1. Az operában végig énekelnek, ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.
  2. Az operák alaptörténete a következő: két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk.
  3. Az operák általában idegen nyelveken hallhatók, nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet. Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lakodalom Lajos, akkor szerelmesek, ha a plafonra néznek, boldogok, ha a padlóra, akkor szomorúak, ha pedig a kardjukat csapkodják, kardozni akarnak valakivel. A gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.
  4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.
  5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért és nem jön ki meghajolni a tapsrend szerint.
  6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni, a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kivan a melle.
  7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert szar számokat fognak játszani, hanem azért, hogy látsszanak az énekesek.
  8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni.

Mindezeken túl, én mégis szeretem az operát.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tuzok.blog.hu/api/trackback/id/tr93635690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása