államdetektív...”
- „Szálljon be! Induljon el, és meg se álljon a rendőrségig, mert keresztüllövöm. Mars! Gyorsabban!”

Borsék megtalálják Dánielt és beülnek egy ligeti játékba.
Elmondja neki, hogy juhász Feri milyen híreket hozott, hogy német gépek bombázták Kassát.
- „Hát, abban biztos voltam, hogy nem oroszok voltak! Igen, provokáció!”- mondja Dániel
- „Ez az! Ezt kell elmondani az embereknek.”- kontráz Dániel. [Csak úgy halkan megkérdezném, honnan volt olyan biztos benne? És Dániel meg Bors elvtársak mit szóltak Lengyelország szovjet megtámadásához, a Moltov-Ribbentrop paktumhoz, vagy a szovjet-finn háborúhoz? Azok is provokációk voltak? Éppen ők mondják, akik a spanyol polgárháborúban látták a Szovjetunió munkálkodását és a spanyol arany lenyúlását?]
- „Hát félek Máté, hogy erre most nem találsz fórumot, sem újságot, sem a Magyra Rádiót!” – sopánkodik Dániel.
De Bors, a kommunista-szupermen előáll világrengető tervével.

Bors előadja, hogy naponta legalább 3000 ember látogatja az Angol parkot és a zene helyett most sugározzanak bolsevik "felvilágosító" programot.

S.I: - „Egy-két hét és nyakig benne leszünk a háborúban. – veti közbe Sípos úr – és már senki nem azzal fog törődni, hogy mi történt Kassán, hanem hogy mi történt a fronton. Most kell cselekedni!”
B.M: - „Sajnos a háborút megakadályozni nem tudjuk, ehhez nem vagyunk elég erősek, de kötelességünk figyelmeztetni az embereket! A legfontosabb a rendőri ügyelet eltávolítása! Sípos úr! Ez a te dolgod lesz! Ki kell találni valamit, szóval, hogy amitől kimegy az Angol Parkból a rendőrség.

De valahogy el kell vonni a figyelmet a vidámparkról. Valami balhé kell, olyan, amitől kivonul a rendőrség innen (mármint az az egy rendőr).

A kegyelmes úr irodája. A libériás embert Parádi főhadnagy félresöpri, és beront a másodtitkárhoz.
- „Titkár úr! Vegye tudomásul, hogy a leghatározottabban tiltakozom az engem ért atrocitás miatt!
- „Mert mi történt?”
- „A sofőrömet bevitte a rendőrség, félholtra verte és arról faggatta, kinek, mikor és hol beszélt a kassai bombázást végrehajtó gépek típusáról. Ez a legdurvább hatásköri túllépés, amit a legfelsőbb helyen írásban is be fogok jelenteni. Valamint kivizsgáltatom, hogy mi módon jutott a rendőrség tudomására a Magyar Királyi Honvédség szigorúan bizalmas jelentése! Befejeztem! (Na, még egy hasznos idióta!)

_ „Reggel megkértem az urakat, hogy tapintatosan járjanak el! Nemde? Ezek után a kassai reptér parancsnokának a sofőrje félholtra verve jelentkezett a főhadnagyánál. Fölöttébb kínos telefonbeszélgetést kellett folytatnom emiatt. Urai,! Így értelmezik Önök a tapintatot?” - mondja a miniszter.
- „Kegyelmes uram, mi megpróbáltunk – hogy úgy mondjam – a lehető legnagyobb tapintattal...
- „…de ez a sofőr nem volt hajlandó vallani. Kegyelmes...
- „Hogyhogy vallani?”
- „Ez a sofőr, ma délelőtt, veszedelmes kommunista elemekkel találkozott. Elfogtunk ugyanis egy asszonyt, akiről kiderült, hogy azonos avval az idős apácával, aki néhány esztendővel ezelőtt, abban a botrányos márianosztrai ügyben szerepelt.”
- „Ahaa! Az a Dunába zuhant autó!”
- „Méltóztassék elképzelni, lehetséges, hogy az autó utasai mégsem haltak meg. Ez a bors nevű alak...”
- „Ormándy főtanácsos úr nagyon messzire ment. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy ez az öregasszony, aki Bors legközelebbi munkatársa volt, él. És vele tárgyalt ez a sofőr. Ezért is érintet bennünket nagyon mélyen, Kegyelmes uram szemrehányása. Mi a lehető legnagyobb óvatossággal jártunk el. Amint kiderült, hogy nem hajlandóak vallani a kapcsolataikról, szabadon engedtük a sofőrt is és az öregasszonyt is, azt remélve, hogy fontosabb emberek nyomára fognak bennünket vezetni.”
- „Ez így van, Kegyelmes uram!”
- „Hm! Á igen! Ez így egészen más, Uraim! Rendben van! Na, és van valami nyom?”

Parázs megy a WC felé. Megáll, majd az ő nyomába is ered egy titkosrendőr. Ráköszön a WC előtt ülő öregasszonyra. de nem ő az. Elsiet, a nyomában két rendőr.

A főhadnagy még mindig azt nem érti, hogy szerzett ilyen gyorsan tudomást a rendőrség az ügyről. Juhásznak az a véleménye, hogy a miniszterelnök úr nem most értesült a történtekről, de ő nem a géptávírós jelentésre
- „Úgy érted, hogy valaki már a bombázás előtt tudott a bombázásról? Hogy ez egy előre kitervezett...”
- „Igen! Így érthető lenne, hogy a rendőrség már az Ön jelentése előtt tudott a dologról.
- „Az a gyanúm, hogy téged, ... magát nem véletlenül verték össze.
- „Tessék, csak nyugodtan tegezni Főhadnagy úr!

Parázs, a kalapjában megy az utcán.
bemegy az Angol parkba. Amíg az egyik rendőr elmegy telefonálni a főtanácsos úrnak, addig a másik utána megy. A Magdolna napi kocsmai verekedésből ismert rendőr megállítja a titkosrendőrt – Mi van kollega, szórakozunk, szórakozunk? – Hagyjon!
Közben bömböl a reklám a hangszórókból.

A miniszter, Dezső és Oszi kvaterkáznak az irodában. Zentay főtanácsos urat telefonhoz hívják. Oszi közben az egyik kalandját adja elő:
- „Szóval, kérlek Kegyelmes uram, aztán bementem az öltözőjébe, megálltam az ajtóban, elővettem a revolveremet és azt mondtam: »Kisasszony, ön visszaküldte a virágaimat! Tudja mi ennek a következménye?« Kérlek, a hölgy elsápadt, térdre rogyott, odacsúszott a lábaimhoz és azt suttogta: »Kegyelem!«
- „Ezek után már nem volt mese, nemde?”
- „Sok minden volt ezután, Kegyelmes uram, de mese, az nem volt!” – Bejön Zentay.
- „Kegyelmes uram, alázatosan engedélyt kérek a távozásra Ormándy főtanácsos úrral együtt!”
- „Mi történt?”
- „Az embereim egy nő nyomában eljutottak az Angol Parkba. Valami azt súgja nekem, hogy ma még valami rendkívüli dolog fog ott történni. Azonnal kiszállunk a helyszínre.”
- „Én is megyek!”
- „Brávó!” – lelkesedik Oszi.
- „Egyelőre nem tanácsolnám, Kegyelmes uram, ki tudja, hogy milyen helyzet fog előállni? Sőt, hogyha azok vannak ott, akikre gondolok, még talán tűzharc is lesz. De később utánunk... Egy fél óra múlva jelentést teszünk az Angol Park bejáratánál.
- „Jó! Rendben van! Majd később odamegyek. Addig is sok sikert!”

- „Beszéltem a Főtanácsos úrral, azonnal idejön – mondja az egyik rendőr a bennmaradónak – Hol van a nő?
- „Mit tudom én, eltűnt! Zárasd le a kijáratokat, kérj erősítést, aztán keresd te is! Itt kell lennie valahol!”

Parázs Dániellel, Borsot keresi. Nem volt a csónakháznál. Dániel jót mosolyog, csak nem féltékeny?
Beszámol arról is, hogy volt a nyilvános WC-nél is, de más volt ott; nem tudja ki, sosem látta.
- „Hát annál inkább óvatosnak kellett volna lenned! Miért nem telefonáltál korábban?” oktatja ki Dániel. – „és ha követett valaki... Hm!”

- „Történt valami?”
- „Nem, semmi!”
- „Szóval történt. Hol van Máté?”
- „Nemsokára idejön.”
- „Megvárom.”
- „Jó.”

Dániel reklámokat mond be.

- „Amióta Mátét ismerem, örök rettegésben élek. Nem magam miatt, őt féltem. Állandóan rá gondolok, róla álmodom és álmomban is félek. A barátnőim már mind férjhez mentek és gyerekük van.
- „Ilyen korban élünk Parázs! És ráadásul miénk a legtöbb veszély és a legkevesebb öröm!”

Tagranoff a vad, Tagranoff a rettenetes, Tagranoff a majomember ketrecénél vagyunk. Sípos úr szervez. – „Hagyjuk a dumát Adorján úr! Nagy reklámról van szó! Pontosan negyed 6-kor kinyitja a ketrecajtót, és Tagranoff elszabadul. A többit magára bízom Adorján úr! A lényeg, hogy parádés zűrzavar legyen.”
- „Hm? Ez a reklám?”
- „A reklám ez az 50 pengős, amit akkor kap, ha a dolog sikerül!
- „Ha előre kapom a pénzt, biztosan sikerülni fog!” – Sípos úr odaadja neki a pénzt.

Zentay az Angol Parkban van. – „Megvan?” – kérdi. – „Valahol erre tűnhetett el, Főtanácsos úr kérem! Én... Nem miattam történt! Őmiatta!”
- „Kikérem magamnak!” – mondja a posztos rendőr.
- „Kuss!” – zárja le a vitát Oszi.
- „Kikkel vagyok körülvéve?” – dühöng Dezső.

A hangszóró recseg, valaki fölmászik az oszlopra és ráüt; a recsegés megszűnik.

- „Őkegyelmessége perceken belül itt lehet, Dezső!”
- „Riasztani kell az ügyeletet; biztosítani a kijáratokat; adják le a személyleírást, ha feltűnik, minden teketória nélkül tartóztassák le! Mi a kapunál várunk. Ha félórán belül nincs eredmény, razziát rendelek el.”
- „Gyerünk!” – vezénylik egyszerre mindketten.

A hangszóró püfölő szakmunkás bemegy Dániel hangosító helyiségébe: - „Dános úr, nagy balhéra van kilátás! Itt az egész rendőrség, megszállták a kapukat is.”
- „Kit keresnek már megint?”
- „Valami nőről beszéltek, aki eltűnt. Razzia is lesz!”
- „Na, jól van édes fiam, de hát azért a hangszóróknak rendesen kell működniük! Na, menj, nézd végig valamennyit!”
- „Uramisten! – sopánkodik Parázs a függöny mögül kilépve.
- „Máté minden pillanatban jöhet.”
- „Azonnal értesíteni kell!”
- „Hogyan?”
- „Lemegyek, ha engem megtalálnak, abbahagyják az egészet! (Micsoda szerelmes önfeláldozás!)
- „Maradj, hát úgyis azért jöttek utánad, hogy valakihez eljussanak! És úgysem mennének el! A razziát meg megtartanák akkor is. belőled meg esetleg kiverik a…”
- „Belőlem semmit!” (Huú! De kardos és magabiztos! Vagy nem ismeri a rendőrség módszereit, vagy naiv, vagy buta!)
- „Azért van a fejünk, hogy gondolkodjunk!” (Huú, de bölcs! Ezért érdemes volt egyetemet végezni!) „Hogy hívják most Mátét, mi a fedőneve?” [A fedő neve: lábas. Bocs az agyi-rokkant viccért, csak eszembe jutott Hofi elvtárs.]
- „Palánkai Ödön.”
- „Ödön?” Hm! Micsoda ötlet?” (Tényleg, hogyhogy nem tudja a nevét? Ha meg nem tudta, mert „konspiráció”, akkor miért mondja el neki Bodó kisasszony?” Szép kis konspirálja van!)

Bors egy öreg vasutassal. (Siménfalvy Sándor) Lépegetnek a sínek között. (Gyerekek, ez nagyon balesetveszélyes! Ezért ti csak a vasúti átjárókat használjátok!)

- „Na, ide kellene Józsi bácsi! Lehet?”
- „Ez tartalékvágány Biztosan üres lesz!”
- „És hová vezet?”
- „Azt egy mozdonyvezetőnek jobban kell tudni, mint egy pályamesternek.”
- „Ne izéljen Józsi bácsi! Visszakerülök én még a gépre!”
- „Jól is néz ki akkor a magyar vasút! Aztán hány órára kellene?”
- „Hatra!”
- „Reggel?”
- „Dehogy is! Most, egy óra múlva!”
- „Szóval 18 órára! (Bizony Kollega! A vasútnál 6 óra az reggel van, 18 óra pedig délután. Te sem voltál mozdonyvezető az életben sem!)
- „Lehet?”
- „Mindent lehet, csak akarni kell!”

Máté nézi a kerítést. Innen lesz a kijárat (?). De mennie kell, mert hallja, hogy Palánkai Ödönkét várják bácsikái a főbejáratnál. Bors bemászik a kerítésen.

Nyílik a rendőrség nagykapuja és két, a 60-as években gyártott Csepel gördül ki rajta. – Egy csöppnyi anakronizmus! De kit érdekel!

Dániel még mindig Ödönkézik a mikrofonban! – „Figyelem, figyelem! Ödönke hol vagy?” – „Itt vagyok” – mondja gyerek hangot utánozva Bors.
- „De azért még mondd be néhányszor!”
- „Nem láttad a hekusokat?” (De szép archaikus szó: hekus. Ma már csak zsaru, zsernyák, droid, meg pék van!) – „Mit keresnek ezek itt?”
- „Engem keresnek. – mondja a függöny mögül kilépve Bodó Ilona kisasszony, alias Parázs.

D.E: „Most már mindegy! Mindenesetre az akciót, ilyen körülmények között lefújjuk! Zentay és Ormándy vezeti a rendőröket.”
B.M: „Nekik sem árt, ha hallják!”
- „Ne viccelj most Máté!”
- „Ödön”
- „Egy megbízható emberrel hátul kimentek és eltűnhettek.
- „Arról szó sem lehet, legfeljebb nem várjuk meg, amíg a legtöbben összejönnek. Azonnal elkezdjük az akciót.”
- „Én természetesen itt maradok, Máté! De figyelmeztetlek, hogy a helyzetünk kilátástalan.
- „Ha csak 100 vagy 200 ember tudja meg tőlünk a teljes igazságot, már akkor is érdemes volt kockáztatni.” Na, gyerünk tanár úr, add meg a jelet Sípos úrnak, aztán a többit majd meglátjuk!” (Jó kis szervezés! Az egész sorozat jelmondata is lehetne.)

Dániel, a lemezlovas, felrak egy korongot. A szájában cigaretta. És mi van, ha ráesik a hamu az oldalára. Persze, mindegy! Úgyis biztos az Internacionálé van rajta oroszul, rapben feldolgozva.)

De nem, Bilicsi Tivadartól halljuk az „Ujjé a ligetben nagyszerű” kezdetű slágert.

Jön a Kegyelmes úr is, Épp időben. Hogy ő is hallhassa Bilicsit, a színész-arisztokratát.
„Cirkusz, mozi és ringlispíl” – a rendőrök szállnak le a teherautóikról.
Vonalban felsorakoznak a főbejáratnál.

A majomember elvesz egy vattacukrot egy gyerektől, Visítás, üldözés!
„Fogják meg, ellopta a gyerekemet! Utána!”

A rendőrök is rohannak. – „Utána! Élve kell elfogni!” – adja ki a parancsot a parancsnok.
Jaj! De átlátszó trükk! És mégis beugranak. Na, ne mááááá! Ennyire primitívnek nézik a televíziónézőket? Hát, igen, ennyire. És azok is voltunk, vagyunk. De leszünk-e?

De ha mindenki kirohant az Angol Parkból, kinek fog szónokolni Bors?
Dezső és Oszi a főbejáratnál, pálcával a kézben sétálgat, nézik az elrohanókat.
- „Mit szólsz Dezső? A XX. században egy Rin-tin-tin!”
- A Rin-tin-tin az kutya volt. A majom az King-kong, Oszi!
- „Gondoltam, hogy ezt is jobban fogod tudni, Dezső!”

Nem is vattacukor van a kezében, hanem valamilyen pólyaszerűség
Felmászik a fára a majomember.
Nem lehet lelőni, nehogy a kisbabát találják el.
Sípos úr elégedett nézi a csődületet. Majdnem nekimegy Dezsőéknek. Felmutatja a szabadjegyét és bemegy az Angol Parkba. Közben szól a dal.
- „Akkor kezdjünk! (Rock & Roll) Adja ki az ukázt Bors.
Mindent áramtalanít Dániel, minden leáll. Csönd van. – „Kezdheted.” – mondja Dániel.

„Figyelem, figyelem! Elnézésüket kérjük, hogy néhány percig megszakítjuk a szórakozásukat, de életbevágóan fontos közleményt fognak hallani
- Beront Sípos úr! Várj Máté, ne mondd, itt vannak Ormándyék!”

„100 pengő jutalmat érdemel, ha javítás után hibát lel!/Rádiója rossz vagy serceg, - együtt Mátéval – megjavítja gyorsan Herceg!”
- Mindenki a majom után futott, az összes rendőr, detektív, csak ezek ketten állnak a kapu előtt. – hadarja Sípos úr.
- „Hát az éppen elég!” Dániel szerint.
- „Akkor sem hagyhatjuk abba! Sípos úr, te itt maradsz és biztosítod Dánielt! Tanár úr, te fogod elmondani, amit akartunk! Parázs, húsz perc múlva abbahagyjátok! Húsz perc múlva a sikló mögötti vasúti sínekre mentek! Ott találkozunk. (Na, önfeláldozási jelenet jön!) Kezd el tanár úr! Okosan, szépen!”

Figyelem, figyelem! Most nem reklámműsort, hanem az igazságot fogják hallani! Figyelem, figyelem! (Mindenki megáll.)
Sorsdöntő események előtt állunk! Lehet, hogy már csak percek választanak el bennünket attól, hogy a magyar uralkodó osztály belépjen a nép akarata ellenére egy igazságtalan és reménytelen háborúba. (Bors kimegy a hangosbemondó épületéből.)
Figyelem, figyelem! Hallgassák meg az igazságot! (Ja, tényleg: oroszul úgy mondják: Pravda)
A tegnapi kassai bombázást, mely ártatlan polgári lakosoknak, asszonyoknak,és gyermekeknek életét oltotta ki, nem szovjet, hanem német repülőgépek hajtották végre, a magyar királyi vezérkar és a magyar királyi miniszterelnök tudtával és beleegyezésével...
Dezső és Oszi is hallgatja:
- „Hallod ezt Dezső?”
- „Már nem sokáig, Oszi! Gyerünk!”
Az urak, bűnös céljaik elérésére ártatlan emberek életét áldoz...

Piri néni odamegy a WC-hez. Az ott alvó nénit felrázza: „Váltás!” Na...– mondja és utat mutat neki.

A kassai aljas provokáció egyetlen célja Magyarországnak háborúba való beugratása. Magyarország ezeréves határait semmiféle támadás nem veszélyezteti keletről. A Szovjetunió, amely eddig sok jelét adta Magyarország iránti rokonszenvének (Dezsőék áttörik magukat a tömegen, elképedve nézik a hangszórót. – „Gyerünk Oszi!” – és tovább rohannak), legutóbb a magyar szabadságharc szent zászlóit adta vissza és ezzel baráti jobbját nyújtotta a magyar népnek.” (Dezsőék éppen bemennének az épületbe, amikor meglátják Borsot. A meglepődést kihasználva, Bors nekik vágja az ajtót és rohanni kezd. – „Utána! Fogják meg!”)
Piri néni kiviszi a pénzes tányért a WC előtti sámlira, közben tovább halljuk mi is és Piri néni is az agitációt:
A Szovjetunió a munkások és parasztok állama, nem ellensége, hanem barátja minden népnek, a magyar népnek is.(Piri néni animálisan vigyorok, lelkesen leveszi a fejkendőjét, a kötényét. Te, Szent Isten; ha ezzel a mosollyal ránéz egy gyerekre, az biztos visszafejlődik australo pithecusszá.)
Nem akarunk háborút barátainkkal, nem akarunk háborút a szovjettel! (Piri néni elrohan! Illetve elüget. Ezért kellett a másik nénit elzavarni?) Évszázadok, és a közelmúlt történelmi tanulságai figyelmeztetnek bennünket, hogy a háborúk a legnagyobb szenvedést zúdítják a népre! Hogy a háború minden terhét mindiga dolgozók viselték (Bors menekül, üldözik.), az urak érdekeiért! Kinek jó a háború? Azoknak, akik itthon maradnak, akik meggazdagodnak belőle, de a százezreknek, a millióknak nem jó! Ez a háború, amivel a kassai bűnös provokációval beugratni akarnak bennünket, ez a háború, amely a német, fasiszta hadigépezet segédcsapatává akarja tenni a magyar katonákat, ez a háború nem a magyar nép háborúja. (Bors már az Elvarázsolt Kastélyban van, Dezsőék utána.) Ez a háború csak vért, szenvedést és pusztulást hoz az országra! (Most már tudom Churchill honnan lopta híres beszéde alapgondolatát, Dánieltől. A pusztulásról meg, meg kéne kérdeznie a rabló, erőszakoskodó orosz hordát. Úgyis van kapcsolata velük!) Ne engedjétek magatokat beugratni egy esztelen és reménytelen háborúba a Szovjet ellen!
Figyelem! Figyelem! Még nem késő tenni valamit! Még nem késő felemelni szavunkat az idegen érdekekért folyó háború ellen! (Bors kijut a főkapun.)
A fasiszta Németország tűzbe és vérbe borította már Európa nagy részét. Leigázta a (... Bors kocsiba ugrik, ezért nem lehet hallani mit igázott le) sárba tiporta az emberi és nemzeti jogokat. Jajkiáltásoktól hangos Ausztria, Csehszlovákia, Lengyelország, Franciaország! Bombák pusztítják az évszázados műemlékeket, (Osziék is kocsiba ülnek.) és kivégzik a népek legjobb fiait. És a telhetetlen étvágyú fasiszta fenevad most kelet felé fordul...

A majomember a fán ücsörög, még mindig tömeg van a fa alatt. Hát, akkor ki hallgatja a szentleckét? Egy kocsi dudálva megáll. Dezső a rendőröket vezényli a menekülő Bors után.
Megjön a Kegyelmes úr is. Beszámolnak neki az üldözésről. Bors Mátét üldözik, minden perc késedelem az akció sikerét kockáztatja. – Miféle akcióét? – A leszámolási akcióét, kérek engedélyt a távozásra! – Megadom! – Indulás!
De a kocsi nem indul. Nem megy! Leállt a motor. – „Maga hülye!”

- „Kegyelmes uram, alázatosan kérek engedélyt, hogy igénybe vehessük a kocsiját! A mienk bedöglött.”
- „És énvelem mi lesz?”
- „Kegyelmes uram is velünk jön.”
- „Azt már nem! Nem hagyom magam semmiféle meggondolatlanságba belesodorni. Azt ígérték, hogy mire én megjövök, mindennek vége lesz. Az Angol Park bejáratánál megvárom az urakat.”
- „Igenis, kegyelmes uram! Mindent megteszünk, Kegyelmes uram!”

(Erről a jelenetről nekem a néhai Horvát Ede akciója jut eszembe. A győri Rába súlyos milliókért megrendelte valamikor az átkosban valamiféle japánoktól egy gyártósor leghatékonyabb beállítását. A japánok dolgoztak is hosszú hónapokig, stopperrel a kezükben. Az átadás előtti délutánon ez a sztahanovista strici lement a csarnokba, és egy óra alatt átrendeztette a teljes gépsort. Így sikerült a gyártási időt 500%-kal megnövelni. A történet valamikori „Rábástól” származik, aki első kézből tapasztalta a csalhatatlan főkegyúr szeszélyeit. Avagy, aki hatalmat kap, először elveszíti az önkontrollját, aztán a józan eszét és a realitásérzékét is.)

A rendőr próbálja betolni a lerobbant kocsit.
A taxisofőr (Láng József – Megjött a magyar Angyal; legalább is az Angyal szinkronhangja) kérdezi Borsot, merre menjen. – Mindig csak körbe! – Előbb-utóbb rájönnek és elkapják. – Honnan tudja, hogy üldöz valaki? – Én is hallottam azt a szöveget az Angol Parkból. Azt hiszem, nem kitüntetést akarnak magának adni! Mindketten sokat sejtetően elmosolyodnak.

Dániel még mindig nem hagyta abba:
Figyelem, figyelem! A magyar kommunisták emelik fel most szavukat ezekben a sorsdöntő órákban a háború ellen és egységfrontban hívunk minden becsületes magyar embert (Hogy utána majd kivégezhessétek és letartóztathassátok őket!), pártállásra való tekintet nélkül, munkásokat, parasztokat, szellemi dolgozókat (Piri néni is ott ténfereg. Mintha keresne valakit.) alkalmazottakat, asszonyokat és férfiakat, akiknek szent a Haza békéje, (Piri néni kiabálni kezd: Le a háborúval! Hú, mint egy dühös, gonosz kis törpe! Skandálják: Vesszen a háború!) akik nem akarják a fasiszták háborúját. Le a háborúval, vesszen a háború!

- „Indulnunk kell!” –jegyzi meg Parázs, miközben Dániel leveszi a köpönyegét.
- „Nagy voltál Tanár úr! De most aztán pucoljunk!– lelkendezik Sípos úr.
- „Hát, itt is utoljára voltam! Nem volt ám rossz hely amúgy a Liget! Na, gyerünk!”

Óvatosan kinéz Sípos úr az épület elé, ahol még mindig skandálnak.
Észreveszik Piri nénit, akit alig bírnak elráncigálni a tömegből. Olyan extázisban van, mint egy rockkoncert résztvevője. Istenem, ez már-már vallásos hit! Mindjárt borrá változtatja a vizet!

Taxi elkanyarodik balra, a többi autó követi. Hát, nem volt elég az egérút? Vagy ilyen gyors a rendőrség? Ez a taxi össze-vissza megy! Hol üldözik, hol szemből, hol jobbról, hol szemből jönnek a rendőrautók, hol Bors követi a rendőröket. Ja, értem! Ez itt a burleszk-elem. Na, nem kap mai napi humor-díjat.
A kegyelmes úr az út szélén integet. Kiabál: Taxi! Taxi!
Bors: „Azt az integető urat felvesszük!”
- „És ha közben utolérnek?”
- „Ő majd megvéd minket!”
- „Miért? Kicsoda ez? Őrangyal?”
- „Még annál is több! Ő a rendőrfőnök.”

Taxi megáll, a sofőr kinyitja neki a jobb hátsó ajtót!
- „Az Angol Parkba!” – „Igenis! Az Angol Parkba.” persze! Hogy is venné észre az első ülés előtt kuporgó Borsot! Nem veheti észre, hiszen ő csak egy degenerált arisztokrata népnyúzó! Nem is veheti észre, hiszen Bors időközben kiszállt és a kocsi hátuljához kuporodott le. Zsebre dugja a kezét és be befut a parkba. A majomember „idomárja” is odamegy a fához. Elvégre a műsornak már vége. – „Na, jöjjön le Kovács úr! Végeztünk.” Tagranoff ledobja a pólyát.

A taxi nyugodt ütemben halad. Dezső és Oszi a fák mögött, pisztollyal a kezükben, lesben állnak.
- „Látod, Dezső?”
- „Látom, Oszi!”
- „Most megcsíptük Dezső!”
- „Most meg, Oszi!”

Autókkal az úton keresztbe – adja ki a parancsot Zentay.
Bekerítik a taxit.
- „Bors Máté! Felszólítom, hogy dobja el a fegyverét és szálljon ki!”
- „Bújjon ki, Kisfiam, mert...”
- „Hármat számolok, Bors Máté!”

De csak a Kegyelmes úr van bent a kocsiban. – „Megőrültek uraim?” – „Kegyelmes uram, bocsánat!” – „Azt hittük, Bors! De hát akkor, hol van, Dezső?” – „Megint meglógott, Oszi!”
- „Végeztünk, Kegyelmes uram?” – kérdi a taxis és megemeli a sapkáját.

Józsi bácsi a vasutas izgul. – „Indulni kell!” – „Várjunk még!” – kéri Dániel.
Megjön Bors, Parázs elé szalad; hát, elvtársak, bizony, ilyen a szerelem!

- „Köszönöm, Józsi bácsi!”
- „Öt percet késtél! Te akarsz mozdonyra visszakerülni?”
- „Hát? Na, beszállás!

Hát ő nem is fog már soha! Ő már csak a vasút vezérigazgatója vagy valami funkci lesz. Főcímzene 52 perc 20 másodperc

Vége a XIII. résznek. Folyt. köv.

Akik ebben az akcióban ministráltak:

Írta: Markos Miklós és Fülöp János
Operatőr: Forgács Ottó
Dramaturg: Békés József
Rendező asszisztensek: Buzás Pál, Sivó György
Katonai szakértők: Kerekes Zoltán alezredes, Nagy József őrnagy, Galván Károly
Jelmeztervező: Witz Éva
Zenei összeállító: Palásti Pál
Gyártásvezető: Kiss Lajos
Rendező: Palásthy György

I. rész: Szervezzünk anarchiát
II. rész: Szent Dimitrij éjszakája
III. rész: Vesztegzár a határon
IV. rész: Halló!... Központ!
V. rész: A futár
VI. rész A zsokékirály
VII. rész: Magdolnabál
VIII. rész: Borban a szabadság
IX. rész: Az attasé
X. rész: A papagáj akció
XI. rész: Camarada Matteó
XII. rész: Máté Evangéliuma
XIII. rész: Ujjé a Ligetben
XIV. rész: A különleges osztag
XV. rész: A győztesek

A bejegyzés trackback címe:

http://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr64724673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

garizim 2010.04.10. 21:31:35

Kedves cikkíró!
A kommunizmus népbutításáról szóló eszmefuttatásossal egyetértek, de a Horthy rendszer iránti szimpátiáddal finoman szólva nem. Ez a rendszer vezetett odáig, ahová 1945-re jutottunk. (Benne terrorral, zsidóírtással, stb.)
Az pedig sajna igaz, hogy elmebetegségszintű dolog volt a Szovjetuniónak való hadüzenet.
A kommunizmus pedig jelentős részben ennek következménye volt.

Otido · http://monarchista.blogspot.com/ 2010.04.10. 22:24:39

@garizim: Salutem Lectori! Semmi nem lehet tökéletes és nincsenek bebetonozott igazságok. A Horthy rendszer vezetett 45-höz? Meg talán 56-hoz és 90-hez is. Nemde bár? Már ha ezen a logikán továbbmegyünk. És hogy a "zsidóirtáshoz" is vezetett volna...? Talán a gőzgép feltalálása is az okok között keresendő. Vagy Amerika felfedezése. Esetleg a Honfoglalás is.
A Horthy-rendszer az volt, ami. Egy konzervatív ideológia vezette hatalomgyakorlási módszer, saját korába ágyazva, történelmi hagyományokkal körbeültetve. Hagyomány, kiszámítható rend és működés, köznyugalom, tekintély, hierarchia. Ebbe beleillettek a zsidók? Bele? Akkor? Miért indultak a vonatok? Talán ha a szűk magyar látcsövünket levesszük és benne az európai egyensúly, a sztálini Szovjet kérdéskörét, a hitleri Németországot és az imperialista nyugatot is hozzátesszük, és Trianont is belevesszük, közelebb jutnánk a megoldáshoz.
Mert tudja, sosem vonzott igazán Révai József mechanikus magyar történelemszemlélete. Egy Hóman, egy Szegfű már szélesebb látókört nyitott és nem az "osztályharcot" jelölte meg a történelem mozgatórugójának, mint teszem azt Marx.
És igen, szerintem nekünk egy új Kormányzó kell minimum, de mindenképpen egy király. Örülök, ha ezt is kiolvasta a gondolataimból. Ugyanis ma már ezen nincs mit szégyellni. A magyar demokráciának nevezett kutyakomédia bebizonyította, alkalmatlan az állam szerepének koordinálására és jövőkép felvázolására. Tekintély, tradíció, hagyomány, nemzeti büszkeség és a Kárpát-medencében meghatározó, gazdag, európai középhatalom nélkül nem lesz "Új Magyarország" - amire annyira szeretnek új uraink az elmúlt 20 évben is hivatkozni (legutóbb egy Gyurcsány fedőnevű senkiházi). És igen, egy ellenforradalom küszöbén állunk.
Új időket élünk, új kérdésekkel és új kihívásokkal. De miközben a választ keressük rájuk a történelmi tapasztalatainkat sem szabad kidobni az ablakon. A Szent Korona nem egy múzeumi tárgy, egy restaurálásra váró ékszer, csak egy relikvia, Ő a megtestesült magyar hagyomány. A saját típusában Európában a legrégebbi és szinte egyedülálló országirányítási absztrakció, jogi szemlélet és életvezetési iránymutató, ha tetszik: gondolkodásmód.